Programcunami - vagy mégsem?

Érdekes - néha úgy érzem, a kutyáim túl sok időt kívánnak tőlem a mindennapokban, néha meg kevesellem a programokat. Ők mondjuk mindig az utóbbi véleményen vannak :) Nehéz objektíven felmérni, vajon mennyi az annyi.

Próbálom ezért most összekaparni példaként (emlékezetből nem egyszerű), hogy milyen volt a hét és mi várható a közeljövőben.

A kutyás etikett a laikusok szemével

Biztosan sokaknak eszébe jutottak már a most következők, de a kutyás etikettnek van egy fogadói oldala is - és sokszor teljesen más gondolatok születnek a túloldalon, mint amire számítunk.

Példák.

Miért tudok szabadon sétáltatni?

Nagyon szeretek szabadon közlekedni a kutyákkal, sőt, mondhatnám, hogy egyenesen utálok pórázon sétáltatni. Két kutyával egyszerre meg főleg... a flexitől rövid úton idegrohamot kapok, másodperceken belül képesek ugyanis úgy belegabalyítani engem a szalagokba, hogy lépni sem tudok. A normál pórázzal pedig 10 másodpercenként meg kell állni, mert hol az egyik akar megszagolni/lepisilni valamit, hol a másik. Persze, mondhatnánk, hogy nem muszáj megállni velük, de legtöbbször azért megyünk sétálni, ugye, hogy a kutyák elintézhessék a dolgukat/nekik legyen programjuk. Számukra pedig ez a legizgalmasabb dolog - elolvasni a napi híreket.. az orrukkal.

Lakáskutyákból kerti kutyák

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a lakásunkból kiköltöztünk Anyához, házba, aminek van egy pici előkertje.

A költözés a kutyák számára is elég sok változással jár. Nézzük, hogyan is sikerült...

Newton és a lelkivilága - avagy kiesés a rutinból.. és a visszatalálás egymáshoz

Hát mit mondjak... nem egyszerű kutya ez a Newton.

Már régebben is megfigyeltem, de most megint előjött, hogy Newton-t borzasztóan "megviseli", ha pár napig nincs köztünk kapcsolat. Megintcsak igyekszem nem antropomorfizálni, de valahogy próbálom leírni, mire gondolok.

Mint minden más normális ember...

A péntek általában Gábor napja. Megegyezés szerint péntekenként korábban hazajön, ami azt jelenti, hogy 7 óra helyett már 3/4 5 környékén befut. Ez nekem nagyon jól jön, mert ő viszi le a kuttyokat, én pedig hazaérve - számomra is meglepő módon - pár órán keresztül azt csinálok, amit akarok.

Ennek megfelelően tegnap különösen fel voltam dobva, mert amúgy hulla fáradtan vánszorogtam ki a munkahelyemről, plusz erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra, hogy szombat is örvendetes munkanap a héten.. 

Miért is csináljuk mi ezt az egészet??

Néha óhatatlanul is felmerül az emberben, hogy tulajdonképpen miért is kutyázunk? Miért tartunk kutyát? Hiszen lássuk be, a hétköznapok nem valami egyszerűek manapság, a kutyás létet pedig igenis össze kell ezekkel egyeztetni - merthogy a kettő között nincs igazán közös halmaz..

Nagyon kevesen vannak, akik a munkahelyükre magukkal vihetik a négylábút. Amíg mi dolgozunk, a kutyáink otthon vannak és halálra unják magunkat, legalábbis alszanak a nap nagy részében. A ő napjuk akkor kezdődik, amikor mi félhullán kijövünk a munkahelyről. Lakáskutyások ilyenkor már sprintet nyomnak hazáig, hogy a kutty mihamarabb le tudjon menni, elvégezni a dolgát... Kerti kutyások előnyben, itt a foglalkozások ideje választható.