Programkavalkád

Az óraátállítás és a jó idő meghozza magával a kutyás programokat is, amiknek kifejezetten örülök, szükségünk van a hosszú sötétségben tett magányos séták után az új élményekre:)

Pénteken saját kis kirándulást tettünk Fenyőfőn, kicsit újítottam a pápateszéri útvonalunkon, mert nem akartam nagyon hosszút menni, márpedig az eredeti kör bőven 10 km feletti. Így az eredeti indulást követően jelöletlen úton haladtunk tovább Bakonyszentlászló irányába, majd visszakanyarodva nem a piros +-on, hanem a sima piroson tértünk vissza a faluba. Az útnak voltak nagyon szép és kiábrándító részei is, utóbbi egy körbekerített tarvágás képében, ahol persze a villanypásztor ellenére őzikék ugráncsiztak az egykori erdő kopár maradványán.

A fenyves és az elszórtan virágzó fák viszont csodaszép tavaszi hangulatot adtak, bár az időjárás hideg szeles, időnként napsütéses, pulcsi-mellény-leveszem-felveszem között ingadozott. Az út mindössze 8 km volt, nulla szinttel, mégis elfáradtunk. Meg is állapítottam, hogy a kondim borzalmas. Persze biztosan belejátszott az előbb említett kitudjamilyen idő, a viszonylagos meleg, amit én mindig nehezen bírok az elején, de azért fel kéne jönni a normál párszáz méter szintes 10 km-es túrákig ismét. Többre már nem vágyom, kiskutyák miatt sem, akikre mostmár vigyáznom kell, nem lettek fiatalabbak..

A faluba visszaérve megcsodáltuk a kedves kis húsvéti dekorációt (annyira tetszik, hogy ezekben a bakonyi falvakban milyen szép kis ünnepi, vagy épp hétköznapi kis hangulatokat hoznak össze minden évszakra), a statikus képen túl rögtön kértem a fiúktól néhány mini irányításos (ezt innét kerüld, azt onnét, erre gyere, arra menjél) feladatot, nagyon tetszett mindannyiunknak:)

Fontosegészséges reggeli. Ja, nem. Ez volt otthon.

Tényleg nagyon cuki kis dekor volt - és lehetett gyakorolni vele:)

Aztán hajnali (ööö 3 óra az hajnal?) kelés következett, az Utazz kutyáddal csapattal ismételtük a Hajnali séta a budai várban programot, cseresznyefavirágzással egybekötve.

Ismerős az útvonal, a látnivalók, a csapat egy része, mégis olyan jó volt, az utánozhatatlan napkelte Budapest felett. Tényleg csodaszép helyeket fűz fel ez a séta, és a városi környezet is változatosságot hozott a programjainkba, ismét. Egy dolog volt ami kicsit rontotta az élményt nekem az elején, Newton-t helyre kellett tennem kicsit, mert gőzerővel hajtott egy labrador szukára és sajnos oda kellett hatnom, hogy ezt felejtse el. Sajnálom ilyenkor szegényt, mert a tesztoszteronról nem tehet, de muszáj megugrani a helyzetet, mert nagyon zavaró a másik kutyának és a gazdáknak (nekem is). Rendes volt, akármilyen nehezére is esett, elengedte a sztorit nagyon szépen, többször nem is kellett szólnom. Figyeltem természetesen, de nem kellett odahatni, számtalanszor láttam, hogy inkább nagy ívet vett a kutyától. Büszke voltam rá.

És végül az univerzum legtökéletesebb programja várt ránk.. a barik!! A PeKe terelőnaphoz és Mátéhoz csatlakozva Vasad felé vettük az irányt, így a húsvétot részben igazi barik között tölthettük:)

Itt mindig beviszem mindkét állatkát, a nyugis birkákkal Asszírka sem megy az agyamra, megjegyzem ez alkalommal egészen büszke voltam rá, a saját kis keretein belül itt-ott értelmes dolgot is sikerült kihoznunk a tréningből. Bár az az igazság, én már nem is tréningként fogom fel ezeket az alkalmakat, hanem boldogságforrásként:) tudom, hogy főleg Nyunyunak mekkora öröm a terelés, én pedig szimplán utánozhatatlan és pótolhatatlan élménynek tartom, így együtt dolgozni a kutyámmal.

Mindig imádtam azokat a feladatokat, amikben kipróbálhatom, mit tud a kutyám, teljesen tét nélkül, színtiszta kíváncsisággal. Most az egyetlen birka megtartása (a többiek elzárva, tehát nem szétválasztás), valamint a kapun át hegyesszögben behozás voltak ezek, azonkívül csinálgattunk egyszerű kis feladatokat, ismételtünk hidat, előrehívást, folyosót, kerítésről leválasztást.. nem is tudom elmondani.. tényleg színtiszta öröm volt. Nagyon érdekes látni, ahogy változnak a kutyáim a korral. Newton is, Asszírka is gyengébb lett. Ugyanakkor Asszírka mintha jobban próbálna együttműködni, rájönni, mit akarok, a frusztráció helyett, amit a terelésben (is) állandó ugatással jelez általában. Úgyhogy neki is nagyon örültem. Szépen vette a jeleimet, mégha nem is tudja sokszor, mi ennek a lényege, próbálkozik és néha mintha lenne benne némi felcsillanás:) Newton pedig.. nekem az álmom. Ő érti és tudja és csinálja és ki akarja találni és csinálni akarja, amit még nem ért és nem tud. Semmit sem felejtett. Csodálatos nap volt. Köszönjük.

Idegenautózás:) nagyon köszönjük a fuvart:)

Azt hiszem, még ma sem tudtuk, merre vagyunk arccal előre:) sok ilyen hétvégét még nekünk.. :)