Rapid Balcsi

Úgy látszik Balaton-felvidéki túrabloggá avanzsáltam az oldalt, de ez van, gyönyörű vidék, egyszerűen megunhatatlan.

Kellemes, rövidebb kirándulásokat és pici kultúrkörnyezetet szoktam csempészni a programba, ez alkalommal egy, már ismert kört ismételtünk Dörgicsén, mert nem volt kedvem filózni.. illetve a felfedezésre váró terv túl messze lett volna.

Szóval indulás a dörgicsei barokk kőhídtól, a sárga kereszten/sárgán a Boldogasszony-dörgicsei templomromig, visszafelé pedig a piroson. Igazán baráti, szint nélküli, 6 km-es kis út, változatos, vállalhatóan árnyas és felhagyott, egykori legelős szakaszokkal. A templomromnál ez alkalommal nyitva volt a 10ha, így megörvendeztettük magunkat egy sajttállal, amihez saját házikenyér járt, továbbá megkóstoltam a citromfűszörpöt is:) kiskutyák a bácsitól házi szalámit és szalonnabőrkét is kaptak, a végén Nyunyunak kétszer kellett szólni, hogy esetleg fáradjon velem tovább az úton és hagyja ott a lakókocsi-éttermet..

Asszírka beintett a fotózásmániámnak, azt mondta ez neki nem ér 1 szárított csirkemájat.

Elkanyarodtunk a dörgicsei levendáriumhoz is, ami meglepetésemre zárva volt, tiszta szerencse, hogy már előbb letudtuk a gourmandkodást..

A kocsihoz visszatérve ismét végigfuttattam, hová is menjünk tovább, aztán Vászoly győzött:) úgyhogy átugrottunk a Szent Jakab forráshoz, kiskutyák nagyon élvezték a patakban lábáztatást, elég melegük volt már.. bár csodálatos, napsütéses időnk volt, hűvös széllel, nekik már sok egy kicsit a téli szőr. Sebaj, jövő szombaton kozmetika.

Kisüti a mömét a nap:) ❤️

Csodaszép nap volt, ismét.. 

Tanösvények mentén

A mai napra ismét Balcsifelvidéket néztem ki magunknak, mégpedig olyan pici tanösvényeket, amiken még nem jártunk - vagy mert régebben túl rövidnek ítéltem őket, vagy csak túl messze voltak. Most viszont a hirtelen jött meleg miatt pont ilyeneket kerestem, így behúztuk a Haláp-hegyi, majd a Hegyesdi tanösvényt, illetve utóbbinál a várromot. Az elsőnél abszolút követtük a Természetjáró ajánlását, a másodiknál - mivel egyáltalán nem bonyolult - saját kis kört tettünk, Hegyesd határában, a vár alatt parkolva, és a falun keresztül visszatérve.

Tavaszi sétaképek

Gondoltam elteszek ide emlékként néhány tavaszi sétaképet, ezen a sorsfordító napon, hiszen az idei tavasz valahogy annyira.. igazi.

Bakonyi medvehagymás kirándulás

Akár évszámot is írhattam volna a cím mellé, hiszen 1 évvel ezelőtt is részt vettünk ezen az Utazz kutyáddal programon:)

Azt kell mondjam, boldogan és kiegyensúlyozottan indultunk neki a mai napnak, a kiindulópont, a Szépalma Hotel 3/4 órányira van, az útvonal ismerős, az indulás kellemesen késői 10 óra.. reggel pénzt kellett csak kivennem, volt idő kényelmesen reggelizni, kávézni. Az út napsütéses volt, a forgalom rendkívül kellemes, nem zsúfolt és jól haladós, hülyementes, nyugodt. Útközben - tőlem teljesen szokatlan módon - az országom sorsán filóztam, annyira megérdemelnénk egy boldogabb, nyugodtabb jövőt. Látok esélyt, általános nem túl optimista beállítottságom ellenére bízok és hiszek.. útközben hollókat láttam az út mellett, Mátyás király jutott eszembe.. bíztató jelnek vettem. Esküszöm, nem szoktam ilyen lenni.. de azt kívánom, áradjon! Itt az idő.

További vidámságra adott okot egy szembejövő piti és villogtatás, kölcsönös integetés:) (tökmindegy, egy szektához csatlakoztam XD)

A kirándulás az egyik legeslegtökéletesebb volt, azt kell mondjam.. Szépalmát nagyon szeretem - hihetetlenül csodaszép, fantasztikusan ápolt, rendben tartott környezet, emellett igazán kutyabarát. Kiskutyáim ezúttal nem találtak egyetlen szerelmet sem a csapatban, így nem kellett lebeszélnem őket az udvarlásról, ami, lássuk be, hihetetlen nyugalmat jelent nekem. Az időjárás varázslatos, igazi, tavaszi virágos, napsütéses volt, de nem túl meleg. Az útvonal nem egyezett a tavalyival pontosan, szerintem sokkal szebb - és sokkal könnyebb is. Nem egészen 9 km Bakonybélig, kb nulla szintemelkedéssel. Csodaszép, nyugodt erdei séta. Nagyon élveztük.

Virágok a szálloda előtt..

A cél a bakonybéli tájház volt, ahol ma tartották a Medvehagymás Napot. Idén valahogy sokkal kellemesebb volt számomra a légkör, nem éreztem annyira zsúfoltnak (pedig ugyanolyan sokan voltak) - átrendezték a sátrakat, jobban lehetett közlekedni. A medvehagymás zsíros kenyér és a medvehagymaleves ingyenes volt, előbbiből kettőt is ettünk (állatkák mindenből kapnak ilyenkor, a nyaralás az nyaralás.. aztán majd jön a hányás/hasmenés, nemérdekel). A többi ételhez kóstolójegyet kell venni, ez 700 HUF, vettem 4-et, egy meg is maradt.. beváltható amúgy medvehagymás lángosra, palacsintára, cicegére (ezeket mind végigettük), ami kimaradt, az a medvehagymás tárkonyos csirkeraguleves volt, de itt igen hosszú sor állt, illetve már nem lett volna neki hely:) A palacsintás bácsival beszélgettem kicsit, azt mondja, itt mindenki, aki ételt készít, jótékonyságból van, minden bevétel a falué lesz. Szerintem nagyon szép dolog. A nénik is nagyon cukik voltak, volt aki mondta, hogy hát adjak már a kutyáknak zsíros kenyeret, hát hogy néznek szegénykék. Azt hittem megbántódnak, ha látják, hogy nekik is adok belőle:) emlékszem, tavaly kicsit sótlannak ítéltem mindent, idén tökéletes volt:) és még pluszban is volt só kikészítve.

Mindenért lelkesedtek - jó, Asszírkának az első falatot mindig le kell tolni a torkán,
aztán rájön, hogy ez kvafinom

Amikor kb mindent megettünk és megittunk (szereztem szörpöt, ugyan fröccsöt akartak rámtukmálni :D), találtam egy kitűnő, kissé kieső helyet az egyik sarokban, virágzó cseresznyefa alatt, kis emelkedőn, egy terepjáró árnyékában. Olyan tökéletes volt, hogy szépen leterítettem a mellényemet és pulcsimat (egészen meleg lett addigra) és eldőltem. Kiskutyákat is elengedtem, Newtont párszor megkértem, hogy ne szédölögjön arrébb (halálra unja magát az ilyen pihenőkön és megpróbál csendben lelépni, hogy körbepisilhessen mindent is, úgy háromszázszor).

Fél kettő és kettő között a tavalyi népdalénekes hölgy szórakoztatott minket, magyar slágerek és népdalok keverékével, Newton mondjuk elég szenvedő fejet vágott, inkább nézte a terepjáró egyik kerekét, semmint azonosuljon evvel a szórakozási formával. Jó, ide illő, falusi és kedves volt a hangulat, egy dalnak örültem, az "A csitári hegyek alatt"-nak, mert ezt régen Apa játszotta harmonikán és ez volt a kedvencem - de azért azt sem bántam, amikor véget ért a műsor:)

Nyunyu szenved.

Majdnem 1 órát pihiztünk az árnyékban, aztán fél 3-kor a gyülekezőre kimentünk a tájház elé. Ezután csapatséta a Szentkútig, itt megmásztuk a kálváriát (lefelé elég meredek, Newton rám is hozta a frászt mert a hülyéje a legnagyobb sziklákon ugrált le, hála égnek megúszta sérülés nélkül), aztán gondoltam én most leülök egy padra és ott is maradok amíg nem jön a kisvonat. Beszélgettem a csapattársakkal, kiskutyák elhédereltek fel-alá körülöttem, ittak a tóból, végül Nyunyu leült a lábamhoz, gondolom hulla volt - és fél 4 előtt kicsivel be is futott a járgány. A kisvonatos út elég hosszú lett, kb 3/4 óra, mert idén a szervezők megkérték a kedves sofőrbácsit, hogy inkább menjünk rohadt lassan, de mindenkinek maradjon meg a veseköve - és a veséje, tavaly ugyanis kegyetlen volt a helyzet. Idén tényleg rendkívül kíméletes volt az út, a bácsi kerülgette a kátyúkat és nagyon lassan is hajtott, viszont az út kb 2x addig tartott.

Amúgy nem érződött hosszúnak, mert közben elnézegettük a tavaszi erdőt és én mondjuk végig örültem, hogy nem gyalog kell megtenni az utat hazafelé. Miután leszálltunk, még van kb 1 km a szállodáig, fel is kell mászni a dombra, ez már csak a levezetés, de épp elég utolsó fáradtságlöketet is ad:) visszaérve elköszöntünk a többiektől, elvonszolódtunk az autóig, némi itatás, majd csendesboldoghullakénti hazaindulás következett.

Visszatérőben a szállodához, ez már ismét a karámkerítés:)

Eltesszük jövőre:)

Azt hiszem régen volt ilyen végtelenül harmonikus, mégis élményekkel teli kirándulásunk. Köszönjük:)

Pórázvásárlás bonyolultan

Régóta szeretnék új pórázokat a srácoknak, nem mintha nem lett volna életünk során kb. 5 000 szettünk (per kutya), de egy idő után az ember megtanulja, hogy igazából mi számára az ideális, kényelmes és praktikus felszerelés. Nyilván a design sem mindegy, személy szerint szeretem a színes, lehetőleg rózsaszín cuccokat, élénk mintákat.

Az eddigi szűrések és tapasztalatok alapján az alábbi kombináció jött be nekem:

- pici, könnyű karabiner, egy db, nem kiképzőpórázos kialakítás

- vékony, könnyű de strapabíró póráz, textil, de nem kötél

- 120 cm hossz

- vidám, színes minta, legjobb ha mindkét oldalon:)

Namármost ez egyszerűnek tűnik, de rohadtul nem az. Mert a legtöbb kívánalom a XS méretű kutyáknak kínált pórázokban van meg, de ezek mind 180 cm körüliek, ami nekem nem jó, csak tekergetem fel, mert a kutya beleakadna. Szóval egy megoldás maradt: kölyökpóráz!! 

A mostani legkedveltebb modellem Nyunyu élete első póráza, egy Rogz Pupz türkizkék szett, amin nyilván fogott az idő, meg Asszírka fogai, aki várakozás közben unalmában a pórázokat szokta csócsálni.. bár mindig mondom neki, hogy fejezze be, mert drága volt!!

Természetesen ezt a terméket, de ezt a márkát sem lehet fellelni a piacon már, a leginkább hasonló tulajdonságokkal a Red Dingo gyárt felszerelést. Nos, meg is találtam az álompórázt az ő termékeik között, nyilván csak szettben.. szóval 2 db Puppy Kit-et kellett rendelnem, mikornyakörvvel és hámmal együtt, hogy hozzájussak a kívánt cucchoz. Angliából. Jó drágán. ÁÁÁ. De legalább pinkrózsaszínek és unikornisosak! Tök illenek 2 felnőtt ivaros kan skóthoz. Kitérdekel. Úgyis színvakok.

Kinek kell puppy szett? Póráz nélkül!! 

Lifehack - hányástakarítás

Nos, gondolom kevésbé lesz népszerű a bejegyzés, mint mondjuk a "hogyan hordd a pasid tudtán kívül kölcsönvett ingét 50 különböző módon", de ez egy kutyás blog, szóval itt maximum ilyen lifehack-ekre lehet számítani.

Nnna mindegy, szóval csak azt akartam megosztani, hogy miután Newton-nak a napokban elcsesződött a gyomra, sajnos gyakorolnom kellett a maradványok eltakarítását és ennek leghatékonyabb módja szerintem a következő:

1. tegyünk a hányásfoltra több db nedves, fertőtlenítős törlőkendőt (legjobb a Domestosos, a többi sz*rt se ér), hogy teljesen befedje.

2. Forró Domestosos felmosóvízzel, moppal áztassuk át az imént ráhelyezett törlőkendőket.

3. Várjunk 5 percet.

4. Nejlonzacskóval a kezünkön (kutyakakiszacsi tökéletes, meg valsz van otthon) az eredeti, illetve további törlőkendőkkel szedjük fel a foltot.

5. Ha a folt makacs, mert mondjuk éjjel sikerült odahelyezni az állatkának, akkor amennyit tudunk távolítsunk el, aztán ismételjük meg a fentieket, ne erőlködjünk az együtemben felkaparással.

6. Mossunk fel friss, forró Domestosos vízzel.

Plusz öröm, hogy a rohadt sok fertőtlenítő elnyom minden más szagot, szinte egy wellnesshotel masszázsmedencéjében érezhetjük magunkat.

Szívesen. Cukikép feledtetésnek:

Programkavalkád

Az óraátállítás és a jó idő meghozza magával a kutyás programokat is, amiknek kifejezetten örülök, szükségünk van a hosszú sötétségben tett magányos séták után az új élményekre:)

Pénteken saját kis kirándulást tettünk Fenyőfőn, kicsit újítottam a pápateszéri útvonalunkon, mert nem akartam nagyon hosszút menni, márpedig az eredeti kör bőven 10 km feletti. Így az szokásos indulást követően jelöletlen úton haladtunk tovább Bakonyszentlászló irányába, majd visszakanyarodva nem a piros +-on, hanem a sima piroson tértünk vissza a faluba. Az útnak voltak nagyon szép és kiábrándító részei is, utóbbi egy körbekerített tarvágás képében, ahol persze a villanypásztor ellenére őzikék ugráncsiztak az egykori erdő kopár maradványán.

A fenyves és az elszórtan virágzó fák viszont csodaszép tavaszi hangulatot adtak, bár az időjárás hideg szeles, időnként napsütéses, pulcsi-mellény-leveszem-felveszem között ingadozott. Az út mindössze 8 km volt, nulla szinttel, mégis elfáradtunk. Meg is állapítottam, hogy a kondim borzalmas. Persze biztosan belejátszott az előbb említett kitudjamilyen idő, a viszonylagos meleg, amit én mindig nehezen bírok az elején, de azért fel kéne jönni a normál párszáz méter szintes 10 km-es túrákig ismét. Többre már nem vágyom, kiskutyák miatt sem, akikre mostmár vigyáznom kell, nem lettek fiatalabbak..

A faluba visszaérve megcsodáltuk a kedves kis húsvéti dekorációt (annyira tetszik, hogy ezekben a bakonyi falvakban milyen szép ünnepi, vagy épp hétköznapi hangulatokat hoznak össze minden évszakra), a statikus képen túl rögtön kértem a fiúktól néhány mini irányításos (ezt innét kerüld, azt onnét, erre gyere, arra menjél) feladatot, nagyon tetszett mindannyiunknak:)

Fontosegészséges reggeli. Ja, nem. Ez volt otthon.

Tényleg nagyon cuki kis dekor volt - és lehetett gyakorolni vele:)

Aztán hajnali (ööö 3 óra az hajnal?) kelés következett, az Utazz kutyáddal csapattal ismételtük a Hajnali séta a budai várban programot, cseresznyefavirágzással egybekötve.

Ismerős az útvonal, a látnivalók, a csapat egy része, mégis olyan jó volt, az utánozhatatlan napkelte Budapest felett. Tényleg csodaszép helyeket fűz fel ez a séta, és a városi környezet is változatosságot hozott a programjainkba, ismét. Egy dolog volt ami rontotta az élményt nekem az elején, Newton-t helyre kellett tennem kicsit, mert gőzerővel hajtott egy labrador szukára és sajnos oda kellett hatnom, hogy ezt felejtse el. Sajnálom ilyenkor szegényt, mert a tesztoszteronról nem tehet, de muszáj megugrani a helyzetet, mert nagyon zavaró a másik kutyának és a gazdáknak (nekem is). Rendes volt, akármilyen nehezére is esett, elengedte a sztorit nagyon szépen, többször nem is kellett szólnom. Figyeltem természetesen, de számtalanszor láttam, hogy inkább nagy ívet vett a kutyától. Büszke voltam rá.

És végül az univerzum legtökéletesebb programja várt ránk.. a barik!! A PeKe terelőnaphoz és Mátéhoz csatlakozva Vasad felé vettük az irányt, így a húsvétot részben igazi barik között tölthettük:)

Itt mindig beviszem mindkét állatkát, a nyugis birkákkal Asszírka sem megy az agyamra, megjegyzem ez alkalommal egészen büszke voltam rá, a saját kis keretein belül itt-ott értelmes dolgot is sikerült kihoznunk a tréningből. Bár az az igazság, én már nem is tréningként fogom fel ezeket az alkalmakat, hanem boldogságforrásként:) tudom, hogy főleg Nyunyunak mekkora öröm a terelés, én pedig szimplán utánozhatatlan és pótolhatatlan élménynek tartom, így együtt dolgozni a kutyámmal.

Mindig imádtam azokat a feladatokat, amikben kipróbálhatom, mit tud a kutyám, teljesen tét nélkül, színtiszta kíváncsisággal. Most az egyetlen birka megtartása (a többiek elzárva, tehát nem szétválasztás), valamint a kapun át hegyesszögben behozás voltak ezek, azonkívül csinálgattunk egyszerű kis feladatokat, ismételtünk hidat, előrehívást, folyosót, kerítésről leválasztást.. nem is tudom elmondani.. tényleg színtiszta öröm volt. Nagyon érdekes látni, ahogy változnak a kutyáim a korral. Newton is, Asszírka is gyengébb lett. Ugyanakkor Asszírka mintha jobban próbálna együttműködni, rájönni, mit akarok, a frusztráció helyett, amit a terelésben (is) állandó ugatással jelez általában. Úgyhogy neki is nagyon örültem. Szépen vette a jeleimet, mégha nem is tudja sokszor, mi ennek a lényege, próbálkozik és néha mintha lenne benne némi felcsillanás:) Newton pedig.. nekem az álmom. Ő érti és tudja és csinálja és ki akarja találni és csinálni akarja, amit még nem ért és nem tud. Semmit sem felejtett. Csodálatos nap volt. Köszönjük.

Idegenautózás:) nagyon köszönjük a fuvart:)

Azt hiszem, még ma sem tudtuk, merre vagyunk arccal előre:) sok ilyen hétvégét még nekünk.. :)

Tavaszi Balaton

Általában nem vagyok motivált kiránduló az ünnepnapokon, mert boldog-boldogtalan megy mindenhova, tekintettel arra, hogy nincsenek nyitva a boltok/plázák, úgyhogy eleve nagyobb forgalommal kell számolni az utakon, meg kb mindenhol.

Ennek ellenére úgy voltam, hogy ha már a tegnapi nap a délelőtti kutyasuli után totális sablonba (fressnapf, mcdrive, itthoni melók lásd kert) fordult, akkor ma megajándékozzuk magunkat végre egy Balcsi-felvidékkel, még ha nem is akartam messze menni, hogy ne az utazással teljen az idő.

Időben indultunk, így nagy örömömre kb nulla forgalommal 1 óra alatt lent is voltunk Csopakon. Bár számtalanszor átutaztunk rajta, itt még sohasem kirándultunk, pedig a Balatoni Kék is áthalad rajta. Rövid, 5 km-nél alig hosszabb kört néztem ki: az Olaszrizling tanösvényen, majd a kéken fel a Csákány-hegyre, végül a Milleniumi Parkon át vissza a kiindulópontra.

Az útvonal sajnos nagyrészt aszfalton halad, elképesztő, hogy milyen mértékben épül ki a Balaton-felvidék.. sajnos nagyon sokat rombol az élményen, hogy ahol a térkép szerint szőlősökben haladsz, valójában inkább utcákon mész. A tanösvény leginkább csak táblákból áll, amiket ezúttal nem igazán olvastam el, viszont ami nagyon tetszett, hogy a községházánál, ahol parkoltunk, minden magyar szőlőfajtából ültettek egy tövet, bemutatásként (kitérő, de nagyon nagy piros pont Csopaknak a rendkívül szépen karbantartott környezetért, és a szuper parkolási lehetőségekért!). Mindegy, a Csákány-hegyi rész szép volt, bár az erdő még nagyon kora tavaszi állapotban van, száraz és zöldet csak elszórtan tartalmaz, a déli lejtőkön a szokásos Balaton-felvidéki mediterrán, száraz tölgyeses-erdei fenyős, kövecses élmény megérkezett:)

A kilátónál pihentünk egyet, az út végén átsétáltunk a parkon, de hogy őszinte legyek, a csodaszépen virágzó mandulafákon túl nem sok maradandó élményem lesz erről az útról. Meg lehetett volna nézni még a Plul-malmot, de ez idén még zárva van, illetve a pincesort a 73-as út túloldalán, az Öreg-hegy alatt, de az majdnem mégegyszer ennyi út lett volna. Bár egészen hűvösen indult a reggel (meglepően hideg szél fújt), később elég melegünk lett, így nem akartam kiskutyákat tovább rángatni, plusz, a várhatóan további aszfaltos kirándulás sem volt túl motiváló.

Nem jöttek fel velem, bár egész kellemes lépcsőkiosztása van, akár jöhettek is volna

Beállított fotó, de legalább járt érte sajt

Dettó. Rengeteg ilyen duplatörzsű fa volt, el is neveztem szerelem-erdőnek.. bár lehetne skizofrén-erdő is. Kinek hogy.

Viszont, arra gondoltam, akár továbbmehetnénk Füredre, ha már ott vagyunk, így megnéztem a GPS-t, mennyi az út. Konkrétan 5 percet írt. Nos, innét nem volt kérdés, hogy megyünk reggelizni a szokásos kis Bergmann-ba:)

Fenyves-park sétával kötöttük össze most is a műveletet, a reggeli svájci kifli és cappuccino csodálatos volt, aztán úgy döntöttem, instagram-üzemmódba váltok és lemegyünk a partra, néhány fotót lőni. És valójában itt kezdődött a nap.

A parton sokan voltak, de nem az a nyári nagy tömeg, így úgy döntöttem, gyakorolni fogok. Máskor amíg leérünk, kiskutyák szabadon mentek, de a Tagore-n pórázra szoktam venni őket. Hát, most nem. Bennem ilyenkor mindig elindul a vezérhangya, egyszerűen ki akarom használni a lehetőséget, hogy eddzem a kiskutyák szociális képességét - ami amúgy fantasztikus van nekik, mondjuk rengeteg meló is van benne:) <3 

Úgyhogy GO:) sétáltunk a parton, fotóztam őket a kőfalon, kimentünk a hajóállomásra, megnéztük Bujtor Istvánt, cukikákat rábeszéltem hogy igyanak az időnként meglepetésszerűen gejzír-jellegű szökőkútból, elhaladtunk a március 15-i ünnepség mellett, ahol még fúvószenekar is volt, ezenkívül rengeteg-rengeteg embert-kisgyereket-biciklist-sétálókat láttunk és kerülgettünk.

Nem tudnám megmondani, hány fotónk van már pontosan ugyaninnét:)

Háttérben az ünneplők, előtérben cukiNyúl

Mindenhova IS oda kellett ülni. Egész jól bírták türelemmel, ezen dobott a sajt is

Csalóka kép, ennél sokkal többen voltak:)

<3 olyan ügyik voltak:)

Szívem szerint bementem volna az ünnepi embercsoportba, de ezt nem mertem, mert rendőrök voltak a rendezvény szélén, inkább nem kockáztattam:) Elsétáltunk még a Blaha-étterem felé, aztán a parkon keresztül vissza a kocsihoz - összességében még 1,5 órát töltöttünk Füreden, ami egyszerűen varázslatos volt számomra.

Nem tudom leírni ezt az érzést, amikor így tudsz közlekedni a kutyáiddal, annyira-annyira szívből büszke vagyok rájuk.. ha szóltam, azonnal reagáltak, figyeltek, ugyanakkor olyan intenzitással vetették bele magukat a szagokba, teljesen lenyűgöződtek, talán bepótolták kissé az unalmas mindennapokat:) lazák voltak, csendes-boldogok és kedvesek, pont amilyennek imádom őket.. ami külön öröm volt, hogy senki, de tényleg senki nem szólt be, sőt, inkább mosolyogtak az emberek, sokan meg is dícsérték a kutyikat, egy pár Asszírkát meg is dögönyözte - ő persze rögtön átváltott dörgölőzős-nyünnyögve örülésbe, mint aki egész életében csak rájuk várt XD találkoztunk egy cuki jack russel lánykával is, vele ismerkedhettek a skótok (csak ő volt szabadon sétáltatva), aki 9 éves kora ellenére megpróbált játszva örömköröket futni velük, amit utóbbiak inkább kellemes utána-ügetéssel vettek tudomásul. 

Tavaszi Fenyves-park

Fantasztikusan éreztem magam, tényleg eszméletlenül büszke és boldog voltam, folyton csak mosolyogtam, a giccsesen tavaszi, napsütéses Füreden, a Balaton-parton. Nem lettem volna sehol máshol.