Hetirend

Mi, emberek sokfélék vagyunk: van, aki szereti előre megtervezni a napjait, heteit és összezavarodik, ha bármi borítja a programot. Van, aki gond nélkül veszi a változásokat. Valaki számára biztonságot ad a rutin, mások a spontaneitás hívei.

Azt szokták mondani, hogy a kutyák között is megtalálhatjuk a fenti típusokat. Általában az érzékeny kutyáknak a kialakított ritmus / rutin sokat segít, mert kiszámíthatóvá teszi a mindennapjaikat. Nekem még az etetésre is azt mondta az állatorvos, hogy érzékeny gyomrú kutya számára jobb, ha fix etetési időponto(ka)t állítunk be, mert a kutyák kiváló időérzékének köszönhetően a gyomor így már "fel tud készülni" az emésztésre.

Aki valamilyen sportot űz/dolgozik a kutyájával, az előbb-utóbb nem tudja elkerülni a hetirendet, edzés/gyakorlatterveket. Ez több okból is hasznos. Egyrészt, rávesz minket, hogy tudatosan rászánjuk az időt az amúgy is zsúfolt mindennapokban a kutya tanítására. Pontosíthatjuk, hogy honnan indulunk és mi a célunk, hogyan, milyen lépéseken keresztül szeretnénk ezt elérni. Az írásban/videón rögzített eredményeken, megfigyeléseken keresztül jobban követhető a kutya fejlődése. A fizikai kondíció fenntartásához/fejlesztéséhez pedig egyértelmű, hogy elengedhetetlen a rendszeres edzés.

Hogy néz ki nálunk egy átlagos hét?

A két kutya programja jelenleg megegyezik.

Hetente kétszer megyünk agility edzésre, kedden és pénteken. Úgy gondolom, hogy ez pont jó így. Ha több lenne, attól félek, hogy "megunnák" a sportot, de legalábbis csökkenne a motivációjuk. Azonkívül nem versenykutyák, tehát nem szükséges, hogy a maximumteljesítményt hozzuk ki belőlük, folyamatosan. Viszont a heti két edzés kell, mert a fizikai kondíció fenntartásához ez a minimum. Véleményem szerint megnőne a sérülés veszélye és nem tudnák felépíteni/fenntartani az izomzatot heti egy agility mellett. Ezzel a gyakorisággal már szép, egyenletes fejlődést lehetett elérni.

Az agility hozta magával a fizioterápiát. Ide hetente/kéthetente egyszer megyünk, csütörtökönként. Én preferálnám a heti tréninget, mert nagyon-nagyon szeretem és hasznosnak tartom a fiziot (azonkívül nagyon jól érzem magam Johannánál :D), de nem mindig tudjuk beszorítani - illetve néha anyagilag is optimalizálnunk kell :)

Természetesen minden nap van séta, hetente egyszer-kétszer hosszabb, ~ 2 órás. Ez néha séta Apához, néha tókerülés a többiekkel, néha Duna-part, néha egyszerű szántóföldi kör. Ha kirándulni megyünk, akkor alsó hangon 3 órás túrát szoktam tervezni, mert azért éri meg elutazni akárhová is. A kirándulás attól függ, hogy van-e egyéb elfoglaltságunk/tréningünk a hétvégén.

Általában hetente egyszer szoktunk mini gyakorlást beiktatni. Mostanában ez elég silány, mindig itthon, a nappaliban történik... ilyenkor pár feladat, vagy keresőjáték, interaktív társasjáték a téma. Utóbbit nagyon szeretem, van vagy 25 féle itthon - és nagyon megkönnyítik az életemet :) Miután már majdnem az összeset megtanítottam nekik, csak betöltök néhányat jutifalattal és mehet.. az ő agyuk fárad, nekem pedig gondolkoznom sem kell.

A terelés csak hétvégére tervezhető. Ennek gyakorisága nem állandó. Nekünk az jött be, hogy "kúraszerűen" műveljük. Miután minden tréninghelyszín messze van, nem bírjuk energiával/pénzzel a folyamatos gyakorlást. Viszont, itt nem éri meg véletlenszerűen menni, mert a kutya akkor minden esetben teljes ösztönben, agyeldobottan menne fel a pályára, a fejlődés pedig elképesztően lassú lenne. Newton-t kicsit "túl kell lőni" a birkákkal. Így amikor tréningezünk, akkor hetente/kéthetente egy-egy szombat-vasárnapot rááldozunk a gyakorlásra, tehát heti 2 alkalommal lehet számolni. Amikor szünetelünk, akkor akár pár hónap is kimarad - bár nekem már néhány hét után hiányérzetem van. :)

A többi programunk véletlenszerűen jön be. Nagyon szeretem a kutyás bandázásokat, persze ezek közül is válogatok- csak olyanra megyünk, ahol póráz nélküli program van, normális kutyákkal/gazdákkal. Keresem a továbbfejlődési lehetőségeket, minitanfolyamokat, mert ezek nem igényelnek sok időt, de rengeteget tanulhatunk belőlük - és új embereket ismerhetünk meg.

Hát, körülbelül így néz ki.

Sokszor meggyűlik a bajom a rendszeres, tudatos gyakorlással, ebben van mit fejlődni. Aki esetleg hasonló gondokkal küzd, annak ajánlom Susan Garrett egyik mostani VLOGBEJEGYZÉSÉT- nem biztos, hogy megoldja az időproblémánkat, de hátha :)

Most pedig megyek aludni (ja nem, előbb utcavégi utolsó pisiséta..).