2019. szeptember 16., hétfő

Portelek đź’“

A Sportalapozót követően Pesten ebédeltünk, pihentünk pár órát, aztán irány Portelek, szombatra és vasárnapra is kaptunk időpontot Petrától terelni :)

Annyira szeretek itt lenni, egyszerűen csodálatos ez a kis tanya. Barátságos, gyönyörűen rendbentartott. A kutyák szabadok, boldogok, csend van és béke.

Newton a munkavizsga óta nem terelt, én is izgultam egy kicsit. Fáradt is voltam, nem éreztem az erőt magamban igazán, de összekapartam minden tudatosságomat :)

Kihajtással kezdtĂĽnk, ez nekem nagyon tetszett, szĂ©pen ment. Petra azt tanácsolta, hogy hamarabb állĂ­tsam meg a kutyát, azonnal, ahogy a birkák elhagyták a kapu nyitásának terĂĽletĂ©t - Ă©s minĂ©l gyorsabban csukjam be a karámajtĂłt. Közben nĂ©zzem a birkákat, hogy meglĂłgás esetĂ©n mihamarabb utánuk tudjam kĂĽldeni a kutyát. KĂ©rdeztem, hogy a kutyának önállĂłan kell-e reagálnia egy ilyen szituáciĂłra, nyájszökĂ©sre. Petra azt mondta, hogy a farmmunkában valĂłban hasznos egy olyan kutya, amelyik önállĂł döntĂ©seket hoz a tanultak alapján, de aki versenyez, annak jobb, ha a kutyája csak utasĂ­tásra dolgozik - mert ha a kutya ott máskĂ©nt Ă­tĂ©l meg egy feladatot Ă©s önállĂłan dönt, annak nem fogunk örĂĽlni -  Ă©s ezt a pontjaink bánják majd. A kihajtást megismĂ©teltĂĽk mĂ©g párszor.

Az együtthajtás egész szép volt, Petra kért tőlünk egy pályavonalat, meg tudtuk csinálni, néha fenyegetnem kellett Newton-t, hogy ne tolja annyira a nyájat.

Ezután kifutást gyakoroltunk, ezt eddig egyszer csináltuk csak, azt is Petránál. Ismét tereptárgyakat használtunk arra, hogy a kutya nagyobb íven menjen ki, hát, többé-kevésbé jött össze a dolog. Newton árkonbokrok átrongyol, ha birkáról van szó (na jó meg amúgy is, ha akar valamit..). Igyekeztem kijjebb tolni őt, néha egészen szépen sikerült. Majd gyakoroljuk még.

Asszírka következett, vele még mindig a balansz van terítéken. Szerintem sose jutunk tovább :) Gondoltam is rá, hogy kiveszem a terelésből. Petra azt mondta, hogy szerinte ne, mert igenis fejlődik, csak lassabban - és nagyon sokat kell neki segíteni. Sokat forogtam vele, nagyon kell hadonászni neki, hogy lássa és visszamenjen a nyáj mögé. Nem lehet nagyon eltávolodni a nyájtól, közel kell maradnom, csak így lehet hatékonyan segíteni neki. Amikor viszont csípni akar és rászólunk, mindig kifordul. Erre Petra azt tanácsolta, hogy ne hagyjam visszafordulni, hanem küldjem tovább az eredeti irányba! A rászólást tehát a továbbküldéssel oldjuk, viszont ne hagyjuk rá, hogy kiforduljon.

Amire végeztünk, egészen besötétedett, de én nagyon jól éreztem magam. Amikor Newton-nal együtthajtottunk az alkonyatban, akkor gondoltam arra, hogy nekem erre van szükségem. Ezt szeretem csinálni. Mindent kimos az agyamból. Minden hülyeséget. Olyan jó érzés volt.

Petrával beszélgettünk még kicsit, a versenyekről, illetve egy szemináriumról, bíztatott, hogy menjek el. Az a bajom, hogy hétköznap lesz, nagyon-nagyon messze (Dráva) és elég drága is. Pedig szeretném. Már alig egy-két hely van rá... eredetileg lebeszéltem magam róla, a fentiek mellett azért, mert mi még nagyon kezdők vagyunk, mit keressünk egy francia hölgy profi tréningjén?? Hiszen még nem tudunk semmit! Petra azt mondta, ez ne számítson, higgyem el, hogy nem probléma, Sabine nagyon szívesen dolgozik kezdőkkel is. Azonkívül ő nem sok olyan embert tud mondani Európából, akit ennyire ajánlana, hogy ne hagyjak ki... persze most ismét igen komolyan elgondolkoztam...

Nagyon jól aludtunk a vendégszobában, tényleg imádok itt lenni, mint egy wellnesshétvége :)

Hajnalban aztán egyedül vittem ki a kutyákat, egy csodaszép őszi reggelt köszönhettünk a Szarvas-tanyának!!








Alföldi táj... a végtelenbe - és tovább
A vasárnapi tréning már keményebb volt. Newton ismét kihajtással kezdett és egy pályavonalat kapott. Itt az elején is meg kellett fenyegetnem, tolta a birkát mint az állat. Ráadásul kaptunk egy szlalom feladatot is, amit Petra elég szűkre méretezett. Sikerült, de a birkák azért itt-ott megelőztek... éppen idejében lett vége :)

Aztán Petra rakott nekünk egy máltai keresztet - és ezt is nagyon keskenyre, kb 1,5 birka fért el egymás mellett :D Na itt aztán volt szívás.... Newton szokásos vehemenciával, birkák 80%-a a folyosó mellett rongyolt el... próbáltuk lassabban, Newtont megállítva és lassan hívva, kicsit jobb volt, de még mindig sok birkát vesztettünk :) Petra tanácsolta, hogy a kutyát messzebb állítsam meg, aztán kb. centinként hívjam... azonkívül: várjak... mert a birkának idő kell a gondolkodáshoz, de előbb-utóbb berendeződnek egymás mögé, sorban. Mindig csak annyit szabad tolni rajtuk, hogy ezt fel tudják dolgozni, de haladjunk és ne jusson eszükbe kifordulni. Végül azért csak megcsináltuk, talán volt olyan is, hogy minden birka átjött. Ezután megpróbáltuk a derékszöget is, szívás kettő. Itt is a birkákat kell figyelni, azt kell tudni, hogy ők hogyan gondolkoznak, reagálnak.

Itt próbálnom kellett volna Newton-t picit jobbra és balra iránybaküldeni, úgy, hogy én bent álltam a birkákkal a keresztben. Hát, itt kezdett kiakadni a rendszere. Szegényem, eléggé frusztráltam... sok nyomást kapott ezen a tréningen, illetve az irányok azért hiányoznak neki.. ez nem maradhat így, elhatároztam. Muszáj szárazon gyakorolnom vele, mert addig fog frusztrálódni, amíg már nem akar majd gondolkozni - és normálisan dolgozni.

Asszírkával folytattuk a szombaton abbahagyott munkát. Próbáltam egyenesen is haladni vele, egy nagyon szép részt sikerült összehozni, aztán megint szétestünk egy kicsit...

Összességében nagyon jó tréning volt, észben kell tartanom, hogy megint valami újat és nehezet kezdtünk el a kifutással és a máltaival, tehát nem szabad egyszerre túl sokat várnom.

Petrát nagyon szeretem, elképesztően kedves és pozitív személyiség. Türelemmel áll hozzánk, folyamatosan bíztat és mindig lelkesít! Szívesen maradtam volna még :) Nagyon szépen köszönök mindent Petra! 💓

Most azon gondolkozom, hogy hogyan tovább. Ne menjek addig tréningezni, amíg szárazon tanítok, vagy futtassam párhuzamosan? A száraz gyakorlás nagyon kell. Newton-nak kell és kész. Annyira félek, hogy a szükségesnél több frusztrációt viszünk így a munkába. A terelésben amúgy is sokszor kell nyomást tenni a kutyára - de ahol nem lenne muszáj, ott ne kelljen már. Az irányok, megállítás, lassítás, kijjebb parancs simán gyakorolható szárazon. Tényleg fel kell építenem egy gyakorlási tervet. Még sohasem csináltam ilyet... megkérdezek valakit, hogyan kell.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése