Menhelyek, szaporítók, kutyabeszerzés.. meg jóérzés, pénz és gondolkodás

Ezt a bejegyzést az ihlette, hogy facebook-on látom a Győri Állatmenhely bejegyzéseit, meg a szaporítós elborzasztó posztokat, az állat/fajtamentő egyesületek munkáját, illetve tegnap a szomszéd iroda konyhájában is elkaptam egy beszélgetést, amiben valaki épp kutyát szeretett volna beszerezni.


Tehát: a menhely oldalán egyrészt azt látom, hogy

• tavasszal valami leadási/bekerülési cunami indul el a kutyák szintjén,
• ennek tetemes része pedig idén abból jött, hogy visszaviszik a már kihozott kutyákat. Van olyan, akit 2 hónap, de van akit 2, meg 8 (!) év után.. az okokat általában nem írják oda, talán egyszer láttam, hogy odakapott a gyereknek otthon.

Ilyenkor az ember első gondolata az, hogy biztosan rendesen körüljárják, hogy milyen embernek, milyen környezetbe, milyen kutyát adnak oda??

Azt gondolom, hogy megteszik, amit tudnak. Kevés a férőhely, kevés a pénz, tudom, hogy minden menhelyen/állatvédő szervezetnél óriási feszültségek vannak, mindenki mond mindenkire mindent.. nem biztos, hogy a pénz odamegy, ahova kéne, meg ahova az adományozók szánják (ebből vannak jó kis visszaélések - de hol nincsenek? Lásd adománygyűjtés daganatos gyerekeknek..), stb stb. A dolgozók minimális pénzért/önkéntesként dolgoznak, sokaknak van mellék/főállása emellett. 

A céljuk az lenne, hogy a kutyák/macskák egyéb állatok ne időzzenek sokat bent, mielőbb gazdához tudják adni őket. Egyrészt, az állatnak sem mindegy, hogy mennyi időt tölt el ilyen környezetben (van amelyik konkrétan belebetegszik a stresszbe, nem eszik, legyengül - nem folytatom..), másrészt sajnos kell a hely, mert jönnek a következők.

Sok szervezet, pl a fajtamentők segítenek azzal, hogy ha hozzájuk tartozó kutya kerülne be, akkor szinte azonnal kihozzák és ideiglenes befogadónál helyezik el őt, ami meg nem érkezik a gazdi.

Tudatosabb a helyzet, mint régen volt, mert sokszor tényleg rendes leírások, ismertetők kerülnek minden kutya alá, tesztelik a kutya kapcsolatát a többi kutyával, emberekkel, gyerekekkel, viszonyukat a pórázhoz, autóhoz, sétához. Kérdés ugyanakkor, hogy mennyire lehet felmérni a kutya valódi természetét egy természetellenes közegben.. zsúfoltság, ugató/őrjöngő társak, jóesetben napi 1 pórázos séta, gondozó, aki bár törődik velük, de vár rá aznap még 50 másik kutya.. 

És amikor olvasom ezeket a leírásokat, az az első gondolatom, hogy ez egy szélmalomharc. A menhelyre ugyanis általában nem a megfelelően tartott, szocializált, gondozott kutyák kerülnek be (milyen meglepő..). Aztán az jut eszembe, hogy a kutyák 95%-át nem hoznám ki.

Én ugyanis a szöveg mögött rögtön azt látom, hogy mennyi időt, munkát, energiát és pénzt jelent majd egy-egy viselkedés korrigálása... már ha a kutyát úgy akarnám tartani, hogy az neki is jó legyen. Tehát szeretnék belőle egy, a társadalomba illeszthető társat faragni. 

Amikor azt írják, hogy a "kennelemig vezető utat elég vadul végig ugatom, kell az erő hozzám, hogy ne ugorjak a többi kutyának", "a többi kutyával nem jövök ki, de az embereket nagyon szeretem", "nagyon szeretem felfedezni a környezetemet, de még nem vagyok behívható, ezért csak pórázon sétálhatok", akkor rögtön az jut eszembe, hogy:

Hány, meg hányféle oka lehet egy-egy abnormális viselkedésnek - és mégis ki fogja kikalapálni ezeket??

• A család, aki a gyerekek mellé akart kutyát?
• A naiv "állatmentő", aki "kihoz egy szerencsétlen jószágot a rácsok mögül"?
• A magányos ember, aki amúgy sem szereti a többiek társaságát, de kellene neki mégiscsak valaki a lakásba, üres óráiban?
• Akinek volt már egy nagyon hasonlító, nagyon okos kutyája gyerekkorában?
• Az ember, akinek kell egy kutya, hogy őrizze a házat és még jól is jön, ha az "vadnak" tűnik?
• A "tapasztalt" kutyás aki majd "megmutatja ki a főnök"?

Ők amúgy tudják, hogy a fenti esetek akár azt is jelenthetik, hogy minden szembejövő kutyát messziről el kell majd kerülniük, hogy kutyájukat folyamatosan pórázon (esetleg szájkosárban) kell tartaniuk? Hogy egy szocializációs hiányból eredő agressziós viselkedés átfordulhat emberre is? Főleg gyerekre? Hogy egy ilyen kutya tartása mennyire fáradságos (ha még egy teljesen normálisé is az :))? És hogy mennyire nehéz az évek során beégett viselkedéseket korrigálni?

Tudják, hogy mi az a viselkedésterápia? Tudják, hogy jelen esetben kis városunkban nincs olyan szakember, aki képes egy komolyabb viselkedésproblémát tényleg a gyökérokból kiindulva megoldani? Nem pedig tüneti kezeléssel és jól bevált pórázszögesnyakörv-kombinációval "kezelni"? Hogy igazi megoldásért legközelebb is Budapestig kell utazni és minden foglalkozást keményen megfizetni - plusz! - elképesztő mennyiségű energiát fordítani a gyakorlásra??

Persze a fentiek nagy része megspórolható, ha csak egy házőrző kell (a Patent olcsóbb!), vagy egy kutya a kertbe, akinek néha megpaskoljuk a fejét (de ha szép a gyep akkor inkább legyen a kennelbe, mert apa megharagszik, ha kikaparja a tuját! És ne ugasson, mert feljelent a szomszéd! - ööö miért is lett az a kutya? A kert hátsó sarkába, magányosan, bezárva?).


Miért van az, hogy egyesek az egész életüket, energiájukat arra kell, hogy fordítsák, hogy eltakarítsák mások szemetét???

1.
Azokét, akik számára a kutya jó esetben "csak egy kutya". Rosszabb esetben mégcsak nem is élőlény. Itt van a probléma. Mert értem én, hogy kampányolnak a szaporítók, meg a 30 ezres kutyák ellen (és teljesen igazat adok nekik). De nem itt kezdődik a dolog. Hanem az empátia, az érzelmek, az emberség hiányánál. Ami sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Nem diplomafüggő. Nem állattartási kultúráról beszélünk. Kultúráról. Jóérzésről. Tiszteletről. Akárcsak az élet tiszteletéről. Mondhatod a 30 ezret, a tenyésztőt meg szaporítást annak, aki élőlénynek sem tekint egy kutyát... komolyan. Szerinted érdekelni fogja?

2.
A pénz csak a következő lépés. Ismerek elég sok gazdag embert. És még ők is minél olcsóbban akarnak kutyát. Soha nem fogom megérteni ezt a viselkedést. De soha nem is leszek gazdag :D És ha mutogatsz nekik képet a helyről, ahol ezek a kutyák "készülnek", szörnyülködnek. De attól még nem fognak több pénzt adni a kutyára. Mert az a pénz az ő pénzük!! Nehogymár.. egy kutyára?? A luxusautó, az már valami!


3.
Az utolsó fokozat pedig a gondolkodás hiánya. Miért nem tudnak az emberek gondolkozni? Ismert a mondás, hogy az internet korában butának maradni döntés kérdése..

Pl. miért vesz manapság mindenki francia bulldogot? Meg tudja indokolni? Konkrétan egy genetikai hulladék - nem tud magától megszületni és nem kap levegőt. Egész életében fuldoklik!! A nagy meleg rohadtul veszélyes rá, a hideget nem bírja. Nem különösebben okos - és bár ez szubjektív: nem is szép, szerintem leginkább egy disznóra hasonlít. Na mindegy, nem akarok megsérteni senkit (tényleg nem! Nem mániám a sértegetés, meg fikázódás, sokakkal ellentétben), de magyarázza már meg valaki, hogy miért is ennyire divatos ez a fajta??? Ja, tényleg: ennyi! Divat.

Mondjuk a border collie sem járt jobban a szerencsétlen, mert az meg hiába szép és okos, az lett a veszte. Mindenki azt akar, mert OKOS! Aha, és tudod, hogy ez mit jelent? Ööö könnyű megtanítani. Mire? Hát, bármire. És amúgy meg akarod tanítani bármire???? Akarsz rászánni órákat a napodból, hogy lefáraszd az OKOS agyát?

Namost, mindegyikből szuperul megélnek a szaporítók. A fenti 3 okból kifolyólag. 

Komolyan, egészen elképedek, amikor egyébként okos, intelligens emberektől hallom, hogy ilyen meg ilyen fajtát fog venni (pl. közeli ismerőseim és egyiknél az akita, másiknál a shiba inu esete), mert az szép.

Az egyiküket sikerült lebeszélnem és másik fajtát választatnom vele. Szerencsém is volt, mert aztán testközelből látta a barátnője (szép!) akitáját, aki a végére a családtagoknak is agresszívan nekiment és komoly sérüléseket okozott némelyiküknek.

A másik konkrétan úgy megsértődött rám, hogy azóta sem beszélgetünk (lehet hogy más oka is van, de ez elég komoly súllyal esett a latba, azt tudom). Szerinte én mint elborult abnormális idióta kutyás, aki egész életét csak a kutyái körül sertepertélve tölti és semmi más nincs az életében, csak ne szóljak bele, mert neki csak a kertbe kell egy kutya, amelyik szép is, és egy kutya kedvéért ő nem fog változtatni az életén. ... tényleg megkérdeztem, hogy akkor minek nekik kutya. Hiba volt. Öööö elnézést. Nekem is meg kell tanulnom, hogy ne akarjak már állandóan jót meg boldogságot másoknak. És ezt nem ironikusan mondom. Így van. És büszke vagyok rá, hogy azóta nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Amikor hasonló téma jön szóba, egyenletesen kussolok. Még pofákat se vágok. Komolyan. Nem menthetem meg az egész világot. Nem is akarom. Legyen. Csinálja. Végülis, ha csak a kertben lesz, meg néha labdáznak vele, akkor ehhez tényleg nem kell semmi. Se szocializáció, semmi. A kutya szociális lény? Kit érdekel. Különben is naponta meg fogják simogatni. Mozgásigénye van? Ott a kert. Ás? Kennel.

Nekem van 2 kutyám - és velük kell foglalkoznom. Nem pazarolok időt olyanokra, akik, még ha meg is felelnek a fenti 3 dologból háromnak, direkt nem akarják érteni, amit beszélek. Sőt, náluk én vagyok a hülye. Hát kell ez nekem? Dehogy kell. Olyan emberekkel töltöm az időmet, akik hasonlóan gondolkoznak. Akik nem addig és úgy tartják a kutyát, ameddig és ahogyan nekik kényelmes. Mert fontos nekik a kutya és az ő igényei. Akiért felelősséget vállaltak, egy életre.

Viszont kifejezetten gyűlölöm, amikor már az "állatvédők" (akikről szintén lehetne írni egy jó hosszú bejegyzést, de nem fogok) is olyan posztokat raknak ki, hogy "SENKI? XY nem kell senkinek, csak mert beteg/öreg/csúnya/esélytelen/márcsakkétnapjavanaltatásig/pedighónapokótahirdetjük?? Rohadjatok meg, szemetek vagytok, hogy nem fogadjátok örökbe, vagy legalább nem osztjátok meg a bejegyzést és ez a kutya is miattatok fog itt meghalni!!". Bocs, NEM. Nem miattam. A fenti 3 kategóriába tartozó embertársaink miatt.

Miért nekünk kellene szarházi senkinek, vagy a fentiek szerint elmebeteg kutyamegszállott gyökérnek érezni magunkat, akik tudatosan választottak fajtát, tenyésztőt és felépítették azt az életformát, ami a kutya számára is élmény??