Végignéztem Susan Garrett aktuális, 4 videóból álló Masterclass-át és volt benne néhány mondat, ami nagyon megtetszett. Az a vicces, hogy mindenről tudok, sok mindent alkalmazok, amikről beszél - nincs számomra ismeretlen technikája, de olyan jól fel tudja építeni, össze tudja foglalni a dolgokat, hogy nagyon értékes gondolatok jönnek ki a végén. Én most csak 3 elemet emelek ki, nézzétek meg a videókat!
1. Általában a viselkedésről
Minden, a kutyával való interakcióban van egy "formáló" (shaper) és egy "formált" (shapee) fél. Zseniális. Tényleg így van. Nem is gondolunk bele... én a "formálás" fogalmát leginkább a klikkeres technikával azonosítom. Pedig sokkal több annál. Minden olyan cselekvésre értendő, amikor a kutya a Te hatásodra módosít a viselkedésén. Na és hányszor van ez pont fordítva??? Amikor a kutya formál minket? Például ugye Asszírka az imént :) Mivel unatkozik, jön, hozza a labdát, amit rápakol nekem a laptopra, mert tudja, hogy le fogom hajítani innét, ő pedig futhat utána :) Tehát csinált magának játékautomatát - elvégre dobálnék én labdákat blogírás közben, ha ő nem lenne itt? :D
Vagy ahogyan a videóban látszik, a gazda magasra tartott kezekkel viszi a grillhúsos tálcát a kertben, mert a kutyák különben megszaglásznák/összenyálaznák (rosszabb esetben lelopnák róla) a húsokat. Ha nem lennének kutyái, akkor vajon a feje fölött tartva vinné a tálcát? Bizonyára nem. És akkor sem tenne így, ha ő formálta volna a kutyái viselkedését ebben a szituációban!
Vagy amikor Newton ideül elém és bámul. Keresi a szemkontaktust, mert unatkozik. Némelyik kutya jelzi, hogy ki szeretne menni, dolgát végezni. Ezekben az esetekben is a kutyák formálják a mi viselkedésünket. Mert Newton biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb ránézek és megkérdezem, hogy "Namivan?". Innét pedig van esélye további trükkök bevetésére, egy kis foglalkozás érdekében :). Vagy a szükségét jelző kutya eléri, hogy a gazdi felkeljen, elővegye a pórázt/nyakörvet és irány a park! Cserébe a lakás tiszta marad.. Nem egyértelműen "rossz" dolog tehát, ha a kutya formál minket. Csak az arányokra kell odafigyelnünk.
Szóval gondoljunk erre: mindig választhatunk - ki formál kit :) Mert ez folyamatosan fut.. oda-vissza - mint egy háttéralkalmazás.
Tetszik-nem tetszik, ilyenek ezek az algoritmusok... érkezik a viselkedés. Kap egy választ. Ennek függvényében érkezik egy újabb viselkedés. Az "újabb" lehet azonos az előzővel (ha kedvező, megerősítő válasz érkezett, vagyis "megéri" csinálni), vagy egy teljesen más (ha nem érte meg valamiért). A "formáló" fél a "formált" fél válaszain keresztül saját magára is visszahat, vagy a "formáló" saját magát is "formálja". Csak közé ékelődött egy lépcsőfok, ez esetben a gazda. És ha a gazda nem tud megfelelő válaszokat adni, sok esetben ő maga rögzít a kutyában egy hibás viselkedést. Aztán a kutyát okolja... pedig a kutya egyszerű. Ami neki "megéri", azt gyakrabban fogja ismételni.
Ezért ne lepődjünk meg - ha a kutyánk ráformált minket arra, hogy amikor unalmában jön minket bámulni, akkor ránézzünk és megszólítsuk, esetleg játsszunk vele - amivel mi arra formáltuk őt, hogy ez egy sikeres viselkedés, tehát érdemes minél gyakrabban bevetni - így még többször fog jönni minket bámulni :D
2. A megerősítésről (vagy jutalomról)
Amikor az ember a jutalomra gondol, első körben a jutalomfalat, a játékok, a simogatás jut eszébe. Valójában a "jutalom" ennél sokkal több.
A kutya számára MINDEN lehet jutalom, amire (aktuálisan) vágyik/amit szeret. Kirohanás a kertkapun, a gazda figyelme, beugrás az autóba, mókuskergetés, pihenés a kedvenc helyén, játék más kutyákkal, testi kontaktus a gazdival, úszás.
Nagyon fontos tudnunk, mi az amit a kutyánk szeret, számára mi a jutalom. Ezek között tudnunk kell "rangsort" állítani, illetve szituációkhoz kell kapcsolnunk őket. Newton pl tanítás közben kifejezetten rühelli a simogatást (el is ugrik előle, nem is alkalmazom), de esténként, vagy relaxált állapotban jutalomnak fogja fel, imádja a prüntyörgetést.
Talán még ez sem annyira újdonság - de éljük ezt a mindennapokban? Használjuk - és tudatosan használjuk - ezeket a megerősítéseket? Az a szép a kutyázásban, hogy apró nüanszok is nagyon számítanak, hozhatnak óriási változást. A tanításról mondta Bob Bailey (szintén a videóban), "ha jó (a módszer), akkor egyszerű". És működik.
3. Az önkontrollról
Manapság talán az egyik legjobban hangsúlyozott (és alkalmazott) viselkedésformálási technika az önkontroll tanítása (Susan-nél It's your choice (IYC) néven fut). Nagyon fontos és nagyon hatékony módszer, hiszen megtanítjuk a kutyának, hogy ő maga kontrollálja a saját viselkedését (számunkra kedvező, "jó döntést hoz", ami neki is megéri), vagyis a helyes válasz/viselkedés belülről jön majd.
Az önkontroll tanítása valójában negatív büntetések (tehát elveszünk valamit, amit ő büntetésként értékel) és pozitív megerősítések (tehát adunk valamit, ami számára jutalom) váltogatása. A tanítás során a kutyához hozzá sem érünk. A környezetet modellezzük. És hagyjuk a kutyát, hogy válasszon. Ha jól választ, jutalmat kap. Ha nem, akkor elvesszük tőle a jutalom lehetőségét. Akárcsak azzal, hogy faképnél hagyjuk. Ennél a technikánál, miután a kutya önmaga akarja majd a (számunkra is helyes) viselkedést mutatni, az rendkívül stabil lesz.
Legyen inkább konkrét példa.. kilépés a kertből. Ez a legtöbb kutya számára jutalom - hiszen sétát, sportot, autókázást vagy egyéb bulit jelent. Megfogjuk a kertkaput és figyeljük a kutyát, aki nyilván ki akar rohanni. Nyitjuk a kaput, kutya próbál kitűrődni. Mielőtt az megtörténne, az orra előtt visszacsukjuk a kaput. Amint hátrébb húzódik az útból, újra nyitó mozdulatot teszünk. Mindeközben egy szót sem szólunk, nem tiltunk, nem dícsérünk. A kutya magától észleli az egyes viselkedései (válaszai) hatását. A célja nyilván, hogy kijusson. Ha erőszakosan ki akar férkőzni, negatív büntetés (elveszünk valamit - ez esetben a kijutás lehetőségét, amit ő büntetésként él meg) érkezik. Amennyiben jól választ, tehát hátralép és vár - fékezi önmagát, vagyis önkontrollt gyakorol a saját viselkedése felett - pozitív megerősítés (vagyis kap valamit - a szabadságot, ami megerősítésként hat rá), ez esetben a kiengedés a jutalma.
Végtelen a lehetőségek sorozata. Nem áll meg, hogy feltegyük rá a nyakörvet (és ez nem félelmi reakció a nyakörvtől, hanem egyszerű nemakarás)? Hajrá, nyugodtan kérjük meg, hogy maradjon egy helyben, majd ha nem teszi meg, tegyük vissza a nyakörvet a fogasra és maradjon el a séta. Próbálkozzunk újra 2 perc múlva. Most sem? Várjunk fél órát. A kutyák elképesztően gyorsan felfogják ezeket a dolgokat. Ami nagyon fontos, hogy az adott választ azonnal értékeljük.
Ami nekem ebben csodálatos, hogy a kutyák szeretnek jó válaszokat adni! Fantasztikus és egyedülálló az alkalmazkodóképesség és akarat bennük az együttműködésre, ha biztosítjuk számukra az érthető, egyértelmű kommunikációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése