P6L kirándulás és agilityverseny

Hosszabb kihagyás után ismét Nóriékkal és a Programok Hatlábon-nal kirándultunk szombaton, Csillebércen, a Sorrento-szikláknál. Kicsi több, mint egy évvel ezelőtt voltunk ezen az útvonalon és akkor is, most is nagyon tetszett.

Reggel jó hűvös széllel fogadott minket Budapest, ami azért volt érdekes, mert rohadtul alulöltöztünk. Németh Lajos (na jó, az alkalmazás a telefonon) napközbenre 12 fokot ígért és mi hittünk neki. Végül valóban csodálatos, napos, őszi időnk volt, de ez reggel még nem tűnt meggyőzőnek.

Nagyon kellemes 7 km-t tettünk meg, én imádom ezt a programot. Persze ezúttal mindkét kutyánk szerelmes lett, Newton a mopszokat részesíti előnyben, Asszírka pedig ismét egy idősebb, ámde nagyon csinos retriverkeverék hölgyet rajongott körbe. Hála égnek egyikük sem volt annyira tolakodó, hogy zavarta volna a választottat, vagy annak gazdáját. A feladatok ismét szuperek voltak és kiskutyáink tesztoszteronban ázó agyát is sikerült megdolgoztatni.

Mondtam, hogy szél volt..

Szombatra ennyi is volt a kiskutyák programja.

Vasárnap reggel egy gyors sétát követően negyed 9-kor elindultunk a TordasZoo-ra, agilityversenyre. Itt még sohasem voltunk, de szerettem volna kipróbálni, mert néha már kicsit unom a Kraft-ot :) Viszonylag gyors, kb 1 héttel ezelőtti döntés volt, hogy jövünk. Múlt hétvégén mindkét nap erdőben jártunk, kicsit kiégett az agyunk, most vágytam a változatosságra. 20-ára ugyan lett volna versenyünk (ráadásul a csehországi Collie&Sheltie Kupa), de sikeresen lemaradtunk róla... Neveztünk, de a COVID-helyzet miatt nem utaltunk azonnal, másfél hónappal előre.. aztán megszívtuk, mert egyszercsak kiírták, hogy akkor köszönik, már ne is utaljon senki, betelt.. pff. Mátéék még megcsíptek 2 visszamondott helyet, kimentek és nagyon szép eredményeket hoztak el! Nekünk most maradt a TordasZoo, de alapvetően egyáltalán nem bánom, mert nagyon tetszett az egész. A helyszín, a csarnok (fedeles lovarda) kellemes, van tér és lehet sétálni tök nagyokat, kultúrált a mosdó, be lehetett ülni melegedni, volt tea, kávé és minden szervező nagyon kedves volt!

Elhatároztam (ami nekem nehéz), hogy ezt a versenyt élvezni fogom. Nem érdekel semmi, könnyedén fogom fel, gyakorlásnak - és kész. Nem izgulom, stresszelem agyon magam.

Ennek megfelelően az első futáson nem is voltam ott agyban rendesen. Megkeverték kicsit a dolgokat, mert az összes futamban az L-esek kezdtek (ez egyébként nagyon bejött nekem), szóval bejárás után azonnal lehetett melegíteni és a pályát sem kellett 1,5 órát fejben tartani. Kevesen is voltunk (65-ös teljes mezőny), aminek én szintén örültem, mert így jóval rövidebbek a várakozási idők. Őszintén szólva az agilityversenyeken ez az egyik, amit nem szeretek.. a sok-sok, futamok között eltelő óra.. tudom, van aki teljesen ki tud kapcsolni (már nekem is jobban megy) és eszik-iszik-beszélget-bulizik közben, de akkor is figyelni kell végig. Hol tartanak, mikor lehet bejárni, startlista, kutyapisiltetés, melegítés, akármi. 

Az első futásunk elég katasztrofális lett. A szlalomban rontottunk, de nem javítottuk, a hintára Nyúl azt hitte palló és felrohant, majd levágódott, hát, hagyjuk is. Kizárás.

A második, open jumping futamra aztán összeszedtük magunkat egy kicsit. Itt persze az open miatt nem rúgunk labdába, de én jól éreztem magam, úgy gondolom, sikerült szépen vezetnem a kutyát. Egy akadályt nem ugrott meg a Nyúl, itt azt hiszem túlságosan siettem. Minden más nagyon tetszett és Newton is nagyon-nagyon ügyes volt! A jumpingban volt szlalom (nem is tudtam, hogy az is lehet benne), ez is gyönyörűen sikerült ezúttal, még le is tudtam váltani a végét olasszal. 12/19-ek lettünk végül.

Hála az égnek annyira pörgött a nap az alacsony létszám miatt, hogy egy órával korábban tudtak indulni a kezdők. Asszírkát persze addig is sétáltattuk, az A2 és az open között szerintem 3/4 órát mentünk velük, nyakig sáros is lett mind a kettő :D

Asszírka az első futamban csodálatos volt. Rohant mint az állat, önállóan csinált mindent, baromi lelkes és boldog volt. 5.09-es sebességet tudtunk elérni, ami nekem már fantasztikusnak számít - kellett is futnom rendesen. Persze kívülről ez még mindig tötymörgésnek tűnik, de megtévesztő, mert az agility-ben sokszor kell hirtelen lassításokat-gyorsításokat csinálni. Mindenesetre elsők lettünk.

A második pályánk nem indult felhőtlenül. Asszírka eljött a startvonalról, valószínűleg megijedt valami hangosabb zajtól (leginkább kutyaugatástól), mert nagyon hátrafelé tekingetett. Mindegy, mivel nem ugrott meg közben akadályt, visszatettem. Nem tudtunk már olyan fókuszáltan startolni, így a 3. akadályt, a palánkot ki is kerülte (ez agility futam volt, de nagyon kedves és barátságos, csak a palánkot tették be zónásként). Visszakísértem, újra felküldtem. Egyszer nem tudtam leváltani ott, ahol terveztem (túl gyors volt a kutya), szóval korrigálnom kellett, ami csúnya volt. Azért letoltuk ezt a pályát, de mivel a többiek valami elképesztő sebességet diktáltak, hát, utolsók lettünk. Nem is értem ezt egyébként, egyik futamban olyan extrém időket produkálnak a versenyzők, hogy labdába se rúgunk, a másik futamban meg mi vagyunk a leggyorsabbak. Hm.

Nos, így is nagyon elégedett vagyok a napunkkal. Szerintem mindannyian jól éreztük magunkat, a kutyák nagyon vidámnak tűntek, Gábornak (és nekem) pedig jól esett, hogy 1 órával korábban hazaértünk. Most már érzem, hogy nagyon elfáradtam, de a kutyák is kiterültek - hosszú napunk volt.