Amikor tegnap este a töksötétben sétáltam és Newton hirtelen megállt - én ugyan még nem láttam, miért, de hamarosan kiderült, hogy szembe jött egy apuka és kislánya, és Nyúl erre lett tanítva, amit szépen alkalmazott is - bevillant, hogy atyaég, mennyi mindent kell megtanítani egy kutyának, ha kultúrált sétapartnert szeretnénk faragni belőle... merthogy a töksötétben amúgy is felerősödik a védőösztön és ebből tanítás híján simán lehetett volna akár egy ugatva odarohanós jelenet is, háromoldali szívrohammal.
Mindig halljuk ugye, hogy a szocializáció mennyire fontos és ez így is van. Ugyanakkor a szocializáció jelentős részben tanítás is, legalábbis a nekünk tetsző/kívánatos viselkedés megerősítésével sokat nyerhetünk :)
Ami olyan természetesnek és alapból elvártnak tetszik egy nemkutyás külső szemlélő irányából, abban azért igen kemény meló és sok-sok gyakorlás van. A kutya természetes viselkedése, igényei nem minden esetben egyeznek meg az emberekével...
Nyilván a különböző kutyákkal nem egyenlő feladatot kapunk - van akinek egyik, van akinek a másik feladat hoz majd több izzadást. Zsákmányos kutyával a rolleres nem kergetése, zajérzékeny kutyával a visítozó gyerekek melletti elhaladás, pörgős, dekoncentrált kutyával az automatikus megállás, kutyamániás kutyával a "nem-odarohanás-a-többiekhez" lesz a legnehezebb.