Tanösvények mentén

A mai napra ismét Balcsifelvidéket néztem ki magunknak, mégpedig olyan pici tanösvényeket, amiken még nem jártunk - vagy mert régebben túl rövidnek ítéltem őket, vagy csak túl messze voltak. Most viszont a hirtelen jött meleg miatt pont ilyeneket kerestem, így behúztuk a Haláp-hegyi, majd a Hegyesdi tanösvényt, illetve utóbbinál a várromot. Az elsőnél abszolút követtük a Természetjáró ajánlását, a másodiknál - mivel egyáltalán nem bonyolult - saját kis kört tettünk, Hegyesd határában, a vár alatt parkolva, és a falun keresztül visszatérve.

Volt a napban rodeózás is, miután a Zalahaláp-Hegyesd útvonalat megint sikerül a GPS-nek kb földútra terveznie, erre mondjuk már én is beintettem, a helyette ajánlott murvás-őskori aszfaltos, kátyús traktorút sem volt valami fényes, de legalább burkolt, úgyhogy azt bevállaltuk.

Az első konklúzió amúgy az volt, hogy el lehet kezdeni korábban indulni, a mai 7 órás még éppen OK volt, de már szédölögtek emberek az utakon. Így is jól leértünk, 1,5 óra volt csak az út. Egyhuzamban uncsi, de tudtam, hogy hazafelé jobb lesz, a sok apró megálló és a fáradtság miatt:)

A Haláp-hegyen rajtunk kívül senki nem volt, mondjuk ebben reménykedtem. A Hegyesdi várromon ült 3 srác, de ők meg totál normálisak voltak. Inkább mi nem maradtunk fent sokáig, mert elképesztő meleg volt a kitett sziklákon/köveken és kiskutyák kevésbé voltak boldogok emiatt. Rajtuk van még a téli szőr, Nyunyu most kezdett vedleni, szóval nem bírják jól a hőmérsékletet.

A Haláp-hegy nekem nagyon tetszett, tisztára olyan amúgy, mint egy mini Szent György-hegy és Sághegy összegyúrva:) cukin kiépített, van látnivaló, de nem túlzás. A Hegyesdi várromhoz a távolság szinte semmi, 700 m, de azért lépcsőzni kell rendesen, itt gyakran megálltunk tüdőkapacitást rendezni XD ráadásul a várromnál erősen köves, meredek részen kell felmászni/lejönni, itt azért nagyon oda kellett figyelnem a srácokra, nehogy lábtörés legyen a vége, akármilyen ügyesek, nem fiatalok.. egyszer Nyunyunak segítettem is lejövetelkor a hámmal, lehet hogy nem igényelte volna, de biztonságosabbnak ítéltem.

Volt lépcsőzés dögivel:)

Fogalmam sincs, melyik faj:( valami lednek lehet.

Oda föl.. 

Tavaszi kankalin

Tavaszi hérics (ja, minden tavaszi.. mert tavasz van :D)

Elnéztünk a Hegyesdi horgásztóhoz, olvastam róla, nekem nem derült ki pontosan, hogy akkor most be lehet-e menni kutyával, de gondoltam kipróbáljuk. Be is mentünk, voltak horgászok, mi igyekeztünk csendben és nyugiban lenni, kiskutyák ittak a tóból meg lábat áztattak. Picit sétáltunk is a tó mentén, tényleg különleges kis hangulata van. Persze aztán rájöttek, hogy nekik ez jó, úgyhogy csakazértis bementek újra, aztán Nyunyu hörögve dörgölőzött a nádban, alig bírtam kivakarni, ráadásul valami horgászzsinórba is bekeverte magát, hát nagyon örültem. Inkább elhúztunk ezek után XD jó, komolyra fordítva, senki nem szólt be, egy néni meg is dícsérte a kutyákat, hogy milyen szépek. Valószínűleg örülni nem örültek nekünk, bár igyekeztünk távolabb menni a horgászoktól, hogy ne zavarjuk a halakat - és tényleg mindenki elvolt a saját dolgával.

Ezután filóztam egy sort a káptalantóti piacról, de túl nagy kitérő lett volna, a cél pedig a petendi langalló volt, ismét:) úgyhogy irány Petend, ahol az étteremnél még pont láttam egy kocsit, akik indultak, 2 sable skót juhászt betuszkolva a járműbe :D hát mekkora ennek az esélye? XD a vendéglátós meg is lepődött, hogy kettő skót ment, aztán meg kettő jött XD

A kaja isteni volt, mint mindig, dupla adagot rendeltem és toltam be, plusz szörpöt, meg kávét és rétest is hoztam el :D kiskutyák örömmel osztoztak a kacsatepertős langallón, szerintem a bácsi nem boldog, hogy a kutyák is kapnak belőle, ezért igyekszem diszkréten csinálni az etetésüket.. valahol meg nem kéne, hogy érdekeljen.. ezzel nem értékelem le a munkáját, de nálam a nyaralás az a kuttyoknak is nyaralás és ilyenkor mindig kapnak mindenből, ami finom.

Ezután újabb filózás a hogyan továbbról - nem szerveztem agyon a mai napot, gondoltam ami a csövön kifér és boldogság, az pont jó és elég lesz, szóval ezután Vázsony jött:) gyors csekkolás hogy minden OK-e, aztán Kinizsi-forrás, vár, malom, kávé:) itt kiskutyák már a hullaság határán voltak, de a várban is csak rájuk dobtam a pórázt, egyszerűen igazi élmény velük minden.

A kávézónál többen is udvaroltak nekik, de úgy általában, azt hiszem, egyre nagyobb boldogság velük az élet. Egyre tökéletesebb, harmonikusabb, csodálatosabb. Ahogy idősödnek, mostmár minden kész, minden beállt, fél szavak és pillantások elegendőek... együttműködnek, egyszerűen nem találok rá szavakat, mennyire élvezem velük tölteni az időt. Minden alkalommal elképesztően büszke vagyok rájuk. Ma is csak pillanatokra voltak pórázon (jó, a langallós kertben végig, de ott alapvető udvariasság is)... én tényleg mindig így akartam élni a kutyáimmal - és valóra vált. 💖