Az Utazz kutyáddal szervezésében voltunk már kirándulni, illetve bakonyi kutyás hétvégén is, most szombatra pedig kiírtak egy esti budai várlátogatást, illetve kutyás hajókázást, amihez mindenképpen csatlakozni szerettem volna. Még készenlétet is kellett cserélnem, ezúton is köszönöm kolléganőmnek, Enikőnek, hogy lehetővé tette számunkra a részvételt :).
Szombaton reggel a - rég nem látott és már nagyon hiányzó - Duna party banda egy részével sétáltunk Győrben (meglepő módon a Duna-parton) egy kellemes 8,2 km-t. Kiskutyáink és mi is kellemesen elfáradtunk a szép őszi napfényes gyaloglásban/beszélgetésben.
A mekis-gyors ebédet követően itthon pihentünk néhány órát, majd 14 órakor elindultunk Budapestre. Az autópálya sima volt, abszolút időben érkeztünk és a Batthyány-tértől 500 méterre parkolóhelyet is találtunk.
A gyülekezés látványos és kissé hangos volt, kb. 30 kutya gyűlt össze a hozzá tartozó kétlábúakkal. Nagy örömünkre felfedeztük Petit és Indy-t is a tömegben, őket a Programok Hatlábon kapcsán ismertük meg. Nemsokára el is indultunk, oldalutcákon, fel a Várba. Nagy örömömre voltak szakaszok, ahol el lehetett engedni az állatkákat, enélkül elég fárasztó lett volna a dolog, mondjuk én a program közepére így is hulla lettem a számunkra szokatlan mennyiségű pórázozástól - pedig ezúttal csak egy kutyával voltam összemadzagolva. Nyulat még néha ott is elengedtem, ahol mások pórázoztak, bár voltak olyanok is, akik végig szabadon közlekedtek, mondjuk azok a kutyák konstans láb mellett/mögött közlekedő állatkák voltak.
Egészen elképesztő mennyiségű ingert kellett feldolgoznunk: nagyvárosi zajok, fények, tömeg, turistacsoportok hada, rengeteg felületváltás, az ideiglenes falépcsőktől a sötét szűk várfalakig/átjárókig, libasorban közlekedés szembeforgalommal, karácsonyi fények, hajóra felszállás átlátszó rácsos fémrámpára terített vékony szőnyegen, a hajón a fedélzetre vezető igen meredek lépcső fel s lefelé... ésatöbbi. Én is komolyan elfáradtam :)
Vittünk jutifalatokat - csirkemellsonkát, táppal keverve - egyrészt a sok inger melletti figyelem érdekében, másrészt a kiskutyák kimaradó vacsorája miatt.
 |
| Az összes fotó Péternek köszönhető :) |
A városi sétán hihetetlenül elégedett voltam Newton-nal... annyira szépen becsekkol, figyel minket a tömegben, miközben persze összevissza rohangálva felfedezi a környéket - teljes mértékben megbízom benne. Elképesztően jó érzés. Persze, figyelek, segítek neki azzal, hogy szólok, ha látom hogy keres, de annyira imádom, hogy teljesen kultúráltan elközlekedik akárhol, akármennyi és akármilyen kutya és ember között. Asszírkát jobban féltem, őt többször tartottuk megkötve - arany szívem teljesen szétesik az ingertömegben és félek, hogy esetleg eltévelyedik, vagy rossz turistacsoportot kezd követni.. jó, ez nem igaz, eddig még mindig-mindig megvolt, nem tévedt el, nem veszett el, de akkoris.. a pillangó-üzemmód nekem nem tűnik életbiztosításnak. Ő valamiért sohasem csekkol be, egyszerűen ez vagy kimaradt a tanításából (bár nem hiszem, neki is nyomtuk a falatkákat, ahányszor odajött), vagy annyira leköti minden más, hogy mi marginálisak leszünk a számára. Azért furcsa ez, mert egyébként ő az érzékeny kutyánk. Asszírka egyébként érdekes személyiség, néha ugyanis váratlan magabiztosságot tud felmutatni dolgokban.
A séta után következett a hajózás. Állatkák életükben először ültek hajón, mondjuk a vízen közlekedés, enyhe imbolygás a SUP miatt nem ismeretlen számukra, nem is volt semmi gondunk. Egyértelmű volt, hogy mi a fedélzeten szeretnénk utazni, jó melegen öltöztünk ennek érdekében. Csodálatos volt az egész, kb 50 perces út. Budapest gyönyörű esténként, kivilágítva, nem csodálom, hogy a part is a világörökség része... jutifalattal megmutattam a kuttyoknak, hogyan tudnak kinézni a vízre, partra, Newton később már magától is sokszor feltámaszkodott, nézegetni. Gondolom élvezte a menetszelet, a víz illatát is. Asszírka inkább csak rövid időkre jött fel, többnyire a kaja kedvéért. Nézegetett ő is picit, de kevésbé kötötte le az élmény. Félni ő sem félt egyetlen pillanatig sem, ezért nagyon büszke vagyok rájuk.
Este 8-kor kötöttünk ki és ért véget a program, igazán nagyon jól éreztük magunkat, maradandó élmény és emlék volt ez a kirándulás!
Úgy döntöttünk, inkább hazaautózunk és későn érkezünk, mint hogy a vasárnap reggel is elmenjen a pesti sétáltatással-utazással. Végül fél 11 körül értünk haza, enyhén hulla állapotban, viszont út közben megvacsoráztunk a KFC-ben, ami szintén boldogságra adott okot :D
A kis távok ellenére is izomlázam lett mára, valószínűleg a sok megállás-indulás-tötymörgés is tud megerőltető lenni :)
Ma reggel pedig csatlakoztunk a többiekhez, hosszú-hosszú kihagyás után, mantrailingre és sétára.
Newton első keresőszakasza értékelhetetlen volt - bár a végén a csónakban fekvő Évit azért megtalálta (a videó a 2. szakaszt mutatja). Kisasszír viszont nagyon ügyesen nyomta, 3 rövid szakaszon bújt neki Évi. Szokásos cukiságával nagy komolyan és ügyesen megtalálta őt.
Ezt követően a Duna-töltés alatt és a kiserdőben sétáltunk egy 1 órás kört, gyönyörű időben. Igazán jól éreztem magam. Most találkoztunk először Peti új szerzeményével és a csapat legifjabb tagjával, a 12 hetes Borcsikával is, aki már most meggyőző kitartással bíró kis cukorság :)
Ez a csapat mindig nagyon hiányzik egy idő után, talán télen, amikor az ember nem szívesen indul el messze, ismét többször találkozunk majd, közeli sétákra.
 |
| Csopikép - csak Borcsika, a legfiatalabb hiányzik, de ő még nem tud helybenmaradni :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése