2026. október 16., péntek

Miért nem lesz több kutyám? I.

11 éves korom óta vagyok kutyás. Sokan úgy fogalmaznak, "amióta eszemet tudom" - hát én nem, mert a szüleim nem engedték korábban - pedig már volt eszem, arra legalábbis, hogy folyamatosan toljam otthon a témát, kb. 6 éves koromtól. Maradjunk annyiban, nekik több eszük volt és jó darabig ellenálltak.

2,5 év volt azóta "üresjárat". Fél év telt el az első kutyám, Shadows elvesztése után, amikor megérkezett Raffa, majd őutána 2 év szünettel jött a kicsi Nyúl - Asszírka pedig ugye párhuzamos beszerzés volt.

Ennek fényében nem csodálom, amikor mindenki egyöntetűen szörnyülködik/hitetlenkedik/megpróbál meggyőzni az ellenkezőjéről, ha nyilvánosan kijelentem, hogy nekem a jelenlegiek az utolsó állatkáim. Pedig komolyan gondolom (annak ellenére, hogy egy pöcs kis sheltie-t még el tudtam volna képzelni az életemben).

Mondhatnám, rengeteg érvem van emellett, de ez így elég általános, szóval gondoltam papírra vetem a témát. Nem fontossági sorrendben írok, mert némelyik téma bővebb magyarázatot kíván és nem mindig van energiám normálisan kifejteni dolgokat - most sem, szóval egyszerűbbekkel kezdek:) ja, és nem megoldásokat keresek, valamint nem panaszkodok. Azért írom le a gondolataimat, mert szerintem kevés ilyen írás van, a kutyázás ezen oldaláról. Kéretik sok részes sorozatra készülni.

1. The walking dead

Leszögezem, általánosságban nagyon szeretek sétálni a kutyáimmal, sőt kirándulni, túrázni is - és tudom hogy ennek a mozgásformának végtelenül pozitív élettani hatása van, mindannyiunkra.

Mégis, ha őszinte lehetek, rohadt fárasztó és sokszor az ég világon semmi kedvem az egészhez, mondjuk úgy, inkább tűnik kötelező programpontnak, mint őszinte élvezetnek. Én ugyanis a kertes (nagyon pici kert.. tényleg) ház ellenére minden nap viszem ki őket, legkevesebb 3/4 órára, ami a kocsiúttal együtt inkább 1. MINDEN.NAP. És itt ez a kulcs. Sötétben, hidegben, melegben, mindig. Az év felét totál sötét szántókon bandukolva töltöm. A délutánban ez a pont mindig állandó, az időpontja az időjárás függvényében változik. Hiába csak egy óra a séta, egy munkanapos délutánon az kvasok idő. Egy óra alatt nem alaposan, de nagyjából kitakaríthatnám a házat. Főzhetnék egészséges kaját (ha tudnék). Napi olvasásra bőséges idő. Sorozatnézés (nem nézek) szempontjából akár 3 rész. 4 arcpakolás. 2 hajmosás. 30 fogmosás. Tudomisén. Szóval a lényeg, hogy látszik a délutánon ez az idő.

Néha rohadtul vágynék egy sétamentes napra, mondjuk olyanra, amikor ki sem kell lépnem a házból, csak egy forró kávéval ülni a kanapén egész nap és olvasni vagy manikűrözni vagy tudomisén. Nem tudom megtenni velük, mert tudom, hogy igénylik. Szóval sétálunk.

A séták helyszíne. Hétközben néhány helyet és kört váltogatunk, ami lássuk be, halál unalmas tud lenni. De nyilván sok minden limitálja a témát: ne legyen messze, legyen nyugalom, hogy ne kelljen örökké görcsölni valamin (járókelők, gyerekesek, pórázos kutyások, stb), szabadon sétálás lehetősége, magyarán tér. Néha szerintem már a kutyák is herótot kapnak, de ez van. Ugyanide tartozik a biztonságérzet is. Hát, nem vagyok az a beszari típus, de azért full magányosan bolyongani a nagy büdös sötét semmiben nem minden lelkiállapotban a nagy kedvencem. Leginkább az emberek a veszély, megítélésem szerint, de mondjuk vaddisznóval sem szeretnék találkozni. Egyik nap is: töksötét, jön a szántóföldi úton szemben a traktor. Nem görcsöltem, de azért na. És nem, nem megyek a településen sétálni, ha nem nagyon muszáj, mert nyugalomra vágyom amúgy, nem emberekre meg örök figyelemre. 

A hétvége általában a kirándulásoké, aminek köszönhetően néhány tájegységnek kb minden szegletét ismerem és ez fantasztikus érzés. Ugyanakkor néha én is tölteném másként az időt, de mivel hétközben semmi idő nincs távolabbi tájakra és nagyobb körökre, hétvégén próbáljuk belevinni a változatosságot a dolgokba. Ha kutya nélküli program van, az nekem jó, de elég szívás, mert ők is megérdemlik az együtt töltött időt. Most hétvégén is üljenek az udvarban, amit egész héten csinálnak? Néha van olyan érzésem, hogy meglehetősen leszűkültek a dolgok a kutyás élettel, de ez nem panasz, mert szeretem ezt az életet - a természetet, a tájakat, a pillanatokat, illatokat, naplementéket, hangulatokat. Csak kissé kizárólagos lesz egy ilyen életmódban.

A kutyának viszont jár a mindennapi bőséges, szabad mozgás, a fizikai és mentális egészsége érdekében - és egy jó gazda meg kell, hogy ezt adja. Szerintem.

Folyt.köv.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése