Toklászos Nyúl

Minket sem került el a szezon legnagyobb bálja parája.. és még egész kellemesen megúsztuk, a hallható/olvasható rémtörténetekhez képest - de nekem így is elég sokk volt.

Az egyik hétfői, késő esti sétán, egy lámpaoszlop tövéből egyszer csak hallottam, hogy Newton tüsszög.. aztán megint. És megint. És rázza a fejét. Nyilván, a másodperc tört része alatt tudtam, mi a szitu.. toklász az orrban. Abban a pillanatban úgy voltam, figyelem, mennyire van rosszul, kapkodja-e a levegőt, tud-e normálisan létezni, mert a séta muszáj volt. A fentiektől eltekintve minden ment, a kutya konkrétan rohant, utána normálisan megvacsorázott, közben egyszer-egyszer tüsszentett csak.

A probléma persze ettől még nem oldódik meg - mindenki tudja, hogy a toklász nem szórakozik. Nem jön ki magától, a kutya nem tudja kitüsszögni, nincs nagyon más lehetőség, mint az orvos. Otthon nem érdemes és nem szabad próbálkozni az orrból eltávolítással, én mégis megtettem annyit, hogy porszívóval megpróbáltam az orrjáratot tisztítani, nyilván nem használt, nem történt semmi.

Az is köztudott, hogy ha a kutya abbahagyja a tüsszögést, az nem jó jel.. mert ez annyit jelent, hogy a toklász lejjebb ment és nem irritálja közvetlenül az orr első, érzékeny nyálkahártyáját.

Ezek után jött az, hogy kétségbeestem.. nem tudtam belőni, hogy most ügyeletre kell mennem, vagy várhatok reggelig. Az egyetlen megnyugtató dolog az volt, hogy a kutya rendesen vette a levegőt és nem látszott, hogy rosszul lenne. Az orra nem váladékozott.

Rákerestem, mennyire gyorsan jut lejjebb ez a cucc az orrjáratból, hát, mindenhol azt írták, minden óra számít.. na akkor ügyeleti telefonok indul. A legcsodálatosabb, hogy Győr kibaszott városában este 10 és másnap reggel 8 között NINCS ügyelet. Este 10-ig mindig valamelyik rendelő magára vállalja, hogy fenntart ügyeleti telefont, és ha nagyon kell, bemennek a rendelőbe. DE mondjuk csak életveszély miatt, illetve azért kedvesen odaírták, hogy akkor foglalkoznak veled, ha amúgy is a rendelő látogatója vagy. Ha nem, keresd a saját dokidat. Vagy menj normál ügyeletre. Ami legközelebb Székesfehérváron van. Vagy Budapesten. Megáldva az M1-gyel. Nos, éjjel 2-ig hívogattam az ügyeleteket, egyetlen egy győri doki vette fel, id. Dr. Parcsami, ő is azt javasolta, menjünk ügyeletre, de ő nem tart fenn ilyet. Szuper. Fehérvár nem vette fel, Budapesten a legközelebbi 0-24-es (Juhász Klinika) nem tart fenn telefont, menj oda és csöngess be. Zseniális. Egy budapesti ügyelet vette fel ezen kívül, de náluk endoszkópos orvos nem volt bent. Egyszerűen érthetetlen. Ezen kívül kb lehetetlen volt információt szerezni arról, hogy melyik rendelőnek vannak orr-endoszkópja.. honlapok, facebook-oldalak.. és mint kibaszott használhatatlan. A szerencsétlen hülye copilot próbálta összevadászni ezek után nekem az infókat, de sokszor ő is tippelt, a rendelő méretéből és egyéb felszereltségéből.

Most ide leírom, hátha valakinek hasznos lesz, hogy Győrben a Szabadhegyiben, a Neo-Vetben és a győrújfalui Szigetközi Állatorvosi Rendelőben van endoszkópia.

Miután az amúgy is szar napom végén kb az idegösszeomlás szélén voltam, rájöttem, hogy én a semmire nem indulok el Fehérvárra, Budapestre, úgy, hogy majdnem össszeomlottam a fáradtságtól és tudtam, képtelen vagyok 2 x 1,5 órát vezetni, mert annak nagyobb ára - egy baleset, vagy összetört autó - lesz. Nyilván ettől függetlenül egy kurva percet sem aludtam, időnként kijöttem megnézni a kutyát - aki hála égnek rendben volt.

Megnéztem, hogy reggel az első rendelő a Szabadhegyi, aki nyit, 8-kor, úgyhogy elsőként érkeztünk és vetődtünk be a recepcióra. Kedvesek voltak, de mondták, hogy nincs villany a rendelő felében, szóval nem biztos, hogy vállalják a műtétet. Ja, igen, mert az orr-endoszkópiához bódítani, ha nagyobb gáz van, altatni kell. Adtak időpontot délután 14-re, mert az e-on azt ígérte nekik, hogy addigra visszaállítják az áramellátást, ami az egész városban akadozott, a több mint 1 hete tartó 36-37 fokos kánikulának köszönhetően.

Jó.. én ettől nem nyugodtam meg, mert úgy voltam, és ha mégse? Úgyhogy átrohantam a Nyúllal a Neo-Vetbe, ahol ugyanezt mondták - de ők elvállalták a kutyát a hiányos áramellátás ellenére, gondolom bíztak benne, hogy nem kell altatógépre tenni, elég lesz az intravénás bódítás.

Gyorsítok.. megvártam, amíg Newton leszedálódott, aztán 1 óra múlva kellett visszamennem érte. Elrohantam inni egy kávét, amire pszichésen is óriási szükségem volt. Aggódtam a kutyáért.. nem fiatal, iszonyú hőség volt, és annyira reménykedtem, hogy egyáltalán megtalálják a toklászt és nem ment lejjebb..

Visszatérve szinte azonnal be is hívtak, hogy kész a kutyi.. és megvolt a toklász, a jobb orrjáratban... elmondhatatlanul boldog voltam... amúgy is mindenki nagyon-nagyon kedves volt.. olyan jól esett.. felnyaláboltam a kutyát, aki még kicsit büdösbogár (4 láb 4 felé) állapotban volt és hazahoztam.

Szerencsésen megúsztuk.. azért örökítettem meg a történetet, hogy hátha segít annak, aki hasonló helyzetbe kerül.. ugyanis meglepően sok sz*r fordulat van egy ilyen egyszerű történetben is.. az ügyelet hiánya, a fel nem vett ügyeleti telefonok, vagy a "menj oda hatra-vakra", a kinek-van-egyáltalán-endoszkópja, az időfaktor... utólag azt mondom, ha ilyen történik, és a kutya normálisan lélegzik, 10 óra belefér. Nyilván minél gyorsabban annál jobb, de ennyi ideig nem kell szívrohamot lábon kihordani gazdaként.

Az anyagiak - bár ilyenkor mellékesek - gondolom minden rendelőben mások, nekünk most a műtét - rendelési időben, bódítással - 60 000 HUF volt. Ügyeleti időben ennek kb a duplájával kell számolni.

Mindenkinek toklászmentes nyarat kívánok.

Versenyhétvége - vasárnap, Farm Trial

Nem sokat tudtam a farm trial-okról, mert ez nem hivatalos, FCI versenyforma. Az IHT-ben az ember végigolvassa a szabályzatot és legalább körvonalazni tudja, miről lesz szó a pályán :D

A farm trial-nak viszont pont az a vonzereje, hogy itt az életből vett feladatokat adnak, amiknek csak a bíró fantáziája szabhat határt (na jó, meg állatvédelmi és egyéb szempontok, de ez nem is kérdés).

Csak két kategória van, starter és profi. Az első kb a HWT, illetve IHT-1-es szintnek felel meg, a másik az IHT-2 és IHT-3 osztályoknak.

Ami még érdekes, hogy itt együtt versenyez a CS (gyűjtő, vagyis collecting) és a TS (tradícionális stílus), magyarán a borderek és az összes többi juhászkutya. A feladatok ennek megfelelően vegyesen vannak felépítve, az egyik a tradícionális fajtáknak, a másik a bordereknek kedvez.

Mivel ez nem FCI verseny, a kutyának nem kell törzskönyvesnek lennie, illetve indulhatnak fiatalabb kutyák is, mint a hivatalos versenyszabályzatban rögzített (HWT - 12 hónap).

Terelőtábor hegyek-völgyek

Le vagyok maradva a terelési élménybeszámolókkal, de 2 nagyon durva munkahelyi hét van mögöttem, meg mondjuk még egy előttem, de már javul a helyzet.

Szóval. 3-4-5-én terelőtáborban voltunk. Alapvetően nagyon szeretem a többnapos tréningeket, ez most valamiért mégsem töltött el elégedettséggel. Már pénteken nagyon későn tudtam csak indulni (munka miatt), vacilláltam erősen, hogy egyáltalán lemenjek-e, vagy pihenjek inkább és engedjem el azt a napot. Végül összeszedtem magam és a kutyát, ráálltunk a 81-esre és lehúztuk a csíkot.

Terelőtábor - avagy 3 nap standard boldogság

Ausztriai idegenpályás vendégedzésünk óta nem voltunk terelni, de az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk, leginkább vízpartra, árnyas erdőbe vágytunk... azon kívül, amint már sokszor írtam, a kutyának néha kifejezetten jó tesz a szünet egy-egy tevékenységben, sportban. Rápihen, a tudása elmélyül, a motivációja ismét megnő.

Amúgy is rengeteg gondolatot vetett fel bennem ez a külföldi tréning, amik régóta motoszkáltak bennem, de talán eljutok végre a komoly elhatározásig. Ezek pedig a határaink, illetve a fejlesztésre (és itt kifejezetten tanításra gondolok) szoruló háttér. Szóval. Ha versenyezni akarok, akár itthon, akár külföldön, akkor erősíteni, biztosabbá kell tenni a tudásunkat. Van mit dolgozni az értésen és az önkontrollon is. Felmerül azért bennem, hogy nincs-e túl késő ehhez ebben a sportban, de bízom Newton-ban - és a képességeiben.

Csodálatos, fantasztikus fotók!!!

Úgy gondolom, Newton életének legjobb formájában van. Csodaszép, izmos, aktív... gyönyörű, fényes a szőre - és azt hiszem, teljesen kiegyensúlyozott és boldog is.

Egész életében azon fogok dolgozni, hogy a lehető legegészségesebben, fittebben tartsam, fizikailag és lelkileg is.

Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok Petinek, hogy elkészítette ezeket a képeket nekem.

És a végére egy ultracuki, amin pont olyan, mint egy mérges denevér :D

SUP, kutyás találkozó és meglepetéééés

Azt kell mondjam, véégre eljött a hétvége. Egyre nehezebben bírom a hétköznapokat, látszik, hogy fáradok. Idén nem voltam még szabin, mármint egy-egy napot persze kivettem, de az távolról sem volt pihenés...

Pénteken Évinél csöveztünk este, itt nagyon szeretünk. Mivel csak mi voltunk, sokat beszélgettünk. Később, amikor vállalható lett az idő (este 8 körül), gyakoroltunk is egyet. Nyúl és Asszírka is nagyon ügyeskedtek, szépen ment a távolságnövelés a hoopers-ben. Összesen 2-3 kombit gyakoroltunk, viszont volt benne franciaváltás és behúzásos kerülés is, büszke vagyok rájuk!

Szombatra SUP volt a program. Úgy volt, hogy egy barátunk, Adri is csatlakozik, végül ő nem tudott jönni sajnos. Nem volt sima menet ezúttal, már az autópályán balesetet és torlódást mondtak Tata térségére, így lehajtottunk Komáromnál. Ezután a GPS nem hogy átvitt volna az 1-es főútra, hanem istenverte mezőgazdasági téeszutakon szenvedtetett minket, csak annak örültem, hogy megúsztuk tengelytörés meg defekt nélkül.

A-Team Kupa, avagy rég volt ilyen sz*r napunk...

Mindig nagyon boldog vagyok, ha olyan programunk van, amiért nem kell órákat utazni, ezért kifejezetten szeretem a győri agility versenyeket. A helyszínek is szépek, gyönyörű füves focipályák, mosdó, büfé, mindenvan.

Egyértelmű volt tehát, hogy az A-Team Kupán részt veszünk. Életemben először két kutyával terveztem futni, bizonytalan is voltam, hogy fogom mentálisan bírni a 4 pályát XD

Tudtuk, hogy Gábornak délután fel kell mennie Pestre, mert Múzeumok Éjszakája van és ott kell lennie pár órán keresztül a munkahelyén. Amivel nem számoltunk, hogy a versenyprogramban a meleg idő miatt előrehozták az A3-asokat. Tehát A3-A2 futott délelőtt, mi meg maradtunk délutánra: kettőre írták ki az első A1 futamot. Már itt sem voltam biztos abban, hogy ez nekem jó lesz, tökegyedül a 2 kutyával, rohadt melegben. Gondolkoztam az utolsó pillanatig, hogy ne módosítsak-e valamit, lásd egy kutyát viszek csak, a másikat kihúzatom, de melyik is legyen az... gondolom Gábor agyára mentem a lamentálással, de úgy éreztem, hogy az egész egy kicseszés. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet....

IHT-2

A múltkori versenyen 90 ponttal kitűnő minősítést kaptunk, ami azt jelentette, hogy feljebb léphettünk kettes osztályba. Ebben a sportban tehát egyetlen kitűnő minősítés is elég a kategóriaváltáshoz - ami viszont nem kötelező. Ha azonban a páros a feljebb lépés mellett dönt, akkor onnét már nincs visszaút. Én maradtam volna még egyesben, de Gabi azt mondta, lépjünk fel nyugodtan és szerezzünk rutint inkább a kettesben. A hármas úgyis várat még magára, ki tudja meddig, mert oda elhajtás kell, ami nekünk a kanyarban sincs.

Szóval tegnap már kettesben indultunk, fel sem fogtam igazán. Általában nem sok fogalmam volt a dolgokról, mert elképesztő meleg volt és baromi álmosak voltunk. Reggel felszaladtunk a kutyákkal a Lila-hegyre, ez egy picit mászós 2 órás kör, tökéletes indítás volt, a hőmérséklet még az elviselhető kategóriában ábrándozott, délutánra viszont sikerült belehúznia.

Életünk első terelőversenye

A SuBa szervezésében, NÉBIH és bírói testületi engedéllyel ma megtartották az év első terelőversenyét Székesfehérváron, így mi is részt vehettünk életünk első terelőversenyén.

Boldog voltam, mert már jó ideje tervben volt, hogy elindulunk. A versenyszituációt csak versenyen lehet gyakorolni, ugye... és előbb-utóbb el kell kezdeni. Mindig van egy első alkalom, amit meg kell ugrani :)

Természetesen nem akartam izgulni - természetesen izgultam. Próbáltam úgy felfogni, mint egy tréninget, amikor egyben kell menni egy pályát. Amúgy is, kicsi univerzumunk legboldogabb helye Székesfehérvár, én is és Newton is imádunk ott lenni. Szeretünk mindent, ami itt vár ránk. Próbáltam ebbe a nyugalomba kapaszkodni :)

Newton birkát keres, Asszírka terelőkarrier-mélyponton

Az emlékek kedvéért gyors feljegyzést készítek a legutóbbi terelőtréningről, mert történtek érdekes dolgok.

Úgy osztottam be a kuttyokat, hogy Newton 2 köre között ment egyet a kicsi, akit kivételesen én vittem be (mostanában Gabit kértem, hogy tréningezzen vele, mert nekem már semmi agyam nem maradt Newton után).

Newton az első körben egyszerűen csodálatos volt. Imádtam. Nem hajtott túl vehemensen, lassított ha kértem, csodaszép, harmonikus együtthajtásunk volt. Gyakoroltuk a kifutásokat, nos, az ívek itt nem szépek, szűken kerül, eléggé lecsapja a nyájat, de legalább kerít! Illetve persze rohan mint az állat. Néha már sikerül nem lefutni, hanem behozni a nyájat, ez is jó.

Hát akkor.. újratervezés

Március 25-re kaptunk időpontot Newton-nal Dr. Eördögh Réka szemspecialistához. Tavaly év végén voltunk Budapesten, Dr. Fenyves Ildikónál, aki másodvéleményre küldött minket Rékához, mert az ő eszközparkja nem tette lehetővé a pontos diagnózist, Nyúl szeme pedig nehezen vizsgálható.

A vizsgálatot két okból akartam elvégeztetni: az egyik, hogy Newton genetikailag CEA-ra terhelt (Laboklin), a másik pedig a tenyésztési cél. Az egészségből ugyanis nem engedek. Megcsináltattam már a csípőszűrést, a genetikai teszteket, a szemészeti specialista vizsgálat volt az utolsó kör (persze lett volna még esetleg spermavizsgálat, de az mondjuk már csak l'art pour l'art). Több okból is gondoltam, hogy nem biztos, hogy minden rendben lesz, gondolok itt egy félvak testvérére, vagy arra, hogy amikor figyel, sokszor "előrébb" néz a bal szemével.

Elhajtás indul

Dolgoztunk egy kicsit a Nyúllal a hétvégén, erről készítek egy kis összefoglalót.

Több tréninget is letoltunk, főleg miután - terv szerint - elkezdtük az elhajtás tanítását. Az elhajtás azt jelenti, hogy a nyáj halad elöl, utána a kutya, majd a felvezető követi őket. Néha utóbbi le is marad, tehát a kutyának önállóan, távolabbra el kell hajtania a nyájat. Természetesen itt is van több nehézségi fokozat, egyrészt a távolság, másrészt, hogy egyenesen, vagy később irányváltás(okk)al kell mindezt végrehajtani (mondjuk ne gondoljuk, hogy az egyenes elhajtás olyan marha könnyű, ha a kutyának pl az egyik oldala erősebb, gyorsan elferdül az az egyenes.. ).

Boldog 4. Szülinapot, Kicsi Nyúl!

 

Visszatekintés a korona évére

Minden évben eljön ez a pillanat, amikor visszatekintek egy kicsit, próbálom felidézni, áttekinteni az elmúlt 12 hónapot..

Azt mondhatom, a tavalyi évemhez képest az idei habkönnyű volt, a vírus és minden velejárója ellenére :) Sőt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem lettünk betegek, nem veszítettem el sem családtagot, sem a munkámat. A homeoffice következtében sokkal többet lehettem itthon, több szabadságot kaptunk, az életem hasonlított valami... normálisra.

A kutyák elképesztően élvezték mindezt, visszakapták a reggeli sétájukat, napközben itt aludtak bent amíg dolgoztam, vagy felváltva voltak kint-bent, a kertfelügyeletet váltogatták az összegömbölyödős alvással. Volt kedvem és energiám gyakorolni velük, akár csak perceket, de szinte minden nap. Edzésre nem munka után hazaesve, 2 perc alatt átöltözve kellett elrohannom. Csak felhúztam az edzőcipőt és indultunk. Szóval a kutyák szerint ez az év kifejezetten jól sikerült, ebben biztos vagyok :D És én is imádtam, hogy velük lehettem, sokat.

Terelés 2x

Az elmúlt hétben voltunk terelni egyszer Gabinál és egyszer Barbinál is. Még nem tudom, mi lesz az ideális tréningsűrűség, mit bírnak el a kutyák (főleg Newton), de szeretnék most ismét rendszeresebben járni.

Gabinál egy hodályból kihajtással kezdtünk, ez nagyon tetszett, Newton is ügyes volt annak ellenére, hogy sohasem volt ennyi birka között zárt helyen.

Később szét volt esve kicsit, sokat ugatott, ami nem szokása általában, csak ha fáradt/feszült/dekoncentrált. A szlalom szép volt, jobban figyeltem a bal oldalra. A híd nem sikerült túl jól, háromszor feküdtünk neki, de még én sem tudom, mire mit kéne reagálnom, hogyan kell belenyúlnom a különböző helyzetekbe. Meglepetésként ért például, hogy hozzáérhetek a jószághoz, segíthetek a kutyának a nehéz szituációkban. Azt hittem azt tilos.

Newton, a bunkó

Említettem, hogy amikor Nyúl beteg volt, egyszercsak úgy döntött, ebben a helyzetben mindenképpen megérdemli a kanapén pihenést.. OK, legyen, gondoltam én. Kivételesen. Szerintem. Mostantól ez default. Szerinte.

Legalábbis megkísérelte párszor a feljövetelt, amikor itt ültem, de leküldtem.

Gábortól viszont pénteken az alábbi képet és e-mailt kaptam:

"Ezt csinálja, a hátam mögött, miközben dolgozom. És előtte már leüvöltöttem a másik rekamiéról! Sürgős intézkedéseket követelek! A helyzet hovatovább tarthatatlan!"

Annyira röhögtem, alig bírtam abbahagyni.... szóval a rohadék felsunnyogott a kanapéra, tök csöndben, Gábor háta mögött... írtam Gábornak, hogy hát ez kvanagy.. és ❤ Nyunyu. Azt írta, nem vicces. De szerintem ő is röhögött, csak nem akarta bevallani.

Nos, azóta a helyzet romlott.

Tegnap este ezt kaptam Gábortól sms-ben:

"Csak szólok, hogy Newton az ágyon alszik. Édesdeden."

És még reggel is ott volt. Akkor Gábor felszólította a távozásra, amit meglehetősen sértődötten vett tudomásul.

A kis görény rájött, hogy éjjel nem látjuk, hol alszik. Persze elárulja a homokréteg, amit a kanapén hagy.

Félig röhögök, félig megtépném. Még nem döntöttem el, hogyan küzdök a kanapé-hadművelet ellen. Kell egy terv.

Newton genetikai szűrés - eredmények

Említettem már egy régebbi bejegyzésben, hogy erősen gondolkozom Newton utódlásán - és életemben először úgy gondolom, hogy a saját kutyám utódát szeretném később a kertemben és az életemben látni.

Alapvető lépés ehhez, hogy az ember képbe legyen a fajtára jellemző örökletes betegségekkel és leszűresse rájuk a kutyáját. Miután a cél nyilvánvalóan az egészséges, örökletes betegségektől mentes (vagy legfeljebb hordozó) utódok létrehozása, a leendő pár kiválasztásához is elengedhetetlen az eredmények ismerete.

A tenyésztők manapság már nagyon rendesen szűretnek, igen ritka (és egy tudatos vevőnél azonnali hátraarcot indukál), ha az utódok szűréssel nem rendelkező szülőktől származnak.

I. Dunakanyar Agility Kupa

Az elmúlt napok borzasztó fárasztóak voltak. Valahogy mindig így van. A szabi előtt hirtelen minden összejön, vagy legalábbis kicsúcsosodik. Mert mindent el kell intézni, be kell fejezni, le kell adni, nehogy a 2 hét alatt, amíg nem vagy, összedőljön a világ. Vagy elő kelljen venni a laptopot.

Szóval 3 napig nem láttam a kis családomat, bent voltam reggeltől estig, a kutyák egész napra le voltak téve, kivéve csütörtökön, amikor Gábor itthon volt és három sétával tette érdekesebbé az aznapjukat. Én semmivel. Erre jött még, hogy egyikünk sem aludt valami jól a héten, hála a kánikulának. 

Lament 5. - Newton mindörökké

Nagyon sokat - azt hiszem túl sokat - agyalok Newton utódlásán. Hiába fiatal még - meg talán én sem vagyok túl öreg - de úgy érzem, terveznem kell, mit akarok még a kutyázástól, kutyáktól, az élettől, a jövőtől.

Newton-ban potenciált látok. Ő a 3. kutyám, Asszírkával együtt 4 volt/van az életemben. Soha, egyiküknek sem akartam kölyköket. De Newton elgondolkodtatott. Igazán kritikus vagyok, magammal és a kutyáimmal szemben is. Nem jellemző rám (sokakkal ellentétben), hogy fennen hirdessem kutyám kivételes csodálatosságát és tökéletességét. Látom a gyengeségeit - és látom az adottságait is. És úgy gondolom, erősen megbecsülendő egyed a fajtáján belül. Nem láttam még skótot, aki úgy terel, mint ő. Nem láttam még skótot, aki annyira dolgozni akar, vagy dolgozik, mint ő. Nem nagyon látok skótokat akárcsak a legnépszerűbb kutyás sportban, az agility versenyeken (kivételesek vagytok, Gitti és Máté!) :)

Elhatároztam, hogy el fogok menni terelőösztönpróbákra (vagy munkavizsgákra), ahol vannak skótok, hogy hitelesebb képem legyen. Ki fogom próbálni, mi Newton válasza egy bárányos anyára, egy visszaforduló birkára. Tovább dolgozok vele, hogy kiderüljön, meddig tudunk eljutni (ez mondjuk már nem csak rajta múlik, szegényem..).

De azt hiszem, szeretnék neki utódokat, amikből megtartanék magamnak. Ehhez pedig kemény tervezés szükséges. Miért?

Kirándulás a Programok Hatlábonnal a Hármashatár-hegyen avagy memory removal

A múlt hétvége ugyan kimaradt, de most ismét belevetettük magunkat a közösségi programokba!

Ezúttal a Hármashatár-hegyen mentünk egy kellemes kört, volt közben nehezített behívás játékok és finom falatok között, miniverseny lábközött-szlalommal, bemutatócsoportos alaplépések, helybenmaradás-kihívás, minden ami jó!

Ami viszont számomra a kirándulás meghatározó élménye volt, arra nem is számítottam...