2019. július 29., hétfő

SUP Tata

Dóri írta a csoportba, hogy vasárnap ismét mennek Tatára, az Öreg-tóra SUP-olni. Ők már voltak többször Ingával és azt mondta teljesen beleszeretett.


Iszonyú régóta ki szerettem volna próbálni ezt a sportot, kutyás ember minden újdonságnak örül, amit a kutyájával együtt csinálhat :) Mást se lát az ember a facebook-on mint SUPdog-okat :D Szóval nekem is nagyon tetszett, bár el sem tudtam képzelni, hogy maradnak meg a kutyák olyan normálisan a deszkán - és egyáltalán hogy lehet hatékonyan evezni állva?!

Nem kis szervezésre volt szükség, hogy eljussunk a többiekkel mi is. Gábor előző éjjel lagziban volt Pesten, én egyedül jöttem haza Vasadról a kutyákkal szombat kora délután. Így írtam neki szombat este sms-t, hogy le kellene szállnia hazafelé Tatán. A válaszra várnom kellett, így gondoltam még belefér vasárnap reggel Apa meglátogatása is. 7-kor indultunk gyalog a kutyákkal, ahogy szoktuk - a megegyezés szerint fél 9-re ott is voltunk. Kaptam finom szendvicset és teát, ahogy szoktuk :) Szeretek Apánál reggelizni :)

Tatára 10 körül indultunk, 10:50-kor felvettük Gábort Tata, Tóvároskertnél. A többiek 10-re mentek, de mivel csak 3 deszka volt, az első turnusba úgyse fértünk volna be. 

Amíg várakoztunk, picit sétáltunk, ismerkedtünk a csónakházzal, meg aztán a deszkával is. A kutyákat egyenlőre az árnyékban kikötöttük (csodálatos idő volt, felhős és nem túl meleg) egy tál víz társaságában, mondanom sem kell, nem voltak elégedettek a szituációval.

Igazán nagyon aranyos és kedves volt a SUP kölcsönzős lány, minden mozdulatot. technikát megmutatott. Bementünk, próbálgattuk a dolgot (közben a többiek visszaértek), rájöttem hogy én aztán állva biztos nem evezek, jó lesz nekem az a térdelés... meg később rájöttem, hogy akár ülni is lehet, nem kell annyira erőlködni, végülis nem versenyen vagyunk, lényeg a boldogság :)

Próbakör megvolt, jöhettek a kutyák :) A partig kitolt deszkára Asszírka zsigerből rohant fel, aztán Nyunyu is jött érdeklődni, mert látta hogy párizsiosztás van :D Hozzám Nyunyu jött, naná :) Feljött, leült, nézett rám olyan édesen és figyelmesen, hogy az elképesztő - és ennyi. Picit meglepődött amikor eltávolodtunk a parttól és észrevette, hogy milyen messzire kerültek a többiek, de aztán nem okozott ez gondot egy pillanatig sem :)

Egyszerűen annyira fantasztikusan viselkedett, hogy csak ámultam. Newton nem rajong a vízért igazán, bár nem fél és úszik, ha kell, párszor esetleg bemegy játékért, de magától nem rohan be, nem egy vízicsibe. Arra számítottam, hogy nehéz lesz majd felcsalogatni a deszkára, illetve hogy meg lesz ijedve és négy láb négyfelé betámasztós pozícióban fogja végigstresszelni az egészet. Ehelyett: SEMMI! Elsőre feljön és úgy viselkedik mint egy profi hajóskapitány. Nyugalom, érdeklődés, csendesboldogság. Szerintem ide most nagyon jól jött a fizioterápia! Egy pillanatig sem okozott gondot a bizonytalan felület és az egyensúlytartás.

Annyira cuki volt, majdnem megzabáltam. Imádtam. Szerintem örült, hogy "csakketten" vagyunk, édes szívem. Én olyan boldog voltam, hogy nem bírtam, folyton csak mosolyogtam meg nevettem Nyunyu arcába és néha adtam puszit az orrára. Néha csak letettem az evezőt és lebegtünk.



Gáborral nem nagyon tudtunk sajnos együtt haladni, mert 1. ő gyorsabban evez és halad, 2. Asszírka elképesztő volt :D Hát, az sem félt... idióta gyökér módon pörgött, mászkált a deszkán fölalá, nyünnyögött és mindenáron át akart jönni hozzánk. Ha közel mentünk, be akart ugrani a vízbe, vagy át a mi deszkánkra, de ő akkoris együtt akar lenni Newtonnal! Egyszer bele is esett a vízbe, úszott elég hosszan, mert Gábor nem tudta visszahúzni. Aggódtam, nehogy kifáradjon, úgyhogy közel eveztem és kihúztam hozzánk. Végülis elérte a célját a kis tökfej :D Na azért két kutyával egy deszkán, amiből egyik Asszírka, nem olyan buli, úgyhogy visszaadtam őt az apjának :D Azt hiszem náluk annyi volt a probléma, hogy Gábor sok időt töltött a "szoktatással", sok kaját adott a kicsinek és belepörgette a feladatba. Ő pedig bennemaradt. Érdemes a minimálisan szükséges jutalommal dolgozni a deszkához szoktatásnál, hogy ne élénküljön fel a kutya. Itt ugye a chill a lényeg, ezt kell erősíteni. Mi is állandóan tanulunk..

Gáborék nemsokára ki is mentek, én pedig még Pocahontasként eveztem egy kört Nyunyuval (meg közben elnéztem a partszakaszt, hogy hol vagyunk és jelentősen túlfutottam rajta..). Annyira cuki volt, néha a farka belelógott a vízbe, azt hittem zavarni fogja, de szerintem még élvezte is :) Már csak az éneklés hiányzott, de gondoltam az élővilág lelki nyugalma többet ér :D



A végére Nyunyu elfáradt, ami abban mutatkozott meg, hogy felállt, mocorgott, nyünnyögött és nekiállt szagolgatni a vizet, próbált inni (vagy beugrani, nem tudom). Gondoltam ne most boruljunk ha eddig nem, picit nyugtattam, de hagytam, hogy álljon, ha úgy jobb neki. Szépen ki is bírta, mikor a part felé mentünk, beállt és nézett kifelé, mint egy oroszlán :) Kiérve mondtam neki egy "mehetsz"-et, leugrott és kifutott a többiekhez, meg persze jelölni, feszültséglevezetésként, meg mert mostaztánmégmenőbbletthogySUPoltis. Én még ültem kicsit a deszkán a vízben és próbáltam visszakapni a térdeimet, amik teljesen elzsibbadtak.

Átöltöztünk, fizettünk. Nem is volt drága, 3000 HUF/fő/óra, a kutyák díját a csoportos foglalás miatt elengedték, nagyon édesek voltak!

Beültünk enni (csak komolytalanul, mert Anya is ebéddel várt minket), csokis gofrit és édesburgonyachipset ettünk, isteni volt!!

Csodálatos fél nap, fantasztikus élmény volt! Egyrészt, idén még nem voltam vízparton, másrészt, ismét valami új, kutyás programmal lettünk gazdagabbak, harmadrészt végre megint együtt volt a csapatunk!! Alig várjuk a következő alkalmat!!! Kutyáink teljesen kidőltek, elég kemény hétvégén vannak túl, két terelés, egy hosszabb séta és egy SUP-olás :D Előre leszögezem, ma semmi nem lesz. Csak egy séta.

(Fotókat még várok, én sajnos nem tudtam fényképezni, mert nem volt vízálló tokom. Pedig annyira szeretem megörökíteni ezeket a pillanatokat!! Bár mostanában Petire hagyatkozom inkább, mert neki igazán profi gépe van és szuperul is fotóz, az összes valamirevaló és gyönyörű képünket Neki köszönhetjük. Most is hozta a gépét, ha kapunk képeket, felteszem őket ide, de valószínűleg új posztban, mert senki nem olvassa vissza a régieket, csak én :D)

UPDATE: Adritól kaptunk szuper képeket, párat azonnal fel is használtam :) Köszi Adri!!!
UPDATE2: megkaptam a képeket Petitől!!! Íme:







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése