(N)agyonkutyás hétvég(r)e

Az úgy volt, hogy Katánál született egy übercuki, kivételesen egészséges (CEA genetikai mentes, pl, de ez csak egy a sokból) tri kis szuka, akit mindenképpen látni szerettem volna és azt hiszem, Kata is meg akarta mutatni, mert teljes joggal lehet büszke erre a kis csodára.

Megbeszéltünk egy sétát szombatra, úgyhogy nagy boldogsággal hajítottam be a srácokat a kocsiba és húztunk fel Pestre, Katáékhoz. Mint mindig, most is választhattam volna, hogy kit hozzon magával, de mint mindig, most sem tudtam választani :) A kis hercegnő, Shira egyértelmű volt, Kata rajta kívül egy másik kölyköt, Azúrt, a felnőtt bandából pedig Shiro-t, Kimba-t, Lyra-t, Valkyrie-t hozta. Csatlakozott hozzánk egy másik gazdi is, Árpi, Niobé-val és Nova-val, úgyhogy 10 kutyával indultunk el. Az útvonalat (mint később rájöttem) részben ismertem, a Sorrento-sziklákat útba ejtve a Solymári várig mentünk (itt mondjuk még sosem voltam), beszélgettünk, továbbá rendszerint megálltunk és megvártuk amíg minden szembejövő megcsodálta/végigsimogatta a valóban impozáns látványt nyújtó skót bandánkat :)

Asszírka 6

Semmiféle koncepcióm nincs erre a bejegyzésre... szinte az elképzelhetetlen kategória, hogy Asszírka, az örök "kicsi", november 16-án betöltötte a 6-ot. Örök kölyökképével, önfeledt boldogságával feledteti, hogy múlik az idő... csak amikor visszanéztem néhány nemrégi kirándulós képet, tűnt fel, hogy tejóég... őszül.. az én agilis, elegáns, örökfiatal álomkutyám.. aznemlehet. Ilyenkor megérinti az embert az elmúlás szele, vagy legalábbis figyelmezteti arra, ami egyszer elkövetkezik. De a célja nem az, hogy elszomorodjunk - hanem talán az, hogy értékeljük és kihasználjuk az összes percet, ami még előttünk áll. 

És ő aztán egyetlen pillanatot sem veszteget el :) szíve szerint mindig 2 centin belül tartózkodna, nagyon szeret bújni, imád a közelemben lenni, bármiről is van szó. Mindent teljes átéléssel és boldogsággal csinál. Boldog, ha rohanhat. Ha játszhat. Ha tanulunk. Boldog, ha a kanapén lustálkodhat. Boldog, ha beengedem a házba, ha beszállhat a kocsiba vagy kiszállhat belőle. Ha finomat kap, képes evés közben elégedetten dünnyögni. Cuki, bármit is csinál.. egyszerűen cukin alszik, eszik, sétál, stb-stb. Végtelen a sor.

Vannak szokásaink, például esténként együtt ülünk a ruhásszekrény előtt és választunk másnapi szettet, természetesen közben adogatja a mancsát és kötelező dögönyöznöm, amitől teljesen leolvad és elfolyik.

Nagyon könnyen motiválható, szeret játszani és kajáért dolgozni. Érzékeny, nagyon okos, gyorsan tanul, de azért a munkakedve (Nyunyuéval összehasonlítva, aki persze nemnormális megszállott) limitált - ha valami nem sikerül, vagy nagyon nem érdekli, esetleg sok neki, akkor szétesik és pillangóvá változik. Utóbbi jellemző rá, erős ingerkörnyezetben, más kutyák jelenlétében, mert ilyenkor általában szerelmes lesz. Mondjuk egyáltalán nem idegesítően, általában rajongva, de udvarias visszafogottsággal kísérgeti a kiválasztottját, aki jó esetben lány és nem ivartalanított fiú.

Az érzékenysége miatt nagyon könnyűek vele a mindennapok. Teljesen szociális, de nem kutyamegszállott. Inkább előfordul, hogy a nyomulós kutyák, vagy kölykök sokak neki. Sajnos ha bunkó, vagy agresszív kutyába futunk bele, kettejük közül ő a célpont. Hála az égnek, csak néhány ilyen szerencsétlen helyzetünk volt. Féltem.. érdekes, ha rosszat álmodok a kutyáimmal, ott mindig Asszírkával történik valami. Soha ne legyen igaz. 

Csodaszép. Egyszerűen annyira harmonikus és kecses, elegáns, mindenféle mesterkéltségtől mentes... egyszerűen gyönyörű.

Néha lelkifurdalásom van vele kapcsolatban. Merthogy sokkal többet érdemelne.. Newton mellett nekem ő mindig kicsit a második maradt.. amikor kicsi volt, én még Newton-ra kellett koncentráljak, aki sok energiát igényelt. Nem tudtam olyan tudatosan nevelni, felépíteni őt. Lényegében Gáborra maradt, együtt jártak suliba, vizsgáztak. Később a sportokkal már "átvettem" és gond nélkül működünk együtt máig. Lehetett volna igazi skótjuhász agility-sztár, igazán szép eredményeket ért el, amíg versenyeztünk. Gyorsabb, agilisebb, könnyedebb Newton-nál, testhezálló sport volt neki. A terelésben - ami ugye nagy szerelem - sajnos nem tud részt venni, erre ő kevés... ösztönben, erőben, kitartásban. Persze mindez egyetlen pillanatra sem jelenti, hogy nem szeretem őt ugyanúgy, mert imádom. Tényleg álomkutya ő nekem - igazi ajándék az élettől. Könnyed, örök boldogság.

Isten éltessen sokáig, Asszírka.

IV. Afterhero nap

Véégre Afterhero-nap volt ismét!!!

Az idei (első, mert októberben is lesz! :D) kenneltalálkozónkat egy közös hajógyári-szigeti séta keretében tartotta meg Kata június elején, amit őszinte örömmel vártam. Olyan rég láttam őket és persze az Afterhero kennel többi szépséges skótját, azonkívül mindig nagyokat nevetek ahogy Asszírka és klóntesója, Hanzo látványosan feszítenek egymásnak és közben mindegyikük szentül meg van győződve róla, hogy ő a szebb/okosabb/bátrabb/erősebb/macsóbb stb-stb XD Persze az egész csak látványpuffogás, aztán valahogy mindig kényesen kerülik a kérdés komoly megvitatását :D utóbbit mondjuk nem néznénk el nekik amúgy sem, de nagyon vicces amit művelnek.

III. Afterhero kenneltalálkozó - és Kraft Kupa, de minek.

Tavaly a vírus miatt sajnos a kenneltalálkozónk elmaradt, így nagyon-nagyon vártam és nagyon-nagyon bíztam benne, hogy idén összejön. Ez sem volt teljesen biztos, mert barátságtalan, csapadékos időt jósoltak aznapra, plusz, előtte 2 napig valóban szakadatlanul ömlött a hideg eső (aminek amúgy örülök, mert iszonyat száraz ez az év, de egész napos, kinti programhoz, novemberben azért én sem kívánom).

Eléggé zavart, hogy fogalmam sem volt egészen szombat reggelig, hogy akkor végülis mi is lesz a programunk, valamiért nehezen viselem az ilyen bizonytalanságot. Emellett persze kimerült is voltam a hét végére, ilyenkor mindenre fokozottan érzékeny vagyok és kiválóan fel tudok nagyítani kisebb problémákat is. Írtam Barbinak, hogy ha a programot lemondják, mi akkor is mennénk tréningezni, de írta, hogy ha esik, nem tudunk menni. :( Végül arra jutottam, hogy "megmentőként" betervezem a tatai tókört, aztán ha reggel lemondják a találkozót, akkor Tatánál lehajtunk a pályáról és mégsem itthon ülünk.

Terelőtábor - avagy 3 nap standard boldogság

Ausztriai idegenpályás vendégedzésünk óta nem voltunk terelni, de az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk, leginkább vízpartra, árnyas erdőbe vágytunk... azon kívül, amint már sokszor írtam, a kutyának néha kifejezetten jó tesz a szünet egy-egy tevékenységben, sportban. Rápihen, a tudása elmélyül, a motivációja ismét megnő.

Amúgy is rengeteg gondolatot vetett fel bennem ez a külföldi tréning, amik régóta motoszkáltak bennem, de talán eljutok végre a komoly elhatározásig. Ezek pedig a határaink, illetve a fejlesztésre (és itt kifejezetten tanításra gondolok) szoruló háttér. Szóval. Ha versenyezni akarok, akár itthon, akár külföldön, akkor erősíteni, biztosabbá kell tenni a tudásunkat. Van mit dolgozni az értésen és az önkontrollon is. Felmerül azért bennem, hogy nincs-e túl késő ehhez ebben a sportban, de bízom Newton-ban - és a képességeiben.

Newton genetikai szűrés - eredmények

Említettem már egy régebbi bejegyzésben, hogy erősen gondolkozom Newton utódlásán - és életemben először úgy gondolom, hogy a saját kutyám utódát szeretném később a kertemben és az életemben látni.

Alapvető lépés ehhez, hogy az ember képbe legyen a fajtára jellemző örökletes betegségekkel és leszűresse rájuk a kutyáját. Miután a cél nyilvánvalóan az egészséges, örökletes betegségektől mentes (vagy legfeljebb hordozó) utódok létrehozása, a leendő pár kiválasztásához is elengedhetetlen az eredmények ismerete.

A tenyésztők manapság már nagyon rendesen szűretnek, igen ritka (és egy tudatos vevőnél azonnali hátraarcot indukál), ha az utódok szűréssel nem rendelkező szülőktől származnak.

Szigetköz Kupa 2020.

Első A1-es versenyünk. A vírus miatt a kezdők 1 éves "keretét" az ASB meghosszabbította, szóval ez a Kupa belefért volna még, de tudtam, hogy ide A1-ben szeretnék már jönni. Egyrészt "hazai pálya", másrészt a múltkori váci versenyt pont azért illesztettem be, hogy még kezdőként "visszahozzam" a versenyszituációt az életünkbe (hiszen a fenti helyzet miatt március óta nem rendeztek futamokat).

Másként készültem az A1-re lélekben.

Terelőtábor és életünk legjobb napja :)

Általában szeretem az élményeimet azonnal leírni, hogy ne kopjanak az emlékek, most mégsem bánom, hogy eltelt pár nap, mert volt mit feldolgozni :D

Amióta terelünk, szerettem volna részt venni egy terelőtáborban, mert az intenzív, tömbösített tréningek szerintem nagyon sokat adnak. A terelés nem egyszerű sport, értem most ezalatt, hogy nehéz a folyamatos gyakorlást, fejlődést biztosítani. Sok energiát igényel, mert a helyszínek (nekem) messze vannak, nem is olcsó hobbi. Azonkívül nincs "sablon" a tanításhoz, mindenki másként oktat - ráadásul ez egy ösztönsport, a kutya mellett egy másik élőlénnyel, a jószággal megspékelve :)

A folyamatos gyakorlás ezektől eltekintve sem egyszerű, otthon gyakorolni ugye nem tudsz, viszont a legtöbb helyen nehéz időpontot foglalni, a hétvégék tele vannak, sokszor még a versenyek miatt is foglaltak az oktatók, én pedig hétközben nem tudok tréningezni.. Szóval nagyon sokat tud adni a kutyának és az embernek is, ha több, egymást követő napon kapja az információkat, csőstül. Sajnos amióta csak belekerültünk ebbe a világba, hiába érdeklődtem mindenhol, vagy nem szerveztek táborokat, vagy olyanok számára szerveztek, akikhez én nem tudok "bejutni". Az egyetlen szeminárium, amin részt vettünk, Sabine Ehlers-é volt, ehhez viszont egy kicsit talán csírák voltunk. Ha nem is volt egyértelműen csodálatos élmény, mégis sokat tanultam belőle. Azonban nemrégen megalakult a SuBa Egyesület, Székesfehérváron, Gabinál, igencsak vonzó oktatói gárdával :) Ők (végre valaki...) adnak lehetőséget ilyen szeminárium jellegű tanulásra is.

Lament 6 - a tanításról (ismét)

Tegnap konzultáción voltunk a FROG-nál, egészen pontosan Anitánál. Végtelenül hálás vagyok a lehetőségért, hogy járhatunk - nagyon szeretnék tanításban fejlődni.

Ha minden jól megy, havonta egyszer fogunk menni, közte lesz egy online check.

Az első, ami nehézséget okozott nekem, a pontos feladatok definiálása volt, amit tanítani szeretnék. A fejemben célként ugyanis egyedül a fejlődésem jelent meg, szóval úgy voltam vele, nekem aztán hótmindegy, mit tanítok, sőt, inkább csak általános tanítási irányelvek/technikák gyakorlati megvalósulására voltam kíváncsi.. Ez persze nem működik. :D

Szokásos

Néha elgondolkozom, hogy vajon érdemes-e minden kirándulást vagy hétvégét megörökíteni, hiszen nem számolok be minden agility-edzésről, fizio-ról vagy sétáról sem... Aztán általában igen-nel válaszolok, hiszen ez a blog valahol egy napló is.

Ennek mentén gyorsan lejegyzetelem, hogy ma ismét Tatán voltunk SUP-olni, ez alkalommal Anitáékkal és sok-sok másik skóttal, így különleges volt a hangulata :)

Asszírka - az én ajándékom

Miután tegnap sikeresen megúsztunk Asszírkával egy kva veszélyes szituációt (ránk támadni akaró moszkvai őrkutya idősebb gazdával, aki a kutya elejét felemelve/átölelve és azt közben fojtogatva, ráncigálva haladt el mellettünk az erdei tanösvényen), megint eszembe jutott, mennyire szeretem ezt a kiskutyát... nem tudnám elviselni, ha történne vele valami. Pont vele. Aki annyira kedves, ártatlan és bájos.

Úgy indult, hogy csak a szépséges nagyapja miatt akartam őt, akit sok-sok-sok évvel ezelőtt kinéztem. Gondoltam, ha flexis kutya lesz belőle, akkor az lesz, munkakutyám már van. Már a fedeztetés előtt jeleztem Katának az igényemet, de így is pánikba estem, amikor lefoglaltam. Minek nekem valójában még egy kutya? Mindenki ezt kérdezte tőlem. Kicsit én is magamtól.

Treibball mai gyakorlás

Megint Newton fogja bemutatni a gyakorlatokat, de az az igazság, hogy könnyebb volt az ő videóját megvágni. Asszírka mérhetetlenül sok időt töltött a falatkák alapos keresgélésével a feladatok közben... kis éhencsórász.

Azonkívül Newton-on látom, hogy már tudatosan dolgozik, megvan az értés az egyes feladatokban. Még mindig sok a segítség, de nem rohanunk sehova :) Círien még sok helyen bizonytalan. Ő is ügyesedik, viszont néhány feladatra több idő kell, hogy biztos legyen benne, mi is a lényeg :)

Kirándulás a Programok Hatlábonnal a Hármashatár-hegyen avagy memory removal

A múlt hétvége ugyan kimaradt, de most ismét belevetettük magunkat a közösségi programokba!

Ezúttal a Hármashatár-hegyen mentünk egy kellemes kört, volt közben nehezített behívás játékok és finom falatok között, miniverseny lábközött-szlalommal, bemutatócsoportos alaplépések, helybenmaradás-kihívás, minden ami jó!

Ami viszont számomra a kirándulás meghatározó élménye volt, arra nem is számítottam... 

Treibball alapok gyakorlás

Mindig is tudtam, hogy nagyon fontos videókat készíteni a gyakorlásokról, de rengeteg plusz melónak tartom, így nem szoktam.. mindegy, most Eni kötelezett minket rá, szóval megerőltettem magam.

Közös akció (?)

Annyi kérdőjel kavarog a fejemben mostanában, hogy szerintem egyetlen témában sem tudok normális bejegyzést írni. Lehet hogy lesz egy poszt, amiben csak a kérdéseimet fogom leírni - tényleg ez tök jó ötlet Kamilla, hátha legalább világosan összefoglalod, mi bajod! - Köszi.

Na szóval. Az év vége óta kicsit lejjebb adtunk a programokból - inkább többet kirándultunk, sétáltunk, felfedeztük a környéket.. sok agility edzésünk elmaradt az időjárás miatt, csak egy versenyen voltunk, terelés nuku, egyéb normál munka nuku.

Amikor aztán egy-egy túrán úgy éreztem, hogy a kutyáink kb köszönik, hogy elhoztuk őket, ez szuper, most már elboldogulnak egyedül is, elgondolkoztam, valójában mit is jelent a közös akció.

Asszírka és az érintésvédelem

Asszírkának olyan hülye és váratlan dologgal sikerült meglepnie, hogy muszáj egy bejegyzés erejéig megörökítenem..

Kiskutyáim mániákus dörgölőzők, ezzel fejezik ki örömüket és ragaszkodásukat egy csomószor, pl. amikor hazaérünk, de akár napközben is, ha rájuk jön a szeretetroham. Viszont így télen rajtam mindig van vagy 4 réteg ruha, amiből jópár - műszálas. És ebből már ki is lehet találni a lényeget... pont múltkor írtam ki facebook-ra, hogy kiegészíteném a skót juhász fajtaleírást: dörgölőzés és műszálas ruha esetén: RÁZ. Ez akkor még vicces volt. Már nem.

Treibball alapozó

Beiratkoztunk a két kutyával Enihez a Soproni Kutyasuliba, treibball alapozó tanfolyamra. Összesen 5 alkalom, heti 1x.

Néha én is úgy érzem magam, mint aki nemnormális, belekezdünk mindenfélébe, előre tudva, hogy a gyakorlás nem fog (egyszerűen) menni.

De ennek most több oka is volt.

"Nem-hagysz-aludni-csak-mert-fotózol"-megvető fej...

Gábor küldte a képet, vigasztalásképpen, amíg Németországban ültem workshop-on. Nem győzött meg, hogy hiányzom :D

Kirándulás a Csergezán Pál-kilátóhoz a Programok Hatlábonnal

Múlt héten annyira bejött nekünk ez a feladatozós-bandázós kirándulás, hogy amikor Nóri kiírt egyet erre a hétvégére is - mentünk!

Több okból is nagyon szeretem az ilyen programokat:

Boldog 3. Szülinapot, Kicsi Nyúl!!!