Egy kedves barátomtól kaptam a következő kérdést (már régebben, ezúton is elnézést, hogy csak most reagálok), amivel kapcsolatban most megpróbálom összeszedni a gondolataimat:
"Az olvasóközönséged egy részében kérdések merültek fel, mégpedig a fajtatiszta / keverék kutyák kimeríthetetlen témakörében. (...) Szoktál írni a tenyésztésről és a tenyésztőkről, ennek árny- és árnyoldalairól, tisztelet a kivételnek. Ha minden jól megy ugye, Newton is apuka lesz. (...) Ha a kutyát, mint fajt tekinted (...), lenne-e egyáltalán helye, szerepe, értelme stb. a keverék kutyáknak egy általad mondjuk ideálisnak tekintett, jövőbeli kutyatartó társadalomban. Ezt persze úgy értem, hogy lehetne-e például indokolható cél a keverék kutyák hosszútávú „kikoptatása” csak azért, mert keverékek (nyilván sterilizálásra gondolok, de tegyük fel, teljes mértékűre). Ezt a kérdést ne mossuk össze azzal, hogy tervezetlenül záporoznak a gazdátlan keverék-almok a világba, és erre persze a sterilizálás a megoldás. Én kvázi a létjogosultságukról tűnődtem el. (Feltehetjük, hogy egy keverékkölyköt is várhat, akarhat valaki, mármint elvileg, a modell szempontjából, hogy kizárjuk a túlszaporulat témát.)"
Szerintem ez egy nagyon érdekes felvetés.
