Azt kell mondjam, boldogan és kiegyensúlyozottan indultunk neki a mai napnak, a kiindulópont, a Szépalma Hotel 3/4 órányira van, az útvonal ismerős, az indulás kellemesen késői 10 óra.. reggel pénzt kellett csak kivennem, volt idő kényelmesen reggelizni, kávézni. Az út napsütéses volt, a forgalom rendkívül kellemes, nem zsúfolt és jól haladós, hülyementes, nyugodt. Útközben - tőlem teljesen szokatlan módon - az országom sorsán filóztam, annyira megérdemelnénk egy boldogabb, nyugodtabb jövőt. Látok esélyt, általános nem túl optimista beállítottságom ellenére bízok és hiszek.. útközben hollókat láttam az út mellett, Mátyás király jutott eszembe.. bíztató jelnek vettem. Esküszöm, nem szoktam ilyen lenni.. de azt kívánom, áradjon! Itt az idő.
További vidámságra adott okot egy szembejövő piti és villogtatás, kölcsönös integetés:) (tökmindegy, egy szektához csatlakoztam XD)
A kirándulás az egyik legeslegtökéletesebb volt, azt kell mondjam.. Szépalmát nagyon szeretem - hihetetlenül csodaszép, fantasztikusan ápolt, rendben tartott környezet, emellett igazán kutyabarát. Kiskutyáim ezúttal nem találtak egyetlen szerelmet sem a csapatban, így nem kellett lebeszélnem őket az udvarlásról, ami, lássuk be, hihetetlen nyugalmat jelent nekem. Az időjárás varázslatos, igazi, tavaszi virágos, napsütéses volt, de nem túl meleg. Az útvonal nem egyezett a tavalyival pontosan, szerintem sokkal szebb - és sokkal könnyebb is. Nem egészen 9 km Bakonybélig, kb nulla szintemelkedéssel. Csodaszép, nyugodt erdei séta. Nagyon élveztük.
 |
| Virágok a szálloda előtt.. |
A cél a bakonybéli tájház volt, ahol ma tartották a Medvehagymás Napot. Idén valahogy sokkal kellemesebb volt számomra a légkör, nem éreztem annyira zsúfoltnak (pedig ugyanolyan sokan voltak) - átrendezték a sátrakat, jobban lehetett közlekedni. A medvehagymás zsíros kenyér és a medvehagymaleves ingyenes volt, előbbiből kettőt is ettünk (állatkák mindenből kapnak ilyenkor, a nyaralás az nyaralás.. aztán majd jön a hányás/hasmenés, nemérdekel). A többi ételhez kóstolójegyet kell venni, ez 700 HUF, vettem 4-et, egy meg is maradt.. beváltható amúgy medvehagymás lángosra, palacsintára, cicegére (ezeket mind végigettük), ami kimaradt, az a medvehagymás tárkonyos csirkeraguleves volt, de itt igen hosszú sor állt, illetve már nem lett volna neki hely:) A palacsintás bácsival beszélgettem kicsit, azt mondja, itt mindenki, aki ételt készít, jótékonyságból van, minden bevétel a falué lesz. Szerintem nagyon szép dolog. A nénik is nagyon cukik voltak, volt aki mondta, hogy hát adjak már a kutyáknak zsíros kenyeret, hát hogy néznek szegénykék. Azt hittem megbántódnak, ha látják, hogy nekik is adok belőle:) emlékszem, tavaly kicsit sótlannak ítéltem mindent, idén tökéletes volt:) és még pluszban is volt só kikészítve.
 |
| Mindenért lelkesedtek - jó, Asszírkának az első falatot mindig le kell tolni a torkán, aztán rájön, hogy ez kvafinom |
Amikor kb mindent megettünk és megittunk (szereztem szörpöt, ugyan fröccsöt akartak rámtukmálni :D), találtam egy kitűnő, kissé kieső helyet az egyik sarokban, virágzó cseresznyefa alatt, kis emelkedőn, egy terepjáró árnyékában. Olyan tökéletes volt, hogy szépen leterítettem a mellényemet és pulcsimat (egészen meleg lett addigra) és eldőltem. Kiskutyákat is elengedtem, Newtont párszor megkértem, hogy ne szédölögjön arrébb (halálra unja magát az ilyen pihenőkön és megpróbál csendben lelépni, hogy körbepisilhessen mindent is, úgy háromszázszor).
Fél kettő és kettő között a tavalyi népdalénekes hölgy szórakoztatott minket, magyar slágerek és népdalok keverékével, Newton mondjuk elég szenvedő fejet vágott, inkább nézte a terepjáró egyik kerekét, semmint azonosuljon evvel a szórakozási formával. Jó, ide illő, falusi és kedves volt a hangulat, egy dalnak örültem, az "A csitári hegyek alatt"-nak, mert ezt régen Apa játszotta harmonikán és ez volt a kedvencem - de azért azt sem bántam, amikor véget ért a műsor:)
 |
| Nyunyu szenved. |
Majdnem 1 órát pihiztünk az árnyékban, aztán fél 3-kor a gyülekezőre kimentünk a tájház elé. Ezután csapatséta a Szentkútig, itt megmásztuk a kálváriát (lefelé elég meredek, Newton rám is hozta a frászt mert a hülyéje a legnagyobb sziklákon ugrált le, hála égnek megúszta sérülés nélkül), aztán gondoltam én most leülök egy padra és ott is maradok amíg nem jön a kisvonat. Beszélgettem a csapattársakkal, kiskutyák elhédereltek fel-alá körülöttem, ittak a tóból, végül Nyunyu leült a lábamhoz, gondolom hulla volt - és fél 4 előtt kicsivel be is futott a járgány. A kisvonatos út elég hosszú lett, kb 3/4 óra, mert idén a szervezők megkérték a kedves sofőrbácsit, hogy inkább menjünk rohadt lassan, de mindenkinek maradjon meg a veseköve - és a veséje, tavaly ugyanis kegyetlen volt a helyzet. Idén tényleg rendkívül kíméletes volt az út, a bácsi kerülgette a kátyúkat és nagyon lassan is hajtott, viszont az út kb 2x addig tartott.
Amúgy nem érződött hosszúnak, mert közben elnézegettük a tavaszi erdőt és én mondjuk végig örültem, hogy nem gyalog kell megtenni az utat hazafelé. Miután leszálltunk, még van kb 1 km a szállodáig, fel is kell mászni a dombra, ez már csak a levezetés, de épp elég utolsó fáradtságlöketet is ad:) visszaérve elköszöntünk a többiektől, elvonszolódtunk az autóig, némi itatás, majd csendesboldoghullakénti hazaindulás következett.
 |
| Visszatérőben a szállodához, ez már ismét a karámkerítés:) |
 |
| Eltesszük jövőre:) |
Azt hiszem régen volt ilyen végtelenül harmonikus, mégis élményekkel teli kirándulásunk. Köszönjük:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése