Most ennek mi értelme??!

 Mutatom, kutyás rendezvény kiírás facebook-on:

 

OK, első pont teljesen rendben van, bár alapvető lenne, de inkább írjuk ki.

És a többi?? Ez hol kutyás rendezvény? Ez egy embereknek szóló rendezvény, ahova ki lehet rángatni a családi Fifit, kizárólag pórázon, szigorúan szeparálva mindentől, aminek számára élvezeti értéke lenne. Semmi kutyafuttató, semmi szabadság-buli-ismerkedés-játék, semmi cuki-érdekes-egyszerű-hobbi-fifi-verseny.

Egyrészről értem. Az ilyen rendezvényeket olyanok szervezik, akik beengednek mindenkit, a népszerűség és a teltház érdekében. Nem válogatnak a kutyás rétegekben és pontosan ezért nem is mernek felelősséget vállani a kihozott kutyák viselkedéséért.

De szerintem ennek pont ez a veszélye. Válogatás nélkül beengedni mindenkit és a pórázra meg hámra/nyakörvre/szájkosárra bízni a rendezvényt. Mert akkor ide pont olyan emberek fognak menni, akik amúgy is a pórázra bíznak mindent és 0 egyéb kommunikációval rendelkeznek a kutyájuk felé és fordítva. És ha Tájszonka a láncpóráz ellenére sem fogja tolerálni masnis Tüncikét aki megpróbálja a flexi végéről lemorogni őt? 

Én soha nem vinném a kutyáimat ilyen helyre. Mert ha csak jól szocialitált, nem agresszív, kezelhető kutyák lesznek kint (lásd első pont), akkor miért nem szabad számukra ez az esemény???

Furcsa irányzatok a kutyázásban

Annyira érdekes, hogy a kutyázásnak, kutyatartásnak ma már annyiféle irányzatával találkozni, hogy az ember néha nem tudja, vajon ő hülyült-e meg, vagy mindenki más.

Néhány élményből próbálok hozni egy-egy példát, hogy át tudjam adni, mire gondolok.

Az egyik a "nyugati" kutyatartás. Oly sokszor nézünk ebbe az irányba vágyakozva, hogy ott biztosan minden szebb és jobb és tökéletesebb - de ez a kutyázásra speciel nem igaz (szerintem). Egyik élményem ezzel kapcsolatban az ausztriai terelőtréning volt.

Kutyatartási "kultúra"

Annyi mindenről szeretnék írni, de mostanában lejjebb adtam a "közérdekű" témákból, több okból. Az egyik az elég nagy energiaráfordítási igény (egy jól összeszedett bejegyzés többórás mutatvány), a másik, hogy fogalmam sincs, van-e értő olvasás a másik oldalon - bár nagyon reménykedek, hogy igen. Főleg, mert ez is egy értő olvasónak szánt poszt lesz.

Némi gondolatfuttatást írnék a kutyatartási kultúráról, saját szemszögből nézve... mi másért, merthogy hosszú, nyugalmas időszak után itt helyben futottunk bele ismét egy kötözködő idiótába.

A probléma: miért sétáltatunk kutyát este, minden k*rva kutya miattunk üvölt és nem tud aludni a gyerek. Természetesen nulla intelligens megnyilvánulás, szó szerint ordított az a paraszt és semmiféle értelmes kommunikációra nem volt hajlandó. Mit tettünk? Előrébb hoztuk az esti sétát 1-1,5 órával. Ez így is elég sok szervezést igényel, tekintettel arra, hogy sokszor későn érünk haza, aztán vacsora, majd szigorúan 1 óra pihenő következik a kutyáknak (elkerülendő a gyomorcsavarodást), végül utolsó kiskör. Azonkívül bármerre - ismétlem bármerre - indulunk itthonról, minden utcában van néhány kutya, amelyik - mi mást csinálna - üvölt. Továbbmegyek. Az egyik kutya számára a mi kapunk kulcsának elfordítása kulcsingerré vált, tehát már erre a hangra is bekapcsol és anélkül is ordít, hogy látna minket. Na ezt oldd meg.

Kommunikáció

Néha csak ülök és figyelem, ahogyan ezek beszélgetnek... nagyon tanulságos és vicces :D

Jelen szituban Asszírka kísérletezik a Newton által meghagyott rágcsálnivaló ellopásával :D

Tök jól végig lehet követni, amint kiszúrja a célpontot, mérlegeli az esélyeket, támogatást kér tőlem, elbizonytalanodik amikor Newton megmozdul és végül, amikor Nyúl megint eldől, lenyúlja a cuccot és settenkedve távozik :D Oltári cuki :D

Ha vadászik a kutyád...

Azonnal leszögezem, magánvélemény következik, magántapasztalatok alapján. Azért írom meg mégis ezt a bejegyzést, mert a kutyatulajdonosok nem szokták nagyon hangoztatni, ha ezzel a problémával küzdenek, viszont segítséget, normális összefoglalót nem kapnak, a fórumokon pedig csak személyeskedés, gyűlölködés és okoskodás zajlik a témában, valódi megoldások nélkül.

Próbálom kérdés-válasz alapon feldolgozni a témát, hátha úgy tisztábban át tudom adni a gondolataimat. A végén próbálok tanácsokat adni a biztonságos erdei kirándulásokhoz is, vadászó kutyával (akit csak ez érdekel, ugorjon nyugodtan a 7. kérdéshez).

Elöljáróban annyit mondanék, hogy a vad üldözése az erdőben a kutya legősibb ösztöneit mozgatja meg. Erre hozta őt létre az evolúció. Kutyatartási, nevelési, együttélési vagy akármilyen szempontból is az egyik legnehezebb, legbrutálisabb problémával állsz szemben. Az a kutya, amelyik megerősítette magát ebben a viselkedésben, netalántán vadat ölt már, annak semmilyen más tevékenység nem fogja ezt az élményt/motivációt felülmúlni. Soha nem fogja feladni, elfelejteni a vadászatot. További nehézség, hogy az életterünk egyre inkább átfed a vadvilágéval és a vadak egyre kevésbé tartanak az embertől.

Megzuhanva

Kicsit megzuhantam. Lehet hogy nem kellene, de néha az ember megengedi magának. Ismét egy kutyás facebook-csoportos beszélgetés idézte elő, amiben a kiképzésben használatos eszközökről, azok létjogosultságáról vagy nem létjogoultságáról, a különböző irányzatokról volt szó, de nem a hétköznapi, hanem a verseny-, sport- és munkakutyázás szintjén.

Valahogy hamar eljutott a beszélgetés odáig (én nem szólok hozzá ezekhez, isten ments, párszor megpróbáltam, elég is volt), hogy azt érzed, számodra a csúcs a kutyázásban elérhetetlen. Talán ez fájt a legjobban. Eddig nem tudtam megfogalmazni, most döbbentem rá. Hiába teszel bele elképesztő munkát - és tényleg elképesztőnek érzed, mert a hétköznapok, munka mellett műveled mindezt - nem vagy és valószínűleg soha nem leszel elég tudatos és elég jó.

Elképzelésevolúció a kutyázásban

Összegyűjtöm, mik azok a gyakori elképzelések, amiket a nem kutyás külvilágban látunk, illetve amiken szerintem nagyon sok kutyás is átesik (én biztosan), amire rájön, hogy ez a dolog (sem) fekete-fehér.

Kölyökkutyák

A közvélemény általában egyöntetűen rajong a kölyökkutyákért. A kölykök egyszerűen imádnivalóak (persze egészen addig, amíg nem ugrálnak fel a gyerekre, nem harapdálnak a tűfogaikkal, nem húzzák a pórázt, nem hullatják a szőrüket és nem rágnak szét mindent). 

A (tudatos) kutyások szintén rajonganak a kölyökkutyákért, olyankor méginkább, ha az nem az övék - de nem a fentiek miatt, hiszen ők már tudják, hogy kiskutyánál ezek default beállítások :D Hanem azért, mert a kölyökkutyában számukra rögtön az eszméletlen meló sejlik fel, ami ahhoz kell, hogy a babából igazi társat faragjanak. A kutyás a mellette lévő felnőtt/idős kutyával már igazi kapcsolatot alakított ki, félszavakból értik egymást, ismerik egymás szokásait, közös rutinjuk és kialakult életük van. Ha úgy tetszik, a munka már beérett és csak az élvezetes együttélés maradt - nehéz ezt a kényelmet megint feladni :)

Mentális fáradtság a kutyáimnál

A terelős hétvége után jutott eszembe, hogy megírom, milyen jelekből látom, ha a kutyáim agyilag/idegrendszerileg hullák. Most nem arra gondolok, amikor pl tréning/tanítás közben látod, hogy kifáradt az adott feladatban, hanem amikor több napos/órás intenzív élményt (szeminárium, panzió, extrém ingergazdag környezet, nyaralás idegen helyen) követően esik szét a kutya.

Mi az, amit gyűlölök a kutyázásban?

Fájdalom, vannak ilyen dolgok. Szokták mondani, hogy aki folyamatosan boldog, az vagy bolond, vagy hazudik. Szóval akármennyire is szeretem a kutyázást, vannak részei, amiktől kikészülök.

1. Állandó konfliktus

Ha kutyás vagy - de igazából, ha bármilyen csoporthoz tartozol - egyből ellenségévé válsz egy csomó más csoportnak. Nemkutyások, kisgyerekesek, kutyáktól rettegők, vadászok, lovasok, biciklisek, sőt: hülye/felelőtlen kutyások - tetszés és napi hangulat/felhozatal szerint.

A lényeg, hogy rengeteg konfliktusba fogsz belefutni. Még ha sok kedves/normális ember is van körülötted, a beszólogatások akkor is sokkal nagyobb nyomot hagynak az ember lelkében. Kb 20 normális tud kiegyensúlyozni egy bunkót. Nagyon nehezen viselem. Alapvetően konfliktuskerülő és gyenge személyiség vagyok, ráadásul nő. Meg sokat sétáltatok póráz nélkül (kb csak úgy). Lúzer kombináció.

Vasad idén először

Hát, igen, így az év második felében, csütörtök-péntekre eljutottunk Vasadra ismét... tavaszi terveinket a vírus szabotálta, a nyárra pedig megfogadtam, hogy nem közlekedünk az M1-M0 vonalon, csak, ha életbevágó - a tavalyi tapasztalat elég volt. Állandóak a balesetek, de ha az nincs éppen, akkor az idegenforgalom és az építkezések miatt áll a kilométeres tömeg - mindez több órán keresztül, 35 fokban, két kutyával, akikből az egyik csomagtartó boxban utazik, nem túl vidám.

Így is aggódtam a fentiek miatt.. a tréninget tegnap végül későbbre tettük egy órával (este 7-re), az M0 helyett pedig Budapesten keresztül közlekedtünk - természetesen ezekkel együtt is késtünk. Na mindegy, a hőmérséklet tökéletes lett, illetve mi voltunk az utolsók aznapra, nem kellett várnunk szinte semennyit, nagyon kompakt és hatékony módon 1 óra alatt letréningeztem a két kuttyot, kiváló volt így.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt tettük le Newton-nal a munkavizsgát, azóta csak párszor jutottunk el gyakorolni, ide-oda. A célom ezért mindössze az volt, hogy ismételjünk, meg jól érezzük magunkat a pályán. Azt hiszem jól sikerült :) Rövid, max negyed órás köröket terveztem, Nyúllal 2x, Asszírkával pedig csak 1x, mindkét nap.

Mindkét kutyám a vártnál messze szebben teljesített, azon ritka alkalmak egyikét sikerült összehoznunk, amikor úgy jövök haza, hogy nem agyalok végig, hogy mit rontottam el és kéne másként csinálnom legközelebb. Elégedett vagyok :)

Idegbaj és büszkeség

A fizioterápia előtt és után is van egy-egy sétánk, az eü. dolgok intézése céljából. Nagyon örülök ennek, mert városban vagyunk, a srácok ilyenkor gyakorolják kicsit a kultúrsétát, meg nem esnek ki annyira az ingerkavalkádból/szocializációból. Mióta "vidéken" lakunk, utóbbiakból sokkal kevesebbet kapnak - ne veszítsük már el a tudást, amit városi kutyaként szedtek fel..

Amit észre lehet venni, hogy ilyenkor 2 méterenként állnak le szaglászni, annyi az információ... ők így pörgetik végig a közösségi médiát :D Aztán: tudják, itt nem lehet rohanni, mint a hülyék. Még a tó körüli kacsákat sem hajtják meg, amit Newton a Duna-parton előszeretettel művel. Elégedett szoktam lenni velük!

Legutóbb viszont rájöttem, hogy ez nem csak nekik, hanem nekem is micsoda agymunkával/stresszel jár.. Múlt csütörtökön én készültem ki teljesen... 

A kutyás etikett a laikusok szemével

Biztosan sokaknak eszébe jutottak már a most következők, de a kutyás etikettnek van egy fogadói oldala is - és sokszor teljesen más gondolatok születnek a túloldalon, mint amire számítunk.

Példák.

Lament 4/2. - tréningezés: a jelen a kérdéseivel

Régebb óta érzem, hogy meg vagyok zavarodva egy kissé, ami a tréningezést illeti. Mintha egyfajta viharba kerültem volna, ahol néha azt se tudom merre van az előre, nem látok a porban semmit sem tisztán. Van néhány cserép a kezemben, de nem mindig illeszkednek rendesen.

Arra gondoltam, megosztom a gondolataimat Veletek.

Legyen először a tanítás.

Lament 4/1. - tréningezés: a múlt, ahonnét indultunk

Régebb óta érzem, hogy meg vagyok zavarodva egy kissé, ami a tréningezést illeti. Mintha egyfajta viharba kerültem volna, ahol néha azt se tudom merre van az előre, nem látok a porban semmit sem tisztán. Van néhány cserép a kezemben, de nem mindig illeszkednek rendesen.

Arra gondoltam, megosztom Veletek a gondolataimat. Az első részben röviden leírom, honnét indultam a témában. Aki ugyanezt végigélte, az ezt a bejegyzést nyugodtan ki is hagyhatja és ugorhat a második részre (ami pár napon belül köv.) :)

Csodálatos és borzasztó kirándulás - Páliháláspuszta

A mai túránkat is régebben megterveztem már. Az év legellentmondásosabb túrája lesz. Az útvonal és a táj csodálatos, szívből ajánlom mindenkinek - kivételesen szép tényleg. Viszont az élmények, amik értek, na, azok nem voltak túl pozitívak.

Lament 3 - a tenyésztésről

Ez a bejegyzés fájni fog. Lehet, hogy másoknak is, de nekem mindenképpen - és nagyon. Elolvassa, aki akarja, érti, aki érteni akarja, aztán vagy megragad belőle valami, vagy nem. Ugyanakkor szabad véleménynyilvánítás van, szóval én meg leírom, amit gondolok.

Lament 2 - a boldogságról

Sokat gondolkozom azon, vajon mitől boldog egy kutya. Persze nem emberi értelembe vett boldogságot, hanem inkább egyfajta kiegyensúlyozottságot, elégedettséget értek alatta.

Híressé vált egy ELTE kutatás, ami ezt a kérdést vizsgálta, Bali-n, félvad körülmények között élő kutyákon. Ők úgy találták, hogy a kutya számára a kötetlen, vándorló, "szabad" életmód jelenti a boldogságot.

Cesar Millan könyvében ugyanez a gondolat jelenik meg, ő úgy fogalmazza, hogy ha kíváncsi vagy rá, milyen egy boldog kutya, nézd meg a hajléktalanok kutyáit. És tényleg! Ezek az állatok teljes nyugalomban, kiegyensúlyozottan élnek az utcán, gazdáikkal... nem látni "viselkedésproblémás" hajléktalan kutyát. Nem látod, hogy őrjöngene, túlmozgásos vagy agresszív lenne, vagy általában, bármitől is szenvedne (nem betegségre gondolok). Cesar ezért is tartja a legfontosabbnak a kutya megfelelő mennyiségű (a minőséggel ő nem foglalkozik) mozgatását, agyának "vándorló üzemmódba" kapcsolását - szerinte ez az elsődleges kulcs a kutya kiegyensúlyozottságához. A másik kettő a fegyelem és a szeretet.

Lament 1 - az önállóságról

Amint írtam, kutyázás témakörben mostanában meg vagyok zavarodva, úgy általában, de eléggé :D

Rengeteg kérdést teszek fel magamnak, amikre aztán vagy van válasz-sejtésem, vagy nincs, mindenesetre nagyon szívesem megbeszélném őket másokkal. Nagyritkán sikerül, ilyenkor hálás vagyok, legalább hallok nálam tapasztaltabb/nagyobb tudású embereket, de már csak egy külső szemlélői nézőpontnak is nagyon örülök.

Az egyik ilyen a kutyáim önállósága. Vagy önteltsége. Magabiztossága. Franc se tudja hogyan fogalmazzak. Mindenesetre megmagyarázom, mert ebből még nehéz bármit megérteni :)

Így játszunk mi

Ma is felvettem a treibball gyakorlást (ezt most nem teszem fel, sok újdonság nincs benne, majd akkor ha nagyobbat léptünk előre), aztán észrevettem, hogy belekerült a játék is, amit befejezésképpen műveltünk mindkét kuttyal.

Kirándulás a Programok Hatlábonnal a Hármashatár-hegyen avagy memory removal

A múlt hétvége ugyan kimaradt, de most ismét belevetettük magunkat a közösségi programokba!

Ezúttal a Hármashatár-hegyen mentünk egy kellemes kört, volt közben nehezített behívás játékok és finom falatok között, miniverseny lábközött-szlalommal, bemutatócsoportos alaplépések, helybenmaradás-kihívás, minden ami jó!

Ami viszont számomra a kirándulás meghatározó élménye volt, arra nem is számítottam...