Tavaszi Balaton

Általában nem vagyok motivált kiránduló az ünnepnapokon, mert boldog-boldogtalan megy mindenhova, tekintettel arra, hogy nincsenek nyitva a boltok/plázák, úgyhogy eleve nagyobb forgalommal kell számolni az utakon, meg kb mindenhol.

Ennek ellenére úgy voltam, hogy ha már a tegnapi nap a délelőtti kutyasuli után totális sablonba (fressnapf, mcdrive, itthoni melók lásd kert) fordult, akkor ma megajándékozzuk magunkat végre egy Balcsi-felvidékkel, még ha nem is akartam messze menni, hogy ne az utazással teljen az idő.

Időben indultunk, így nagy örömömre kb nulla forgalommal 1 óra alatt lent is voltunk Csopakon. Bár számtalanszor átutaztunk rajta, itt még sohasem kirándultunk, pedig a Balatoni Kék is áthalad rajta. Rövid, 5 km-nél alig hosszabb kört néztem ki: az Olaszrizling tanösvényen, majd a kéken fel a Csákány-hegyre, végül a Milleniumi Parkon át vissza a kiindulópontra.

Az útvonal sajnos nagyrészt aszfalton halad, elképesztő, hogy milyen mértékben épül ki a Balaton-felvidék.. sajnos nagyon sokat rombol az élményen, hogy ahol a térkép szerint szőlősökben haladsz, valójában inkább utcákon mész. A tanösvény leginkább csak táblákból áll, amiket ezúttal nem igazán olvastam el, viszont ami nagyon tetszett, hogy a községházánál, ahol parkoltunk, minden magyar szőlőfajtából ültettek egy tövet, bemutatásként (kitérő, de nagyon nagy piros pont Csopaknak a rendkívül szépen karbantartott környezetért, és a szuper parkolási lehetőségekért!). Mindegy, a Csákány-hegyi rész szép volt, bár az erdő még nagyon kora tavaszi állapotban van, száraz és zöldet csak elszórtan tartalmaz, a déli lejtőkön a szokásos Balaton-felvidéki mediterrán, száraz tölgyeses-erdei fenyős, kövecses élmény megérkezett:)

A kilátónál pihentünk egyet, az út végén átsétáltunk a parkon, de hogy őszinte legyek, a csodaszépen virágzó mandulafákon túl nem sok maradandó élményem lesz erről az útról. Meg lehetett volna nézni még a Plul-malmot, de ez idén még zárva van, illetve a pincesort a 73-as út túloldalán, az Öreg-hegy alatt, de az majdnem mégegyszer ennyi út lett volna. Bár egészen hűvösen indult a reggel (meglepően hideg szél fújt), később elég melegünk lett, így nem akartam kiskutyákat tovább rángatni, plusz, a várhatóan további aszfaltos kirándulás sem volt túl motiváló.

Nem jöttek fel velem, bár egész kellemes lépcsőkiosztása van, akár jöhettek is volna

Beállított fotó, de legalább járt érte sajt

Dettó. Rengeteg ilyen duplatörzsű fa volt, el is neveztem szerelem-erdőnek.. bár lehetne skizofrén-erdő is. Kinek hogy.

Viszont, arra gondoltam, akár továbbmehetnénk Füredre, ha már ott vagyunk, így megnéztem a GPS-t, mennyi az út. Konkrétan 5 percet írt. Nos, innét nem volt kérdés, hogy megyünk reggelizni a szokásos kis Bergmann-ba:)

Fenyves-park sétával kötöttük össze most is a műveletet, a reggeli svájci kifli és cappuccino csodálatos volt, aztán úgy döntöttem, instagram-üzemmódba váltok és lemegyünk a partra, néhány fotót lőni. És valójában itt kezdődött a nap.

A parton sokan voltak, de nem az a nyári nagy tömeg, így úgy döntöttem, gyakorolni fogok. Máskor amíg leérünk, kiskutyák szabadon mentek, de a Tagore-n pórázra szoktam venni őket. Hát, most nem. Bennem ilyenkor mindig elindul a vezérhangya, egyszerűen ki akarom használni a lehetőséget, hogy eddzem a kiskutyák szociális képességét - ami amúgy fantasztikus van nekik, mondjuk rengeteg meló is van benne:) <3 

Úgyhogy GO:) sétáltunk a parton, fotóztam őket a kőfalon, kimentünk a hajóállomásra, megnéztük Bujtor Istvánt, cukikákat rábeszéltem hogy igyanak az időnként meglepetésszerűen gejzír-jellegű szökőkútból, elhaladtunk a március 15-i ünnepség mellett, ahol még fúvószenekar is volt, ezenkívül rengeteg-rengeteg embert-kisgyereket-biciklist-sétálókat láttunk és kerülgettünk.

Nem tudnám megmondani, hány fotónk van már pontosan ugyaninnét:)

Háttérben az ünneplők, előtérben cukiNyúl

Mindenhova IS oda kellett ülni. Egész jól bírták türelemmel, ezen dobott a sajt is

Csalóka kép, ennél sokkal többen voltak:)

<3 olyan ügyik voltak:)

Szívem szerint bementem volna az ünnepi embercsoportba, de ezt nem mertem, mert rendőrök voltak a rendezvény szélén, inkább nem kockáztattam:) Elsétáltunk még a Blaha-étterem felé, aztán a parkon keresztül vissza a kocsihoz - összességében még 1,5 órát töltöttünk Füreden, ami egyszerűen varázslatos volt számomra.

Nem tudom leírni ezt az érzést, amikor így tudsz közlekedni a kutyáiddal, annyira-annyira szívből büszke vagyok rájuk.. ha szóltam, azonnal reagáltak, figyeltek, ugyanakkor olyan intenzitással vetették bele magukat a szagokba, teljesen lenyűgöződtek, talán bepótolták kissé az unalmas mindennapokat:) lazák voltak, csendes-boldogok és kedvesek, pont amilyennek imádom őket.. ami külön öröm volt, hogy senki, de tényleg senki nem szólt be, sőt, inkább mosolyogtak az emberek, sokan meg is dícsérték a kutyikat, egy pár Asszírkát meg is dögönyözte - ő persze rögtön átváltott dörgölőzős-nyünnyögve örülésbe, mint aki egész életében csak rájuk várt XD találkoztunk egy cuki jack russel lánykával is, vele ismerkedhettek a skótok (csak ő volt szabadon sétáltatva), aki 9 éves kora ellenére megpróbált játszva örömköröket futni velük, amit utóbbiak inkább kellemes utána-ügetéssel vettek tudomásul. 

Tavaszi Fenyves-park

Fantasztikusan éreztem magam, tényleg eszméletlenül büszke és boldog voltam, folyton csak mosolyogtam, a giccsesen tavaszi, napsütéses Füreden, a Balaton-parton. Nem lettem volna sehol máshol.