Varietas delectat

Bár elég sok mindent csinálunk a kutyáinkkal, időnként rám tör az "unalmaaas minden"-"más élményt akarok"-"próbáljuk ki ezt is" stb-stb érzés. Persze mindig egy adott kereten belül gondolkozom, olyan programokban, amik a kuttyoknak is biztosan jó élményt nyújtanak. 

Az Utazz kutyáddal szervezésében voltunk már kirándulni, illetve bakonyi kutyás hétvégén is, most szombatra pedig kiírtak egy esti budai várlátogatást, illetve kutyás hajókázást, amihez mindenképpen csatlakozni szerettem volna. Még készenlétet is kellett cserélnem, ezúton is köszönöm kolléganőmnek, Enikőnek, hogy lehetővé tette számunkra a részvételt :).

Furcsa irányzatok a kutyázásban

Annyira érdekes, hogy a kutyázásnak, kutyatartásnak ma már annyiféle irányzatával találkozni, hogy az ember néha nem tudja, vajon ő hülyült-e meg, vagy mindenki más.

Néhány élményből próbálok hozni egy-egy példát, hogy át tudjam adni, mire gondolok.

Az egyik a "nyugati" kutyatartás. Oly sokszor nézünk ebbe az irányba vágyakozva, hogy ott biztosan minden szebb és jobb és tökéletesebb - de ez a kutyázásra speciel nem igaz (szerintem). Egyik élményem ezzel kapcsolatban az ausztriai terelőtréning volt.

Séta alapozás

Amikor tegnap este a töksötétben sétáltam és Newton hirtelen megállt - én ugyan még nem láttam, miért, de hamarosan kiderült, hogy szembe jött egy apuka és kislánya, és Nyúl erre lett tanítva, amit szépen alkalmazott is - bevillant, hogy atyaég, mennyi mindent kell megtanítani egy kutyának, ha kultúrált sétapartnert szeretnénk faragni belőle... merthogy a töksötétben amúgy is felerősödik a védőösztön és ebből tanítás híján simán lehetett volna akár egy ugatva odarohanós jelenet is, háromoldali szívrohammal.

Mindig halljuk ugye, hogy a szocializáció mennyire fontos és ez így is van. Ugyanakkor a szocializáció jelentős részben tanítás is, legalábbis a nekünk tetsző/kívánatos viselkedés megerősítésével sokat nyerhetünk :)

Ami olyan természetesnek és alapból elvártnak tetszik egy nemkutyás külső szemlélő irányából, abban azért igen kemény meló és sok-sok gyakorlás van. A kutya természetes viselkedése, igényei nem minden esetben egyeznek meg az emberekével...

Nyilván a különböző kutyákkal nem egyenlő feladatot kapunk - van akinek egyik, van akinek a másik feladat hoz majd több izzadást. Zsákmányos kutyával a rolleres nem kergetése, zajérzékeny kutyával a visítozó gyerekek melletti elhaladás, pörgős, dekoncentrált kutyával az automatikus megállás, kutyamániás kutyával a "nem-odarohanás-a-többiekhez" lesz a legnehezebb.

Mi az, amit gyűlölök a kutyázásban?

Fájdalom, vannak ilyen dolgok. Szokták mondani, hogy aki folyamatosan boldog, az vagy bolond, vagy hazudik. Szóval akármennyire is szeretem a kutyázást, vannak részei, amiktől kikészülök.

1. Állandó konfliktus

Ha kutyás vagy - de igazából, ha bármilyen csoporthoz tartozol - egyből ellenségévé válsz egy csomó más csoportnak. Nemkutyások, kisgyerekesek, kutyáktól rettegők, vadászok, lovasok, biciklisek, sőt: hülye/felelőtlen kutyások - tetszés és napi hangulat/felhozatal szerint.

A lényeg, hogy rengeteg konfliktusba fogsz belefutni. Még ha sok kedves/normális ember is van körülötted, a beszólogatások akkor is sokkal nagyobb nyomot hagynak az ember lelkében. Kb 20 normális tud kiegyensúlyozni egy bunkót. Nagyon nehezen viselem. Alapvetően konfliktuskerülő és gyenge személyiség vagyok, ráadásul nő. Meg sokat sétáltatok póráz nélkül (kb csak úgy). Lúzer kombináció.

A szőlők

Az egyéni kirándulásainkat Nyúl vehemens vadakra kattant hozzáállása miatt kvázi szüneteltetjük. Ami ennél rosszabb hír, hogy a környező szőlőkben is találkoztam vadásszal - kétszer. Aki még normális is volt, de azért erősen hangsúlyozta, hogy a kutyák ne menjenek el ám vadra, meg hogy ő is lelövi a vadkergető kutyákat, mert a vadnak itt a helye, a kutyának meg az udvarban.

Ez kurvára nem vicces. A szőlők volt a mentsváram a hétköznapokban. Annyira szerettem és annyira reménykedtem benne, hogy legalább itt nyugodtan, idegrendszer-simítóan sétálhatunk majd, mindennemű, állandó többi-emberre-tekintettel-levés, más-kutyára-figyelés és vadászok-miatti-ideggörcs nélkül, bele a végtelen, gyönyörű szántóföldekbe és a lemenő napfénybe... mert itt van tér. Sétálhatsz, amennyi csak jólesik.

Idegbaj és büszkeség

A fizioterápia előtt és után is van egy-egy sétánk, az eü. dolgok intézése céljából. Nagyon örülök ennek, mert városban vagyunk, a srácok ilyenkor gyakorolják kicsit a kultúrsétát, meg nem esnek ki annyira az ingerkavalkádból/szocializációból. Mióta "vidéken" lakunk, utóbbiakból sokkal kevesebbet kapnak - ne veszítsük már el a tudást, amit városi kutyaként szedtek fel..

Amit észre lehet venni, hogy ilyenkor 2 méterenként állnak le szaglászni, annyi az információ... ők így pörgetik végig a közösségi médiát :D Aztán: tudják, itt nem lehet rohanni, mint a hülyék. Még a tó körüli kacsákat sem hajtják meg, amit Newton a Duna-parton előszeretettel művel. Elégedett szoktam lenni velük!

Legutóbb viszont rájöttem, hogy ez nem csak nekik, hanem nekem is micsoda agymunkával/stresszel jár.. Múlt csütörtökön én készültem ki teljesen... 

A kutyás etikett a laikusok szemével

Biztosan sokaknak eszébe jutottak már a most következők, de a kutyás etikettnek van egy fogadói oldala is - és sokszor teljesen más gondolatok születnek a túloldalon, mint amire számítunk.

Példák.

Elsőkutyás kérdések/válaszok II. - kölyökkutya

1. Mit tud egy kölyökkutya?

Nyugodjunk meg, pont annyit, mind egy csecsemő. Bekakál, bepisil, sír, sokszor eszik és mindent meg kell tanulnia, mert fogalma sincs semmiről. És ez pont jó is így. Aztán: rágcsál, megharapdál minket a tűhegyes fogaival, felugrál. Ettől kölyökkutya. Bőven tökéletes a kiskutyánk, ha stabil alapokat kaptunk - egészséges, jó idegrendszerrel. A többi rajtunk múlik.

Kutya alapok 7 pontban

A tegnapi bejegyzés mentén elhatároztam, hogy írok egy amolyan alapcsomagot, ami a kezdő, kutyát (vagy akár skótjuhászt) keresőknek hasznos lehet. Nem szoktam és nem szeretek ilyen témákról írni, mert feleslegesnek tartom - annyi, de annyi hasonló írás van a neten, hogy csak az nem talál, aki nem akar.. viszont ha tőlem kérdezne valaki, annak majd belinkelem és elküldöm, mint valami összefoglalót :)

Ebben a bejegyzésben tényleg az alap infókra megyek és igyekszem a legegyszerűbben kifejezni a mondandómat. Rengeteg minden nem lesz benne, hiszen ennek a témának végtelen számú oldala van.

Szóval kutya.

Hol könnyebb kutyázni? Városban vagy falun?

Most, hogy már mindkettőt kipróbáltam, azt mondanám, városban.

Lássuk. Most, hogy kiköltöztünk a városból és nem is abban a kisvárosban lakunk, ahol én felnőttem, hanem önállósodtunk egy "idegen" faluban/kisvárosban, érdekes reakciókkal találkozunk kutyasétáltatás közben.

Azt gondolnánk, itt nincsenek olyan kemény, kötelező szabályok (lásd póráz), mégiscsak lófrálnak szabadon is kutyák, meg minden. Az emberek természetközelibb helyen élnek, falusiak, nem tojnak be akármitől. Élhetsz szabadabban a kutyáddal. Ennél azért árnyaltabb a kép...

Kutyád van? Két szó: tervezés és meló

Már megint belefutottam - pedig úgy kerülöm ahogy bírom, mondjuk ezt is Cinti olvasta fel nekem - egy kutyás facebook csoportban a kedvenc típusú kérdésembe...

"4 hónapos golden retrieverünk már úgy húzza a pórázt, hogy csak síelünk utána.. Tudnátok ajánlani valami eszközt, amivel ezt megakadályozhatjuk?"

Lakáskutyákból kerti kutyák

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a lakásunkból kiköltöztünk Anyához, házba, aminek van egy pici előkertje.

A költözés a kutyák számára is elég sok változással jár. Nézzük, hogyan is sikerült...

Életmódváltás, átlagos kutyalét és reménybeli chill

Az elmúlt hetekben az életünk egy kissé felfordult. Anyukámnak nagyon komoly műtétje volt, amit követően különböző okokból kifolyólag a mi győri lakásunkban fog lakni, legalább egy évig.

Ez azt jelenti, hogy költözünk, Anya házába, méghozzá sürgősen, mert a lakást a kutyák után regenerálni kell, a fertőzésveszély minimalizálása érdekében. Mindennek meg kell lennie május végéig.

Newton és a lelkivilága - avagy kiesés a rutinból.. és a visszatalálás egymáshoz

Hát mit mondjak... nem egyszerű kutya ez a Newton.

Már régebben is megfigyeltem, de most megint előjött, hogy Newton-t borzasztóan "megviseli", ha pár napig nincs köztünk kapcsolat. Megintcsak igyekszem nem antropomorfizálni, de valahogy próbálom leírni, mire gondolok.

Napi rutin 2 skóttal

Gondoltam hátha érdekel valakit, hogy hogyan áll össze az ember napirendje, ha skótokat tart lakásban, vagy egyáltalán, mire lehet számítani ilyen életforma esetén.

Amit nyilván mindenki tud, az az, hogy a lakáskutya megköveteli a napi többszöri sétát, illetve bármilyen kutyás irodalom az támpontokat - konkrétumokat viszont annál kevesebbet.

Hogyan séltáltassunk kutyát? - I. rész

Mostanában erősen foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan kell kutyát sétáltatni? Figyelem az embereket: ki hogyan csinálja - milyen "típusú" kutyasétáltatókkal találkozom nap-mint-nap...

Azért érdekel a kérdés ennyire, mert néha az az érzésem, hogy minél többet tudok, tapasztalok a kutyázásból, annál bizonytalanabb vagyok..