Általában szeretem az élményeimet azonnal leírni, hogy ne kopjanak az emlékek, most mégsem bánom, hogy eltelt pár nap, mert volt mit feldolgozni :D
Amióta terelünk, szerettem volna részt venni egy terelőtáborban, mert az intenzív, tömbösített tréningek szerintem nagyon sokat adnak. A terelés nem egyszerű sport, értem most ezalatt, hogy nehéz a folyamatos gyakorlást, fejlődést biztosítani. Sok energiát igényel, mert a helyszínek (nekem) messze vannak, nem is olcsó hobbi. Azonkívül nincs "sablon" a tanításhoz, mindenki másként oktat - ráadásul ez egy ösztönsport, a kutya mellett egy másik élőlénnyel, a jószággal megspékelve :)
A folyamatos gyakorlás ezektől eltekintve sem egyszerű, otthon gyakorolni ugye nem tudsz, viszont a legtöbb helyen nehéz időpontot foglalni, a hétvégék tele vannak, sokszor még a versenyek miatt is foglaltak az oktatók, én pedig hétközben nem tudok tréningezni.. Szóval nagyon sokat tud adni a kutyának és az embernek is, ha több, egymást követő napon kapja az információkat, csőstül. Sajnos amióta csak belekerültünk ebbe a világba, hiába érdeklődtem mindenhol, vagy nem szerveztek táborokat, vagy olyanok számára szerveztek, akikhez én nem tudok "bejutni". Az egyetlen szeminárium, amin részt vettünk, Sabine Ehlers-é volt, ehhez viszont egy kicsit talán csírák voltunk. Ha nem is volt egyértelműen csodálatos élmény, mégis sokat tanultam belőle. Azonban nemrégen megalakult a SuBa Egyesület, Székesfehérváron, Gabinál, igencsak vonzó oktatói gárdával :) Ők (végre valaki...) adnak lehetőséget ilyen szeminárium jellegű tanulásra is.