Tavaszi Balaton

Általában nem vagyok motivált kiránduló az ünnepnapokon, mert boldog-boldogtalan megy mindenhova, tekintettel arra, hogy nincsenek nyitva a boltok/plázák, úgyhogy eleve nagyobb forgalommal kell számolni az utakon, meg kb mindenhol.

Ennek ellenére úgy voltam, hogy ha már a tegnapi nap a délelőtti kutyasuli után totális sablonba (fressnapf, mcdrive, itthoni melók lásd kert) fordult, akkor ma megajándékozzuk magunkat végre egy Balcsi-felvidékkel, még ha nem is akartam messze menni, hogy ne az utazással teljen az idő.

Időben indultunk, így nagy örömömre kb nulla forgalommal 1 óra alatt lent is voltunk Csopakon. Bár számtalanszor átutaztunk rajta, itt még sohasem kirándultunk, pedig a Balatoni Kék is áthalad rajta. Rövid, 5 km-nél alig hosszabb kört néztem ki: az Olaszrizling tanösvényen, majd a kéken fel a Csákány-hegyre, végül a Milleniumi Parkon át vissza a kiindulópontra.

Az útvonal sajnos nagyrészt aszfalton halad, elképesztő, hogy milyen mértékben épül ki a Balaton-felvidék.. sajnos nagyon sokat rombol az élményen, hogy ahol a térkép szerint szőlősökben haladsz, valójában inkább utcákon mész. A tanösvény leginkább csak táblákból áll, amiket ezúttal nem igazán olvastam el, viszont ami nagyon tetszett, hogy a községházánál, ahol parkoltunk, minden magyar szőlőfajtából ültettek egy tövet, bemutatásként (kitérő, de nagyon nagy piros pont Csopaknak a rendkívül szépen karbantartott környezetért, és a szuper parkolási lehetőségekért!). Mindegy, a Csákány-hegyi rész szép volt, bár az erdő még nagyon kora tavaszi állapotban van, száraz és zöldet csak elszórtan tartalmaz, a déli lejtőkön a szokásos Balaton-felvidéki mediterrán, száraz tölgyeses-erdei fenyős, kövecses élmény megérkezett:)

A kilátónál pihentünk egyet, az út végén átsétáltunk a parkon, de hogy őszinte legyek, a csodaszépen virágzó mandulafákon túl nem sok maradandó élményem lesz erről az útról. Meg lehetett volna nézni még a Plul-malmot, de ez idén még zárva van, illetve a pincesort a 73-as út túloldalán, az Öreg-hegy alatt, de az majdnem mégegyszer ennyi út lett volna. Bár egészen hűvösen indult a reggel (meglepően hideg szél fújt), később elég melegünk lett, így nem akartam kiskutyákat tovább rángatni, plusz, a várhatóan további aszfaltos kirándulás sem volt túl motiváló.

Nem jöttek fel velem, bár egész kellemes lépcsőkiosztása van, akár jöhettek is volna

Beállított fotó, de legalább járt érte sajt

Dettó. Rengeteg ilyen duplatörzsű fa volt, el is neveztem szerelem-erdőnek.. bár lehetne skizofrén-erdő is. Kinek hogy.

Viszont, arra gondoltam, akár továbbmehetnénk Füredre, ha már ott vagyunk, így megnéztem a GPS-t, mennyi az út. Konkrétan 5 percet írt. Nos, innét nem volt kérdés, hogy megyünk reggelizni a szokásos kis Bergmann-ba:)

Fenyves-park sétával kötöttük össze most is a műveletet, a reggeli svájci kifli és cappuccino csodálatos volt, aztán úgy döntöttem, instagram-üzemmódba váltok és lemegyünk a partra, néhány fotót lőni. És valójában itt kezdődött a nap.

A parton sokan voltak, de nem az a nyári nagy tömeg, így úgy döntöttem, gyakorolni fogok. Máskor amíg leérünk, kiskutyák szabadon mentek, de a Tagore-n pórázra szoktam venni őket. Hát, most nem. Bennem ilyenkor mindig elindul a vezérhangya, egyszerűen ki akarom használni a lehetőséget, hogy eddzem a kiskutyák szociális képességét - ami amúgy fantasztikus van nekik, mondjuk rengeteg meló is van benne:) <3 

Úgyhogy GO:) sétáltunk a parton, fotóztam őket a kőfalon, kimentünk a hajóállomásra, megnéztük Bujtor Istvánt, cukikákat rábeszéltem hogy igyanak az időnként meglepetésszerűen gejzír-jellegű szökőkútból, elhaladtunk a március 15-i ünnepség mellett, ahol még fúvószenekar is volt, ezenkívül rengeteg-rengeteg embert-kisgyereket-biciklist-sétálókat láttunk és kerülgettünk.

Nem tudnám megmondani, hány fotónk van már pontosan ugyaninnét:)

Háttérben az ünneplők, előtérben cukiNyúl

Mindenhova IS oda kellett ülni. Egész jól bírták türelemmel, ezen dobott a sajt is

Csalóka kép, ennél sokkal többen voltak:)

<3 olyan ügyik voltak:)

Szívem szerint bementem volna az ünnepi embercsoportba, de ezt nem mertem, mert rendőrök voltak a rendezvény szélén, inkább nem kockáztattam:) Elsétáltunk még a Blaha-étterem felé, aztán a parkon keresztül vissza a kocsihoz - összességében még 1,5 órát töltöttünk Füreden, ami egyszerűen varázslatos volt számomra.

Nem tudom leírni ezt az érzést, amikor így tudsz közlekedni a kutyáiddal, annyira-annyira szívből büszke vagyok rájuk.. ha szóltam, azonnal reagáltak, figyeltek, ugyanakkor olyan intenzitással vetették bele magukat a szagokba, teljesen lenyűgöződtek, talán bepótolták kissé az unalmas mindennapokat:) lazák voltak, csendes-boldogok és kedvesek, pont amilyennek imádom őket.. ami külön öröm volt, hogy senki, de tényleg senki nem szólt be, sőt, inkább mosolyogtak az emberek, sokan meg is dícsérték a kutyikat, egy pár Asszírkát meg is dögönyözte - ő persze rögtön átváltott dörgölőzős-nyünnyögve örülésbe, mint aki egész életében csak rájuk várt XD találkoztunk egy cuki jack russel lánykával is, vele ismerkedhettek a skótok (csak ő volt szabadon sétáltatva), aki 9 éves kora ellenére megpróbált játszva örömköröket futni velük, amit utóbbiak inkább kellemes utána-ügetéssel vettek tudomásul. 

Tavaszi Fenyves-park

Fantasztikusan éreztem magam, tényleg eszméletlenül büszke és boldog voltam, folyton csak mosolyogtam, a giccsesen tavaszi, napsütéses Füreden, a Balaton-parton. Nem lettem volna sehol máshol.

Medvetalptalanítás

Mindig azt gondoltam, hogy a design-t meg kell, hogy előzze az egészség(-megőrzés), így kiskutyáim egész életében lelkesen kozmetikázom a lábukat. Nyáron a toklászveszély miatt szerintem amúgy is életbevágó, de az év többi szakában is megkönnyíti az életünket, ha a lábujjak köze, a talp és általában a mancs rövidre van nyírva. Sokkal kevesebb sár, hó, növény, vagy más idegen test ragad így bele, nem mellesleg beltéren a túl sok szőr a talp tapadását is hátráltatja a padlón.

Azt nem mondom, hogy húdeszépre tudom nyírni őket, de valamennyit már alakult a dolog... azért Anita inkább ne mondj semmit, de ez van, ha elköltöztél XD

Nyunyu medvetalp állapot

Megnyírva

Asszírka és a 3. fül

Ki más talált volna ki extra programot nekem, nehogy unatkozzak, mint.. Asszírka. Of course.

Egyik fésüléskor vettem észre, hogy Asszírka bal füle mögött van egy dudor. Persze rögtön szemügyre vettem, hát tökéletes félgömb formájú kis kinövés volt, gondoltam jó, feltehetően sérülésből származik, vagy esetleg pici zsírcsomó, majd legközelebb megmutatom az állatorvosnak, nem nézett ki különösebben rosszul. Aztán ahogy teltek a napok, a kedves ki félgömb elkezdett nőni és hosszúkás hengeres függelék, konkrétan kb 3. fül lett belőle.

Ekkor már nem voltam nyugodt, áttapogattam, aztán irány a Jenő. Ő azt mondta, kicsi az esélye, hogy rosszindulatú daganat, inkább polipszerű kinövés. Nyilván le kell szedni, de várjunk pár hetet a nagy hidegek miatt, mínuszokban a perifériás keringés gyengébb, nehezebb gyógyulna a seb. Úgyhogy 2 hétre ki is tűztük az időpontot, Asszírka beszállít, kábít, mondták menjek vissza 20 perc múlva. Megnézhettem a szövetmintát, hát nem tetszett. Javasolták, hogy küldjük szövettanra, de megnyugtattak h valószínűleg továbbra sem rosszindulatú cuccról van szó, szépen körbemetszhető volt. Asszírka kapott fájdalomcsillapító injekciót, lefújták ezüstre, aztán mehettünk.

Aranyom eddig 3x volt bódítva életében, egyszer csípőröntgen, egyszer lábösszevarrás, illetve most 3. fül eltávolítás miatt, de ezúttal is nehezen ébredt és szedte össze magát. A nappaliban a vetbedre raktam, eltelt pár óra, mire magabiztosan mozgott, mondjuk előnyös volt, hogy nem is próbált nagyon felkelni előbb.

Az eredményt pár napja kaptam meg, hála égnek valóban jóindulatú daganat volt, trichoblastoma. Már a varratszedést is abszolváltuk, amúgy nagyon szépen gyógyult, sőt, Asszírka soha nem is vakarta, egészen elképesztő módon.

Nos, ezen is túl vagyunk.

❤️

Ma 9 🎂 elkezdett ősz szőrszálakat növeszteni a füle hegyén is - mondtam neki, hogy azonnal fejezze be. Neki maradnia kell.. még nagyon sokáig.

Nagyon Boldog Szülinapot, drága Nyulam ❤️

Thank you, Asszírka.

Asszírka nemrég szuicid hajlamának újabb megnyilvánulását adta tudtomra. Az úgy volt, hogy Anyánál hagytam az állatkákat arra az időre, amíg elugrottam szoliba (jó, messzebb van), majd Asszírkának ez idő alatt sikerült belezuhannia (tetőstől) a vízóraaknába.

Ami külön csodássá tette a történetet, hogy visszaérve csak Newton üdvözölt, ugye, viszont a 20 perces zseblámpás keresgélés alatt Asszírka egyetlen segítő ugatást, vagy sírást nem produkált, hiába mondogattam neki a vezényszót, amit részben pont ilyen szituációk miatt tanítottam nekik. Az járt a fejemben, ha valahova beakadnak, én nem látom őket, de kiadom az ugatásra a jelet, akkormajd milyen csodaügyes megoldás lesz ez. Eh. Hát, nem jött be. Nyilván, Asszírka eléggé megijedt és stresszben volt, miután kb 50 percet álldogált az akna mélyén (szerencsére nem sérült, és víz sem volt az aknában), úgyhogy mondhattam amit akartam. Talán néhány nagyon halk nyüff hagyta el kicsi arcát, de ez helyazonosításra alkalmatlan volt.

A másik kedvencem a több aggyal rendelkező másik kutyám teljes érdektelensége volt, akinek kiadtam a "Hol az Asszír? Keresd!" kérést, erre nyílegyenesen a kapuhoz ment, majd amikor elhíve, hogy a másik valahogyan kijutott, kiengedtem, nekiállt mindent körbehugyozni. Köszi. Nagy segítség ez a magyar családoknak, mondhatni. Bezzeg a birkákat ugyanezen utasítással azonnal elrohanva megtalálja a legelőn akárhol.. no komment.

Ami furcsa volt, hogy ilyen helyzetben az ember első gondolata a "beesett valahova", aztán a "fennakadt egy bokron" (Anyánál rengeteg fenyőfa és bokor van, én meg kivételesen hagytam nyakörvet a kutyákon, pedig nem szoktam). Plusz, a kerti kút akna fedve van, a vízóraakna meg nem jutott eszünkbe (és az is fedve van). Aztán utána már jönnek a "kiszökött" (hol?? kb lehetetlen), meg az "ellopták.."-érzések. És persze hogy az első volt.

Nem tudom hányszor mentünk el az akna mellett (Newton is.. nulla jelzéssel..), mire a tök sötétben feltűnt, hogy nyitva van. Mert ugye jég van, meg fagy, szóval valószínűleg elcsúszott a fedél, ahogy Asszírka rálépett.. aztán a fedő is, meg Asszírka is beszakadtak. Hála égnek egyszerű volt kiemelni, meg igazából pánikot sem fedeztem fel rajta. De azért nem kívánom senkinek az érzést, hogy a kutyád egyszercsak sehol sincs.. hiába csak 20 percig.

Hogyan ne nyírd ki a kutyádat karácsonykor?

Csak saját példa lesz, nem kell aggódni, nem osztom az észt, mert rengeteg - tényleg hasznos - írás található a neten a témában. Viszont mesélek, mert rohadtul haragudtam magamra, plusz szétaggódtam a fejem, hogy nekem mégiscsak sikerülni fog.

Szóval: számtalanszor játszottunk már kiskutyákkal kartoncsomagolással és a benne levő térkitöltő bizbaszokkal búvárkodós kajakeresést, vagyis elrejtek kaját egy ilyen doboz mélyén és ki kell halászniuk. Műanyag lavórba öntött műanyag kislabdákkal ugyanez az élmény, de előbbi low budget verzió így karácsony táján adott, amennyi sz*rt rendel az ember lánya (a lavór+kislabdák meg a hideg garázsban vannak, ki kéne menni értük, brrr..). 

A lényeg, hogy számunkra ez a játék biztonságos, mert kiskutyáim soha nem esznek meg semmit, főleg nem műanyagot, ha kell kiköpködik. Igen ám, de ez alkalommal a kis kék, 3 centis térkitöltő szarok a jutifalatként elrejtett szárított húsdarab mellett úgy ráragadtak a kutyák szájpadlására, hogy Newton kb 2-őt, Asszírka nem biztos, de valószínűleg 1-et lenyelt. Teljesen kiakadtam. Annyira haragudtam magamra, mert előtte is felpörgettem őket másik feladattal, így arra fogtam, hogy nagy lelkesedésükben nem voltak annyira figyelmesek, mint máskor és hebehurgyán mégiscsak megették a műanyagot.. és nekem ezzel számolnom kellett volna.

A kiakadás mellett az egyetlen értelmes gondolatom az volt, hogy egy kis térkitöltőt bedobtam egy pohár vízbe, hogy megnézzem, mennyire dagad meg, vagy egyáltalán mi történik.. és legnagyobb meglepetésemre -  és megkönnyebbülésemre - pici mechanikai ráhatásra teljesen szétporladt. Konkrétan miszlikre esett. Gyorsan rá is kerestem a neten, hogy miből lehetnek ezek a térkitöltők, mert akkor már volt egy sejtésem, hogy ez kukoricakeményítő lesz. ÉS VALÓBAN. Hála az égnek a környezetvédelem jegyében egyre többen elkezdték ezeket a biopolimereket használni polisztirol helyett (de én pl. kakiszacskót is kukoricakeményítőből gyártottat veszek, innét is jött a sejtés). Már csak a kék szín volt a kérdés, de erre is azt írták, biztosan természetes színezék, ugyanígy, a környezetvédelmi és lebomlási szempontok miatt.

Ettől függetlenül nem nagyon aludtam az éjszaka - és reggel állatorvosnál indítottunk, bár a kiskutyákon az ég világon semmi nem látszott, gondoltam megkérdezem, mégis van-e bármi esélye egy bélelzáródásnak. Jenő megnyugtatott, hogy kizárt. Azóta is minden OK, lekopogom, de fontolóra veszem, hogy írok egy köszönőlevelet a könyvkiadónak, akitől a csomag érkezett, hogy tudtukon kívül megmentettek 2 skótjuhászt és gazdájukat egy laza karácsonyi állatorvosi ügyelettől. Örök hálám.

A polisztiroltól a mattabb felület, az édeskés keményítőillat és az extrudált "kuki" rágcsára emlékeztető állag különbözteti meg a kukoricakeményítőből készült térkitöltőt, valamint, amint írtam, mechanikai hatásra, illetve vízbe dobva darabjaira oldódik.

Rejtélyek.. kinek mi.

Én tudom, hogy van, akit a Goldbach-sejtés, vagy a fél pár zoknik foglalkoztatnak, én beérném azzal, ha kiderülne, mi a kvaanyját lehet csinálni, amikor drága kiskutyád olyan mértékben f*ssa le magát, nyilván a tél közepén, amire csak a skótjuhász képes, lehetőleg teljes fenékszőrzet+hátsólábak kombinációban.

Az én bevált és egyetlen fegyverem ebben az évszakban - bevallom - az olló. Nem vagyok hajlandó kutyát rakni a kádamba, a kinti slagos rendbehozatal ilyen hőmérsékleten kizárt, a törlőkendőhöz sok sikert.

Úgyhogy rendkívüli kíváncsisággal várom az univerzum vagy bárki skótjuhászos megoldását.. ha van egyáltalán. Ellenkező esetben Newton-sejtésként hagyom az utókorra a problémát. Egy olló társaságában.

Muszáj volt cuki képet feltennem, a lelki nyugalmam érdekében.