Miért nem lesz több kutyám? - IV.

Még mindig a bagatell témáknál járunk ebben a kérdéskörben, de tény, hogy a komolyabbakat jobban ki kell majd fejtenem, amihez több összeszedettség kell.. ezek az első részek viszont különösebb magyarázat nélkül is egyértelműek :)

4. Kutyás ház

Véleményem szerint aki normálisan tart kutyát, annak az állatkája legalább félig benti életmódot folytat, vagyis együtt él a gazdájával, szó szerint. A kutya elképesztően szociális lény, igényli a családja közelségét, így ez a pszichés jólétéhez elengedhetetlen.

Nálam a kutyák éjjel mindig bent vannak, napközben pedig váltogatva kint/bent. 

Skótjuhászok, szóval egész egyszerűen elképzelhető, hogy ezzel a szőrrel milyen extrém mennyiségű port, növényi részeket (és persze szőrt) transzportálnak a házba.

A felsöprés kb 2-3 napig látszik - ha esős nap van akkor semeddig. Egy bejövetel és már ott is vannak a vizes, száradás után sáros kis mancsnyomok a padlón... a lábukat nem szoktam megtörölni, mert konkrétan semmit nem ér. A lábakon a zászlóknak a törölköző édeskevés - és arra ragad a legtöbb sár, nem a talpukra. Próbáltam én már szárítóköpenyt is - ilyen bundának semmit nem ér, jobban szárad magától.. hiszen néhány óra elteltével ők már csutkaszárazok, viszont a rajtuk levő sár a lábakról, hasról egy-az-egyben porsivataggá varázsolja a padlót. Néha még a kutyák konkrét alakját is fel lehet fedezni, ahogyan feküdtek. Szó szerint több lapát port lehet felszedni ilyenkor utánuk. Általában söpréssel kezdek, próbálom kímélni a porszívót.

Aztán néhány nap elteltével már a kis szőrcicák is minden sarokban megtalálhatók. Ezeket simán fel lehet porszívózni, erre jobb, mint a söprés - ellenben a porszívó olyan éktelen büdös és kutyaszagú tőle, hogy az valami varázslatos. Mindegy, működik, teszi a dolgát rendületlenül. 

A kanapék nyilván kutyás takarókkal vannak leterítve, amiket 60 fokon mosok, valamint évente kidobok és pótolok kettőt-hármat. Így is kanapécsere lesz, amint az állatkák nem lesznek többé, mert sajnos biztos vagyok benne, hogy átvették már a kutyaszagot, minden intézkedés ellenére. A párnákat ők nem használják, azok fel vannak téve, muszáj, mert a huzatuk nem levehető és így nem mosható. 

Az alsó könyvespolcok, vagy bármilyen alacsonyan levő tárgy, olyan vastagon porosak tudnak lenni, borzalmasan néznek ki. Elképesztően látványos a különbség a kutyás és a nemkutyás helyiségek között.. pl. az emelet, ahova ők nem jönnek fel, kb féléves takarítással is ragyogóbban néz ki, mint a földszint, heti-kéthetivel.

És akkor nem beszéltünk még a véletlen balesetekről, leginkább hányás, néha egy-egy hasmenés, amik a legkülönbözőbb időpontokban, de sohasem jókor érkeznek. Van azért olyan, hogy sikítani tudnék, amikor meglepetésszerűen meglátom, hogy valakinek sikerült kissé elrontani a gyomrát és a megoldás természetesen rám marad.. (van hányástakarítós lifehack bejegyzés a blogon!)

A takarítás pont az a téma, hogy ha igazán tiszta házban akarnék élni, akkor kb 2 naponta kellene végigtolni az alaprutint - felsöprés, portörlés, felmosás. Nyilván nem megy. Illetve ha az ember ha nem takarítással, hanem mondjuk programokkal szeretné tölteni a szabadidejét, akkor ez megvárja.. 

Igen, szóval néha igazán elegem van abból, hogy a rutintakarítás maximum néhány napig tart ki.. és úgy általában igénytelennek tűnik a ház, pedig nem vagyok az. Néha tényleg az agyamra megy, hogy érzem a papucsom talpa alatt a recsegő port, hogy a valódi szőnyeget helyettesítő vetbed max 6 hónapig néz ki normálisan, utána olyan mintha 15 éves rongydarab lenne.. néha én is szeretnék patika állapotú házat.. és az autóról még nem is beszéltünk :)

Balcsifelvidék ősz

Néhány képet elteszek ide a hétvégi balcsifelvidéki kirándulásról, ami a langallós szezonzárónk is volt - ők ugyanis hamarosan bezárnak idénre. Remélem (és a skótok is, hogy) jövőre találkozunk :)

Zseniális terelés

Nagy örömünkre részt vettünk ma az őszi PeKe terelőnapon, ami idén összevissza a 3. terelésünk volt. Húsvétkor szintén a PeKe rendezésében Vasadon tréningeztünk egyet, kb. 1 hónapja voltunk a SuBa nyílt napján, most pedig ismét Székesfehérváron birkáztunk.

9-kor kezdtünk, ami nagyon baráti időpont, még így sem volt egyszerű felkelni és elindulni, cserébe az út nyugis volt és sima:) Negyed tízre estünk be, de nem késtünk el hála az égnek. Egyből Belényi Bea előadásával kezdtünk, nagyon szívesen hallgatom a profikat, mindig hallok hasznos és új infókat - és persze nagyon érdekel minden, ami a tereléssel kapcsolatos. Állataimat az udvaron hagytam, Andi volt olyan kedves és felügyelte őket addig. 

Másodikként léptünk a pályára Newton-nal, Andi vezényletével. Rövid karámmunkát követően kihajtás, együtthajtás, megállítás, híd, tyúkláb, elhajtás és védelem volt a menü, mondanom sem kell, mindegyik több ismétléses sztori volt, azért még egyszerű változatban is nehezek mindkettőnknek, rendszeres tréning nélkül, de visszajöttek az emlékek:) A megállítások először pontosak, aztán pontatlanabbak lettek, plusz, Newton néha megpróbált besétálni a birkák között, hozzám, némi sajtfalatka reményében. Ez pl. változott.. régen simán lejutalmaztam munka közben kajával, most már nem feltétlenül érdemes, mert szétkapcsolja a kutyát, legalábbis picit felülírja a birkafókuszt. Érdekes, hogy a második körben viszont újra tisztult a helyzet és bevethettem a sajtot munka közben is, nem csak a behajtás végén, zárásként. Szóval az első kör nem volt túl pontos munka, de nagyon szépen visszarendezett minket, azt gondolom. Hosszú kör volt, de olyan gyorsan elrepült, észre se vettem. Az időjárás abszolút a barátunk volt, tizenpár fok, így Newton Andi szerint is sokkal jobban bírta fizikailag is a munkát.

A második körünk Beával délután színtisztán a kihívásokról szólt:) imádom a kutyát tesztelő feladatokat, mindig végtelen kíváncsisággal figyelem, mit, hogyan tudunk (vagy inkább tud :D) megoldani, vagy hogyan dönt, mit talál ki, mennyire tudunk együttműködni.

Volt itt tókerülős behozás, karámból kihajtás az ellenkező oldalon állva, pici egyoldalú szlalom, derékszögű behozás, híd, kutya külön hídon keresztül behívva. Zseniális volt. Nem mondom, hogy minden kifogástalanul ment, de úgy éreztem, a kutya messze túlteljesíti önmagát, a maga majdhogynem 10 éves korával dolgozott mint az állat, ment és csinálta, együttműködött és önálló volt.. rohant és rendezkedett, próbálkozott, igyekezett, figyelt, megoldotta. Imádtam. Az én elképzeléseimnek, saját képességeimnek ebben a sportban ez a kutya maga az álom. Mindig lenyűgöz. A mai tréningünk elképesztően izgalmas volt, igazi öröm és boldogság. Erre van szükségünk. Nekünk már nincs tétje a dolgoknak, szabadon próbálkozhatunk, kísérletezhetünk, tesztelhetjük a dolgokat, nincs rajtunk nyomás.. az egyetlen cél tényleg a boldogság és a közös munka. Nyunyunak a terelőnapok után konkrétan megváltozik az arca. Legalább 2 napig olyan földöntúli boldogság és értelem van a fején és a szemében, ami nekem felér egy életműdíjjal.

Nagyon szépen köszönjük.. elmondhatatlanul boldog napot kaptunk, ismét.

Miért nem lesz több kutyám? - III.

Na jó, mivel elég sűrűn születnek a bejegyzések, hagyom a francba a menő nyitószöveget, inkább javaslom a sorozat minden részének elolvasását, aki teljes képet, vagy több aspektust szeretne látni ebben a nem instagram-kompatibilis témában:)

3. Kockázatok és felelősségek

Ez így elég management like cím lett, általános és önmagában értelmezhetetlen, szóval valószínűleg megéri kifejteni.

Amikor az ember új kutyát szerez be, mindenképpen kockázatot vállal. A legtudatosabb választás is rejt magában kiszámíthatatlan elemeket, legyen az egészségügyi, képességbeli, idegrendszeri vagy egyéb tényező. Vannak ezek között megoldható és kvázi megoldhatatlan problémák. Aki céllal, vagy mondjuk úgy, tudatos elképzeléssel választ kutyát, annak komoly érvágást jelenthet egy "hibás elem" a rendszerben, pl. egy diszpláziás csípő, egy idegrendszeri gyengeség, egy ösztönhiány. Nyilván "sima" kutyásnak sem egyszerű mondjuk az első kettő (a gyenge idegrendszer kb. halál), de a célzott választásban főleg nehéz szitu. Minden kutyának vannak erősségei és gyengeségei, most nem erről beszélek.. hanem arról, amikor pl. a fenti tulajdonságok megvétózzák a vágyott célt. Ilyenkor lehet alkalmazkodni - lemondani az adott sportról, vagy életvitelről, vagy elengedni, átadni az adott kutyát, akár az ő érdekében is. Egyik sem könnyű (írtam már a témáról a Bűn-e megválni egy kutyától? c. bejegyzésben).

Nem érzem már magamban az erőt, hogy kockázatot vállaljak:). A mostani két kutyám kvázi tökéletes. Mindegyiknek más az erőssége, gyengesége, de azt kell mondjam, olyanok lettek, akiknél nem kívánhatnék tökéletesebbet. Van bennük adottság, képesség, eszméletlen meló - számomra a legjobbak. Számtalan dologban picit mintha ki is egyensúlyoznák egymást:) De volt idegrendszerileg gyenge kutyám, akivel lehúztam 11 évet. Szerettem és eszméletlenül sokat tanultam miatta.. de nem csinálnám újra soha többé. 

Valahogy már nem vágyom a bonyodalmakra.. nem akarok egy bizonytalan kutyát erősíteni, egy önteltnek lejjebb faragni az arcát, egy védős kutyát lebeszélni a sötétben közlekedő járókelőkre ordításról, nem akarok egy terelőösztön nélküli sheltie-t, egy gyenge idegrendszertől pedig fullosan kikészülnék.

Új kutyával új felelősséget is vállal az ember - újabb, cca. 15 évre. És az nem kevés - de a kutya élettartama belátható. Az élet hullámai ellenére el tudsz köteleződni ennyi időre - tudod, hogy kb. ennyi ideig kell majd gondoskodnod róla.

Viszont az én látásmódommal a következő kutyámnak már nem tudnék 15 évet biztosra adni. Nem nevezném klímaszorongásnak, bár divatos kifejezés, de a bolygó állapota, az időjárás alakulása, az emberiség hozzáállása és az ebből levezethető jövőkép nekem nem engedi meg, hogy még valakiért felelősséget vállaljak, valakiért, aki szó szerint tőlem függ. Mindig mondják, hogy oh, de hát annyi rossz történt már és mégis mindig túléltük valahogy. Ööö. 1. Nem mindenki. 2. Az emberiség ölte egymást, voltak időjárási szélsőségek és járványok, de olyan mondjuk még nem volt, hogy konkrétan a teljes életterünk döglik ki alólunk, mert a bolygó eltartóképessége már nem húzza sokáig. És ha valaki azt gondolja, hogy az odavezető út bájos lesz és sima, valamint egyszercsak mindenki egyszerre elmúlik, az kvanagyot téved. A források, életterek és életfeltételek szűkülése biztosan nem zen-állapotú egyességeket és egymást segítő, közös megoldásra törekvő embercsoportokat fog alkotni. És lehet drámainak nevezni, de ha költözni, menekülni, nélkülözni kell majd, én nem szeretnék magam mellett látni egy lényt, aki szenved, vagy akit hátra kell hagynom, pedig felelősséget vállaltam érte - mégsem tudom megmenteni.

Miért nem lesz több kutyám? - II.

Gondoltam a sorozat nyitó gondolatait minden rész elé beillesztem, mert az olyan menő, meg aki esetleg közben kapcsolódik be, az is értse a miértet:) közben persze felmerült bennem, hogy esetleg olyan felhangja is lehet az egésznek, mintha már "unnám" vagy "nem szeretném" a kutyáimat. Erről szó sincs. Valószínűleg - minden önteltségtől mentesen - pont az ellenkezője: én minden kutyámnak próbáltam a maximumot adni, mindenből a legtöbbet, legjobbat kihozni, amennyire energiával bírtam. Mindig ők foglalták el a legelőkelőbb helyet az életemben. Viszont a fáradás érződik, pont ezért. Na de vissza a sorozathoz - és a menő nyitógondolatokhoz.

11 éves korom óta vagyok kutyás. Sokan úgy fogalmaznak, "amióta eszemet tudom" - hát én nem, mert a szüleim nem engedték korábban - pedig már volt eszem, arra legalábbis, hogy folyamatosan toljam otthon a témát, kb. 6 éves koromtól. Maradjunk annyiban, nekik több eszük volt és jó darabig ellenálltak.

2,5 év volt azóta "üresjárat". Fél év telt el az első kutyám, Shadows elvesztése után, amikor megérkezett Raffa, majd őutána 2 év szünettel jött a kicsi Nyúl - Asszírka pedig ugye párhuzamos beszerzés volt.

Ennek fényében nem csodálom, amikor mindenki egyöntetűen szörnyülködik/hitetlenkedik/megpróbál meggyőzni az ellenkezőjéről, ha nyilvánosan kijelentem, hogy nekem a jelenlegiek az utolsó állatkáim. Pedig komolyan gondolom (annak ellenére, hogy egy pöcs kis sheltie-t még el tudtam volna képzelni az életemben).

Mondhatnám, rengeteg érvem van emellett, de ez így elég általános, szóval gondoltam papírra vetem a témát. Nem fontossági sorrendben írok, mert némelyik téma bővebb magyarázatot kíván és nem mindig van energiám normálisan kifejteni dolgokat - most sem, szóval egyszerűbbekkel kezdek:) ja, és nem megoldásokat keresek, valamint nem panaszkodok. Azért írom le a gondolataimat, mert szerintem kevés ilyen írás van, a kutyázás ezen oldaláról. Kéretik sok részes sorozatra készülni.

2. A háborúhoz három dolog kell, avagy a piszkos anyagiak

Mondjuk ez a téma valószínűleg pont nem kíván túl sok magyarázatot, szóval itt akár be is fejezhetném:)

Néhány alaptétellel leírható az egész: 1. a kutyatartás hobbi. Hobbi állattartás - így hívják. És így is árazzák. Hobbid van? Az szabadon választott! Akkor költs rá! 2. A nőknek, gyerekeseknek és kutyásoknak mindent el lehet adni - jó drágán. 3. A minőség - meg néha a gagyi sz*rok is - az utóbbi időben elképesztően drága lett, akármiről is beszélünk.

A kutyázás költségei közül a kaja/táplálékkiegészítők, kozmetikai szolgáltatások és a gyógyszerek viszonylagosan méretfüggők, tehát kistestű kutyával "olcsóbban megúszhatjuk". Az állatorvos és a hozzá tartozó diagnosztikai eljárások, a suli/tréningek, a kiegészítők/játékok/felszerelés, a kutyás szabadidős programok, az útiköltségek (mert ez is ide tartozik!) és a nevezési díjak nem.

Annak ellenére, hogy aktív időnkben durva programsorozatot nyomtunk megállás nélkül, tehát utazás, tréningek, tanfolyamok, fizioterápia, versenyek, kutyás szervezett kirándulások, ezek kikopásával az összköltségek nem csökkentek drasztikusan az elmúlt években. Magyarán: minden kvadrága lett.

Állatkák nyilván prémium, vagy inkább szuperprémium kategóriájú tápokon éltek egész életükben, kiegészítőkkel. Ha megnézzük, a tápok, konzervek ára kb 1,5x-re ment fel az utóbbi években. 1 zsák táp (senior) ~30 ezer HUF, pedig csak 11 kg, ami nem egy egész havi adagjuk. A rendszeresen adandó parazitagyógyszerek (3 havi adagot szoktam venni egyszerre) 45 ezer HUF körül mozognak a 2 állatkára. A konzervek ára pedig iszonyúan megdobja a költségvetést - ezekből minden nap kapnak, kb 200 g-ot/kutya, a táp mellé. Kiegészítők 4-5 ezer HUF, néhány hetes adagban. Ez csak a szigorúan vett alapköltség. Néhány rágcsálnivalóval kiegészítve, eddig kb havi 90 000 HUF-nál járunk.

Jelenleg tanfolyamra nem járunk aktívan, őszinte leszek, volt hogy azért nem jelentkeztem, mert 2 kutyára 150 - 180 000 HUF lett volna az 5 alkalmas tréning. És mivel ezek Budapest környékiek, emellé jön az útiköltség, 5x fel-le. Egy kutyával meg nem indulok el, egyszerűen nem éri meg nekem, félig legyilkolni magam úgy, hogy a másik meg full energiában itthon vár. Pedig lenne még néhány elképesztően hasznos tanfolyam elképzelésem.

Az alkalmankénti foglalkozások, kirándulások átlagára 4-8 000 HUF/kutya, ezt mondhatjuk futóköltségnek.

A kozmetika kb 15 000 HUF/skótjuhász, itt nem járunk folyamatosan, inkább vedlési időben segítünk rá a témára, kb 3 alkalommal, 6 hetes időközönként. Amúgy itthoni ápolás van.

Hála az égnek, állatkáim rendkívül egészségesek, orvost tényleg kb oltáskor látnak - idén Newton szívott fel egy toklászt, meg Asszírka újít be nekem néha valami sérülést. Ugyanakkor teljesen tudatában vagyok, hogy beléptünk az időskorba. És ha bármilyen műtét, diagnosztika, vagy terápia kell majd, na ott peregni fognak a csillagászati tízezresek.

Szóval a jelenlegi árakkal és tevékenységekkel kb 150 000 HUF havi költséggel lehet számolni, mondom: unalmas élettel és útiköltségek nélkül. Új kutya esetén ez a költség ennek sokszorosa lenne, mert kezdenénk elölről, suli és tréningek, tanfolyamok és edzések vég nélkül, a sétálgatós kutyatartás nem a stílusom:) Kiskutyik nélkül egész szép megtakarítási potenciál. Tetszik, nem tetszik, a kutyatartás pénz. Nem kevés. Aki kutyát vállal, ezt is vállalja.

Miért nem lesz több kutyám? I.

11 éves korom óta vagyok kutyás. Sokan úgy fogalmaznak, "amióta eszemet tudom" - hát én nem, mert a szüleim nem engedték korábban - pedig már volt eszem, arra legalábbis, hogy folyamatosan toljam otthon a témát, kb. 6 éves koromtól. Maradjunk annyiban, nekik több eszük volt és jó darabig ellenálltak.

2,5 év volt azóta "üresjárat". Fél év telt el az első kutyám, Shadows elvesztése után, amikor megérkezett Raffa, majd őutána 2 év szünettel jött a kicsi Nyúl - Asszírka pedig ugye párhuzamos beszerzés volt.

Ennek fényében nem csodálom, amikor mindenki egyöntetűen szörnyülködik/hitetlenkedik/megpróbál meggyőzni az ellenkezőjéről, ha nyilvánosan kijelentem, hogy nekem a jelenlegiek az utolsó állatkáim. Pedig komolyan gondolom (annak ellenére, hogy egy pöcs kis sheltie-t még el tudtam volna képzelni az életemben).

Mondhatnám, rengeteg érvem van emellett, de ez így elég általános, szóval gondoltam papírra vetem a témát. Nem fontossági sorrendben írok, mert némelyik téma bővebb magyarázatot kíván és nem mindig van energiám normálisan kifejteni dolgokat - most sem, szóval egyszerűbbekkel kezdek:) ja, és nem megoldásokat keresek, valamint nem panaszkodok. Azért írom le a gondolataimat, mert szerintem kevés ilyen írás van, a kutyázás ezen oldaláról. Kéretik sok részes sorozatra készülni.

1. The walking dead

Leszögezem, általánosságban nagyon szeretek sétálni a kutyáimmal, sőt kirándulni, túrázni is - és tudom hogy ennek a mozgásformának végtelenül pozitív élettani hatása van, mindannyiunkra.

Mégis, ha őszinte lehetek, rohadt fárasztó és sokszor az ég világon semmi kedvem az egészhez, mondjuk úgy, inkább tűnik kötelező programpontnak, mint őszinte élvezetnek. Én ugyanis a kertes (nagyon pici kert.. tényleg) ház ellenére minden nap viszem ki őket, legkevesebb 3/4 órára, ami a kocsiúttal együtt inkább 1. MINDEN.NAP. És itt ez a kulcs. Sötétben, hidegben, melegben, mindig. Az év felét totál sötét szántókon bandukolva töltöm. A délutánban ez a pont mindig állandó, az időpontja az időjárás függvényében változik. Hiába csak egy óra a séta, egy munkanapos délutánon az kvasok idő. Egy óra alatt nem alaposan, de nagyjából kitakaríthatnám a házat. Főzhetnék egészséges kaját (ha tudnék). Napi olvasásra bőséges idő. Sorozatnézés (nem nézek) szempontjából akár 3 rész. 4 arcpakolás. 2 hajmosás. 30 fogmosás. Tudomisén. Szóval a lényeg, hogy látszik a délutánon ez az idő.

Néha rohadtul vágynék egy sétamentes napra, mondjuk olyanra, amikor ki sem kell lépnem a házból, csak egy forró kávéval ülni a kanapén egész nap és olvasni vagy manikűrözni vagy tudomisén. Nem tudom megtenni velük, mert tudom, hogy igénylik. Szóval sétálunk.

A séták helyszíne. Hétközben néhány helyet és kört váltogatunk, ami lássuk be, halál unalmas tud lenni. De nyilván sok minden limitálja a témát: ne legyen messze, legyen nyugalom, hogy ne kelljen örökké görcsölni valamin (járókelők, gyerekesek, pórázos kutyások, stb), szabadon sétálás lehetősége, magyarán tér. Néha szerintem már a kutyák is herótot kapnak, de ez van. Ugyanide tartozik a biztonságérzet is. Hát, nem vagyok az a beszari típus, de azért full magányosan bolyongani a nagy büdös sötét semmiben nem minden lelkiállapotban a nagy kedvencem. Leginkább az emberek a veszély, megítélésem szerint, de mondjuk vaddisznóval sem szeretnék találkozni. Egyik nap is: töksötét, jön a szántóföldi úton szemben a traktor. Nem görcsöltem, de azért na. És nem, nem megyek a településen sétálni, ha nem nagyon muszáj, mert nyugalomra vágyom amúgy, nem emberekre meg örök figyelemre. 

A hétvége általában a kirándulásoké, aminek köszönhetően néhány tájegységnek kb minden szegletét ismerem és ez fantasztikus érzés. Ugyanakkor néha én is tölteném másként az időt, de mivel hétközben semmi idő nincs távolabbi tájakra és nagyobb körökre, hétvégén próbáljuk belevinni a változatosságot a dolgokba. Ha kutya nélküli program van, az nekem jó, de elég szívás, mert ők is megérdemlik az együtt töltött időt. Most hétvégén is üljenek az udvarban, amit egész héten csinálnak? Néha van olyan érzésem, hogy meglehetősen leszűkültek a dolgok a kutyás élettel, de ez nem panasz, mert szeretem ezt az életet - a természetet, a tájakat, a pillanatokat, illatokat, naplementéket, hangulatokat. Csak kissé kizárólagos lesz egy ilyen életmódban.

A kutyának viszont jár a mindennapi bőséges, szabad mozgás, a fizikai és mentális egészsége érdekében - és egy jó gazda meg kell, hogy ezt adja. Szerintem.

Folyt.köv.

Nyári emlékmozaik

Teljesen random kutyiképeket fogok feldobálni ebbe a bejegyzésbe, emléklenyomataként egy nagyon szép balcsifelvidékes nyárnak..