Na ki a nemnormális? Na kiii?

Azt hiszem egyértelmű a válasz.... ÉN.

Úgy döntöttem, hétfőn átugrunk Sopronba, a felügyelt kutyafuttatóra. Mert hát hadd találkozzanak a kiskutyáim idegen kutyákkal is! Ne mindig csak a megszokott társaságuk legyen... szocializációs szempontból is kell, ugye, a sulin pedig biztos hogy normális közeget találunk!


Megnéztem az időjárásjelentést, nulla csapadék, plusz 5 fok. Tökéletes.

5-kor indultunk a fél 7-es futira, gondoltam hagyok több időt, elvégre hétköznapi lesz a forgalom, ráadásul pont munkaidő utáni...

És nahát, igazam lett.. amint hajtottam fel az autópályára, láttam hogy torlódás van. Baleset. Aztán pár lehajtó múlva egy sávra szűkítés. Torlódás 2. Az M85-ön iszonyat forgalom. Kapuvár után 60-nal közlekedő autó. Eső, csillogó út, töksötét, orkánerejű szél. Szupii.

Fentieknek köszönhetően késtünk, bár csak 5 percet. 

A kutyafuti szuper volt, a két skót teljes megőrülésben rohant ismerkedni. Asszírka aztán végig ki is tartott egy huskylány mellett, udvarolt.. mostanában ebben az üzemmódban működik. Newton is udvarolt, időnként lebeszéltem. Néha átkapcsolt hisztis unatkozósba. A futi után mindenki lelépett, én még maradtam beszélgetni. Ez nagyon jól esett, esküszöm. Olyan jól éreztem magam!

Ráhúztunk még egy órát, aztán elég hideg volt már, meg indulnom is kellett. Anyának 9 órás érkezést mondtam, ehhez képest fél 9 körül indultam Sopronból.. amint beültem a kocsiba, rákezdett a hóvihar... nem gyengén.

Az utat alig láttam, a havat sokszor teljesen szembevágta a viharos szél... előttem közvetlenül nem ment kocsi, de szembe jöttek, ami még szuperebb - totális elvakítás. Hát, volt pár pillanat, amikor aggódtam.. a falukban jobb volt, ott a közvilágítás segített a helyzeten. Illetve aztán utolértem pár autót és rájuk csatlakoztam (persze aztán ők is eltűntek, lekanyarodtak itt-ott.. senki nem volt olyan hülye, hogy ebben az időben 90 km-es útra induljon..). Végig arra koncentráltam, hogy 1. haza kell vinnem a kutyákat, 2. minden méterrel közelebb vagyok az otthonomhoz, és ennyivel is közelebb kell csak jönnie Apának értem, ha mégis az árokban végzem... (persze Anyát hívtam közben - és a lehető legtermészetesebb hangon előadtam, hogy csak beszélgetni maradtam kicsit, de minden rendben, úton vagyok... ).

Annyira bámultam az utat amennyire bírtam.

Aztán Fertőszentmiklósnál mintha elvágták volna. Onnét csak eső volt, az is gyenge, később az is elállt. Kapuvár után már az utak is szárazak voltak (mondjuk ilyen brutális szél hamar fel tudja szárítani).

Végül sikeresen hazakeveredtünk 3/4 10-re.. azért megfogadtam, hogy legközelebb még egyszer végiggondolom a hasonló terveimet...

Ugyanakkor rendkívül örültem és kicsit büszke is voltam magamra. Az elején csak attól féltem, hogy munka után amúgy is fáradt vagyok, vajon hogy fogom bírni a vezetést, de aztán a vártnál sokkal pocsékabb helyzetből is hazahoztam magunkat.

Végülis megérte, a futi és a beszélgetés miatt. A többi meg a meteorológusok hibája!!!!