Kutyatartási "kultúra"

Annyi mindenről szeretnék írni, de mostanában lejjebb adtam a "közérdekű" témákból, több okból. Az egyik az elég nagy energiaráfordítási igény (egy jól összeszedett bejegyzés többórás mutatvány), a másik, hogy fogalmam sincs, van-e értő olvasás a másik oldalon - bár nagyon reménykedek, hogy igen. Főleg, mert ez is egy értő olvasónak szánt poszt lesz.

Némi gondolatfuttatást írnék a kutyatartási kultúráról, saját szemszögből nézve... mi másért, merthogy hosszú, nyugalmas időszak után itt helyben futottunk bele ismét egy kötözködő idiótába.

A probléma: miért sétáltatunk kutyát este, minden k*rva kutya miattunk üvölt és nem tud aludni a gyerek. Természetesen nulla intelligens megnyilvánulás, szó szerint ordított az a paraszt és semmiféle értelmes kommunikációra nem volt hajlandó. Mit tettünk? Előrébb hoztuk az esti sétát 1-1,5 órával. Ez így is elég sok szervezést igényel, tekintettel arra, hogy sokszor későn érünk haza, aztán vacsora, majd szigorúan 1 óra pihenő következik a kutyáknak (elkerülendő a gyomorcsavarodást), végül utolsó kiskör. Azonkívül bármerre - ismétlem bármerre - indulunk itthonról, minden utcában van néhány kutya, amelyik - mi mást csinálna - üvölt. Továbbmegyek. Az egyik kutya számára a mi kapunk kulcsának elfordítása kulcsingerré vált, tehát már erre a hangra is bekapcsol és anélkül is ordít, hogy látna minket. Na ezt oldd meg.

A szőlők

Az egyéni kirándulásainkat Nyúl vehemens vadakra kattant hozzáállása miatt kvázi szüneteltetjük. Ami ennél rosszabb hír, hogy a környező szőlőkben is találkoztam vadásszal - kétszer. Aki még normális is volt, de azért erősen hangsúlyozta, hogy a kutyák ne menjenek el ám vadra, meg hogy ő is lelövi a vadkergető kutyákat, mert a vadnak itt a helye, a kutyának meg az udvarban.

Ez kurvára nem vicces. A szőlők volt a mentsváram a hétköznapokban. Annyira szerettem és annyira reménykedtem benne, hogy legalább itt nyugodtan, idegrendszer-simítóan sétálhatunk majd, mindennemű, állandó többi-emberre-tekintettel-levés, más-kutyára-figyelés és vadászok-miatti-ideggörcs nélkül, bele a végtelen, gyönyörű szántóföldekbe és a lemenő napfénybe... mert itt van tér. Sétálhatsz, amennyi csak jólesik.

Kutyás cuccok tisztítása

Krisztivel a hétvégi séta alatt többek között a takarítás is szóba került. Innét jött az ötlet, hogy írok egy bejegyzést arról, hogyan (próbálom) normális állapotban tartani a kutyás cuccokat.

Mindig azon nevetek, hogy a neten a kutyák minden képen csodálatosan habtiszta fekhelyen/takarón/szőnyegen hevernek, csilli-villi kutyajátékok társaságában. Na most aki kutyát tart, az pontosan tudja, hogy ez az állapot egészen 0,00001 másodpercig tart.

Na ilyen sose lesz!! Hófehér pihepuha plüsságy frissen fürdetett/fésült jóillatú szőrnemhullató csodakutyával.. Forrás: www.trixie.de

Kutyafésülgetős idők

Szabin vagyok pár napig, de mivel Gábor dolgozik, ráérek - a délelőtti sétán arra gondoltam, környékfelfedezősre vesszük a figurát..

Egy órát mentünk, találtunk tök jó kis utakat, újabb rétet.. az egyetlen probléma az volt, hogy elég sokat mentünk magas aljnövényzetben, meg az erdőben is bujkáltunk az ágak, cserjék között/alatt. Sejtettem én, hogy ebből kullancstalanítás lesz, de hogy mennyire, azt a hazaérkezést követően tudtam meg... 

Elsőkutyás kérdések/válaszok II. - kölyökkutya

1. Mit tud egy kölyökkutya?

Nyugodjunk meg, pont annyit, mind egy csecsemő. Bekakál, bepisil, sír, sokszor eszik és mindent meg kell tanulnia, mert fogalma sincs semmiről. És ez pont jó is így. Aztán: rágcsál, megharapdál minket a tűhegyes fogaival, felugrál. Ettől kölyökkutya. Bőven tökéletes a kiskutyánk, ha stabil alapokat kaptunk - egészséges, jó idegrendszerrel. A többi rajtunk múlik.

Elsőkutyás kérdések/válaszok I. - kutyabeszerzés

Ezt a sorozatot ismét egy kissé agyvízforraló beszélgetés ihlette, amelyben az egyik kollégám közölte, hogy - bár nem bírja a kutyákat és már most odavan, hogy a kutya tele fogja sz*rni a kertet, undorító - hamarosan kertes házba költöznek és a gyerekek kedvéért kutyát fognak szerezni. Ezeket az eseteket már nem is kommentálom, úgy tűnik soha, de soha nem lesz ennek vége. A kutya egy tárgy, amit az emberek beszereznek, akkor is, ha valójában nem is akarják - meg úgy általában semmit sem akarnak, ami vele jár.

Most azoknak írok, akik legalább veszik a fáradságot és érdeklődnek, milyen is kutyát tartani. 

Igyekszem a leggyakrabban felmerülő kérdésekre rövid válaszokat adni.

Kutya alapok 7 pontban

A tegnapi bejegyzés mentén elhatároztam, hogy írok egy amolyan alapcsomagot, ami a kezdő, kutyát (vagy akár skótjuhászt) keresőknek hasznos lehet. Nem szoktam és nem szeretek ilyen témákról írni, mert feleslegesnek tartom - annyi, de annyi hasonló írás van a neten, hogy csak az nem talál, aki nem akar.. viszont ha tőlem kérdezne valaki, annak majd belinkelem és elküldöm, mint valami összefoglalót :)

Ebben a bejegyzésben tényleg az alap infókra megyek és igyekszem a legegyszerűbben kifejezni a mondandómat. Rengeteg minden nem lesz benne, hiszen ennek a témának végtelen számú oldala van.

Szóval kutya.

Hol könnyebb kutyázni? Városban vagy falun?

Most, hogy már mindkettőt kipróbáltam, azt mondanám, városban.

Lássuk. Most, hogy kiköltöztünk a városból és nem is abban a kisvárosban lakunk, ahol én felnőttem, hanem önállósodtunk egy "idegen" faluban/kisvárosban, érdekes reakciókkal találkozunk kutyasétáltatás közben.

Azt gondolnánk, itt nincsenek olyan kemény, kötelező szabályok (lásd póráz), mégiscsak lófrálnak szabadon is kutyák, meg minden. Az emberek természetközelibb helyen élnek, falusiak, nem tojnak be akármitől. Élhetsz szabadabban a kutyáddal. Ennél azért árnyaltabb a kép...