2019. január 27., vasárnap

Do as I do II.

Ma volt a szemináriumunk 2. foglalkozása (félidő :)).

A múlt héten kétszer-háromszor gyakoroltam a srácokkal, még mindig arra gyúrtunk, hogy csak vezényszóra menjen a 3 trükk - úgy, hogy mind a 2 tárgy kint volt végig. Ahogy Zsani mondta, nem mindig kértem mindegyik trükköt. Megváltoztattam továbbá a vezényszavakat, hogy ne három "f" betűs legyen a palettán. Így a "flakon"-t átkereszteltem "palack"-ra, a "fel"-t pedig "menjél fel"-re. A fekszik maradt :)


Volt hogy jobban ment, volt hogy kevésbé. Kíváncsi voltam, hogy sikerül ma :) A gyakorlás most 3 körös volt, mindenki háromszor került sorra.

Az enyémek közül Newton jött előbb. Várakozáson felüli pontossággal csinálta meg a 3 trükköt, látszott hogy figyelt, én is igyekeztem nyugodtan dolgozni vele, tanulva a múltkoriból. Sajnálatos módon ez a pontosság az első blokk első feladatköréig tartott. Amint belefutottunk az első "hibába", Newton frusztrált lett. Ezután látszott, hogy teljesen szétesett.. vagy ismételt valamit, vagy csinálta amit gondolt, mindegy volt mit kérek tőle. A sikertelenség zavarttá teszi, ilyenkor nyüszít, ugat és hisztis lesz. Azonkívül eldöntötte, hogy ő aztán nem ül le, mert nagy a sár... ilyet szerintem még életében nem csinált.. :D 

A második körben kicsit odébb gyakoroltunk, megpróbáltuk a demonstrálást is. Hát, esküszöm nem emlékszem részleteiben, kicsit ment, kicsit nem. A harmadik körben ezért visszatértünk a sima vezényszavas feladatra.

Zsani azt tanácsolta, hogy inkább még ne kezdjük el a a demonstrálást a héten, pontosítsuk a feladatokat, hogy Newton biztosan értse őket és sikeres legyen.

Azt javasolta, amit egyébként én is követek a tanítása során: inkább csak egyszer csináltassam meg vele a feladatokat, az legyen jó - és semmiképpen ne toljam túl a dolgot. Zsani is úgy látja, hogy Nyunyuval nem annyira egyszerű néha, nagyon érdekes, ahogy viselkedik. Tényleg hihetetlenül frusztrált lesz, ha valami nem sikerül neki, lehetőleg elsőre. A mantrailinget konkrétan ezért hagytuk abba. Az utolsó keresésénél totál sikertelen pályát mentünk... és ettől Newton annyira frusztrált lett, teljesen szétesett, kapkodott, játszani nem akart utána, elképesztő volt. A tanítása során néha elbizonytalanodtam, hogy vajon jól csinálom-e, vagy jobban kellene erőltetnem, merthogy többet is elbír(na), de azt hiszem ez engem igazol. Neki a nagyon rövid blokkok, az aprólékos felépítés fekszik - és sokat fejlődik a gyakorlások között!! A szeminárium kapcsán viszont felmerült bennem, hogy mi okozhatja a hisztit. A nem pontos értés? Az, hogy ha "tévesen" csinál valamit, az nem jutalmazom és szimplán "besértődik"? Vagy nem tudja lenyugtatni magát és túlpörgi a dolgot, tehát koncentrációs problémából indul az egész? A fókuszon lehet még dolgozni vele, azt biztosan tudom. Newton elég "impulzív" kutya, az ingerekre eléggé "kapkodva" reagál. Semmi gond, mindig tanulunk :) Most van néhány új ötletem fókuszra, majd azt is csináljuk.

Aztán jött a Kiscsóri. Mostanában Asszírkával is "dolgozok", tanítgatom. Ezt a szemináriumot is én csinálom vele - és meglepően okos és gyors a kis dög :D

Neki kb tényleg a héten kezdtem tanítani a feladatokat, vezényszóra - és ma ügyesebb volt mint Newton. Látszik, hogy figyel - és gondolkozik! Nagyon szépen ment neki, ezért kipróbáltuk a demonstrációt is (persze még vezényszó segítséggel) - és olyan gyönyörűen ment neki!! Annyira örültem, de most komolyan. Elképesztő látni, ahogy figyel. Az ő fókusza mindig is sokkal jobb volt, mint Newton-é, de valamiért úgy gondolom, hogy kezd kihajtani a kis agyában már most, hogy itt utánzás lesz! Lehet, hogy mivel második kutya, amúgy is így tanult sok mindent a nagytól?? Vagy tényleg a jó koncentrálóképessége miatt ennyire ügyes? Gyorsan is tanul, az igaz. Szóval, nagy meglepetés okozott nekem ma ez a kiskutya - nagyon boldog és nagyon büszke is vagyok rá :)

Amúgy máshol, akár az agilitypályán is meg lehet figyelni, hogy a két kutya között milyen különbségek vannak - teljesen másként kell vezetni őket. Newton lassabb, de nagyon figyel és az utolsó pillanatban is korrigál, ha valamivel elkések :) Tehát alig hibázik! Asszírka gyors, viszont nagyon előre is kell gondolkozni és nagyon időben fel kell készíteni a következő akadályra, mert különben elszáll - nem koncentrál annyira. Az utánzásban ahogy nézem ő lesz az erősebb. Terelésnél az ösztönös dolgok Newton-ban sokkal kifejezettebbek. Sokkal jobban együttdolgozik velem és bírja is a nyomást. Asszírka gyengébb, sokszor kirohan, ha nem bírja pszichésen. Általában Asszírt könnyebb gátolni, de gyorsabban oldódik. Közvetlenebb velünk, nagyobb az arca és az ego-ja (itthon főleg, de mindenhol máshol is, talán az idegen emberek a kivétel, azokkal kell kis idő neki). Szereti ha dögönyözik, ki is követeli és általában egy bohóc. Mindig boldog :D Newton velünk egyáltalán nem "nyomulós", nehezebb vele játszani, nagyon érzékeny, nehezebben oldható - de gátolni is nehezebb, ha valamit igazán akar (lásd másik kutya..). Mindent magára és a lelkére vesz, de szerintem néha túl is játssza.. fura :D :D

Zsanit kérdeztem, hogy szerinte Newton-nak mennyi kell, hogy menjen vezényszóra a dolog - és mi az oka a zavartságának. Erre ő (a fentiek mellett) megkérdezte a többieket is, ők mit gondolnak. Azt mondták, én is teljesen másként dolgoztam a két kutyával. Asszírnál magabiztosabban adom ki a vezényszavakat, Newton-nál határozatlanabb vagyok. Mintha nem bíznék benne, hogy sikerülni fog a feladat. Illetve tőle mintha többet várnék, jobban rágörcsölnék a dologra. Asszírnál van bennem egyfajta "hanyagság". Megy megy - nem megy nem megy :D Lehetséges... abszolút elfogadom, amit mondanak. Én is érzek valami hasonlót időnként (mondjuk Asszírka egész nevelése során?? - ezt a szemináriumot is úgy kezdtem el vele, hogy lehet hogy el se kezdem, vagy csak megnézzük első alkalommal és meglátjuk, csináljuk-e tovább). Régebben, ha Asszírral dolgoztam, még az örömöm is más volt - olyan kicsit "mű".. Megcsináltad, "jajdeügyesvagy..." és ennyi. Lelkifurdalásom volt minden alkalommal, hogy Newton meg féltékeny és milyen rossz neki hallani, hogy őhelyette a kicsivel foglalkozom és neki örülök...  tudom, hülyeség... de hozzáteszem, hogy Newton nem könnyítette meg a dolgomat... eljátszotta a megsértett ártatlanságot jó sokszor... :) Ma már viszont Asszírkának is őszintén nagyon tudok örülni - nagyon szépen ügyesedik is!! A kis majom. :D

Azért kinyuvvadtak az agymunkában :D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése