III. Afterhero kenneltalálkozó - és Kraft Kupa, de minek.

Tavaly a vírus miatt sajnos a kenneltalálkozónk elmaradt, így nagyon-nagyon vártam és nagyon-nagyon bíztam benne, hogy idén összejön. Ez sem volt teljesen biztos, mert barátságtalan, csapadékos időt jósoltak aznapra, plusz, előtte 2 napig valóban szakadatlanul ömlött a hideg eső (aminek amúgy örülök, mert iszonyat száraz ez az év, de egész napos, kinti programhoz, novemberben azért én sem kívánom).

Eléggé zavart, hogy fogalmam sem volt egészen szombat reggelig, hogy akkor végülis mi is lesz a programunk, valamiért nehezen viselem az ilyen bizonytalanságot. Emellett persze kimerült is voltam a hét végére, ilyenkor mindenre fokozottan érzékeny vagyok és kiválóan fel tudok nagyítani kisebb problémákat is. Írtam Barbinak, hogy ha a programot lemondják, mi akkor is mennénk tréningezni, de írta, hogy ha esik, nem tudunk menni. :( Végül arra jutottam, hogy "megmentőként" betervezem a tatai tókört, aztán ha reggel lemondják a találkozót, akkor Tatánál lehajtunk a pályáról és mégsem itthon ülünk.

P6L kirándulás és agilityverseny

Hosszabb kihagyás után ismét Nóriékkal és a Programok Hatlábon-nal kirándultunk szombaton, Csillebércen, a Sorrento-szikláknál. Kicsi több, mint egy évvel ezelőtt voltunk ezen az útvonalon és akkor is, most is nagyon tetszett.

Reggel jó hűvös széllel fogadott minket Budapest, ami azért volt érdekes, mert rohadtul alulöltöztünk. Németh Lajos (na jó, az alkalmazás a telefonon) napközbenre 12 fokot ígért és mi hittünk neki. Végül valóban csodálatos, napos, őszi időnk volt, de ez reggel még nem tűnt meggyőzőnek.

Nagyon kellemes 7 km-t tettünk meg, én imádom ezt a programot. Persze ezúttal mindkét kutyánk szerelmes lett, Newton a mopszokat részesíti előnyben, Asszírka pedig ismét egy idősebb, ámde nagyon csinos retriverkeverék hölgyet rajongott körbe. Hála égnek egyikük sem volt annyira tolakodó, hogy zavarta volna a választottat, vagy annak gazdáját. A feladatok ismét szuperek voltak és kiskutyáink tesztoszteronban ázó agyát is sikerült megdolgoztatni.

Csehországi képek

Nagyon nehéz volt feldolgozni ezt a versenyt, az a furcsa, hogy úgy gondoltam, hazaértünk, az egész rövid volt, elfelejtem és kész. Ehhez képest másnap reggelre törtem össze, akkor tényleg sírtam. Egész éjjel ezen járt az agyam, rájöttem a hibáimra, amiket felvezetőként elkövettem. Valójában rajtam úszott el ez a verseny. Tény, hogy ha nem zárnak ki rögtön az elején, akkor sem lett volna miénk a legszebb munka, mert a sheltie-k tényleg csodálatosan dolgoztak. De utólag már azt sem értettem, miért úgy csináltam a dolgokat, ahogyan.

Kicsit segített, hogy a szervező, akivel előtte is leveleztem, rám írt 2 nap múlva, hogy mennyire sajnálja, hogy rosszul sikerült az egész, pedig milyen szívesen megnézte volna Newton-t. Plusz, azt hiszem, ő is észlelte, hogy a bíró nem volt teljesen korrekt velünk, mert írta, hogy jövőre külföldi bírót fognak kérni. Pedig én egy szóval sem tettem még csak említést sem arról, hogy szerintem ez nagyon-nagyon nem volt megfelelő viselkedés, amit a bíró ott művelt - és nem a kizárásunk miatt.

Na mindegy. Nehéz volt megbirkózni az egésszel, a megaláztatással, a saját bénaságommal, a tapasztalathiánnyal, a tudásbeli hiányosságokkal, a korlátainkkal. Kicsit a terelés és a versenyek iránti lelkesedésem is csökkent, de persze előbbitől most már 6 ökörrel sem tudnának elvontatni :)

Mindenesetre a rövid szereplésünk ellenére készült rólunk néhány kép, ezeket gyorsan lementettem és felteszem ide is. Mindentől függetlenül nagyon tetszenek :)

❤

A megállításig jutottunk

Elhagyjuk a pályát

Herding Collie&Sheltie Cup, avagy tartoztunk az ördögnek egy 0 pontos úttal

Csehország elég jól áll kutyás sportokkal, kiválóak agility-ben és terelésben is. Szeretik a sportrendezvényeket, ott nem csak kiállításból áll az élet.

Példának okáért a csőfejű szekcióban is minden évben megrendezik a Herding Collie&Sheltie Cup-ot, amire már tavaly nagyon-nagyon szerettem volna eljutni, de a COVID miatt nyilván elmaradt. Na, gondoltam, majd idén!! Kellemes IHT-2-es osztályban, nem kezdő és nem is a legnehezebb szint, kiváló lesz nekünk. Plusz, nincs is a világ végén, Pohorelice-Zlín tőlünk mindössze 3 órányira van.

Már a gondolattól boldog voltam, hogy látok sok-sok jó ösztönű, jó munkaképességű kutyát - és ezzel talán szerzek néhány tippet is a jövőbeli kiskutyámhoz.

Emellett természetesen nagyon izgultam, már egy hete. Főleg attól rettegtem, hogy nagyon érzékeny, pánikolós birkákat fognak berakni, amivel mi nem nagyon tudunk dűlőre jutni. Érdekes, más félelmem nem volt, bíztam abban, hogy egy 2-es pályát, normális birkával azért csak lenyomunk.

Szóval befizettem a 700 korona nevezési díjat, meg nekiálltam szervezni az utat.

Tökéletes augusztus 20. - és A2

Csodálatos hosszú hétvégénk volt!

Elég hirtelen ötlettől vezérelve 19-én elhatároztuk, hogy csatlakozunk a PeKe (Pest Megyei Kutyások Egyesülete) által szervezett augusztus 20-i szépalmapusztai kiránduláshoz. Az szervező igen cuki pár, Barbi és Tamás a Hotel Szépalmában töltötték a hosszú hétvégét, nagyon vicces, hogy két évvel ezelőtt, karácsonykor, ugyanitt ismertük meg őket, az Utazzkutyáddal szervezésében.

Könnyű, rövid kis kirándulást írtak ki, Gábort készítettem is lélekben, hogy sokan leszünk, nem, ez nem túrázós alkalom, lassan fogunk haladni, nyugi-nyugi.

Aztán amikor megérkeztünk, kiderült, hogy csak Barbiék meg Mátéék lesznek, plusz Vera, akit személyesen ugyan még nem ismertünk, de tudtuk, hogy Mátéék túracsapatának oszlopos tagja. Máté azonnal felvetette, hogy ha már így alakult és ilyen dinamikus kis csapat gyűlt össze, akkor akár lehetne hosszabb is a tervezett útvonal és felmehetnénk a Kőris-hegyre. Lelkesen bólogattunk és neki is vágtunk az útnak.

SUP, dögmeleg, Asszírka első agilityversenye

Napok óta iszonyatos idő van, kedd éjfélig országos hőségriadót hirdettek. A hőmérséklet napközben 30 feletti és éjszakára sem hűl 20 fok alá. Szóval mi más lehetett volna az (általam nagyon várt) program, mint a SUP?

Idén először jutottunk el Tatára, imádtam. 8-ra érkeztünk, letoltuk a tókört 1,5 óra alatt (ezúttal rendkívül kellemes, feszültségmentes sétává sikeredett), aztán deszkákra pattantunk és halálra eveztük magunkat ellébecoltunk egy jó órát a vízen. Csodálatos volt.

Életünk első terelőversenye

A SuBa szervezésében, NÉBIH és bírói testületi engedéllyel ma megtartották az év első terelőversenyét Székesfehérváron, így mi is részt vehettünk életünk első terelőversenyén.

Boldog voltam, mert már jó ideje tervben volt, hogy elindulunk. A versenyszituációt csak versenyen lehet gyakorolni, ugye... és előbb-utóbb el kell kezdeni. Mindig van egy első alkalom, amit meg kell ugrani :)

Természetesen nem akartam izgulni - természetesen izgultam. Próbáltam úgy felfogni, mint egy tréninget, amikor egyben kell menni egy pályát. Amúgy is, kicsi univerzumunk legboldogabb helye Székesfehérvár, én is és Newton is imádunk ott lenni. Szeretünk mindent, ami itt vár ránk. Próbáltam ebbe a nyugalomba kapaszkodni :)