2020. június 7., vasárnap

Esti mesék... ööö.. cirkuszok a toklász margójára

Vasárnaponként általában nem ülünk autóba, a sétát a környéken oldjuk meg. Van már egy bejáratott 2 órás körünk, reggel/délelőtt tesszük meg, a nap hátralevő részében pedig kellemes otthoni időtöltés van. A vasárnap családi nap :)

Amint már írtam nemrégen, rengeteg a kullancs és a toklász. Mindegy hova mész (kivéve belvárosi aszfalt, de oda nem megyünk). Ezért a sétát és az ebédet követően terv szerint nekiálltam az állatkáknak.

Először kullancstalanítok. Széthajtogatom a szőr a nyakon, fejen, mellkason. Ezután átkefélem őket elejüktől a végükig; ilyenkor is biztosan kerül még elő kullancs. Amikor szépen szétbontottam a szőrt, jön a kurkászás. A toklászokat a legkönnyebb ugyanis tapintás alapján beazonosítani. Szemmel ekkora bundában láthatatlanok. Szóval végigkurkászom a bundájukat, egészen a bőr közelében és kigyomlálom őket. Különösen figyelek a hajlatokra. Következő lépésként jön a lábujjközök ellenőrzése, ha kell, innét a szőr kivágása - ezt is megcsináltam tegnap. A két kutya több, mint másfél óra meló volt.

Mostanában igyekszem nagyon odafigyelni, pár napja így is volt Asszírka hasán/oldalában félig/teljesen beásódott toklász... arra lettem figyelmes, hogy nagyon nyalogatja magát egy helyen. Először azt hittem, a micsodáját takarítja, amit nagy gondossággal és alapossággal művel általában. Ez viszont már így is túlzásnak látszott.

Megnéztem, azonnal látszott, hogy itt valami nincs rendben, a kutya véres volt. Csúnya kis seb... oldalra borítottuk a kiskutyát (nem ellenkezett, annyira cuki volt..) és akkor már sejtettem, miről lesz szó. Nekiálltam.. egy szálat szinte azonnal ki tudtam húzni belőle (már épp csak a hegye látszott ki), aztán nyomogattam a sebet, mint valami pattanást - és nagy nehezen kivarázsoltam belőle még egy, hosszabb tokot/szálat. Olyan szabályos, kerek és mély lyuk lett a kiskutyán szegényen... próbáltam tapogatni, marad-e benne valami, de nem tudtam megállapítani. Ilyenkor a bőr amúgy is be van gyulladva, feldagad a macerálástól is. Viszont észrevettem, hogy kicsit feljebb van még egy csúnya seb: itt egy teljes toklász állt már bent félig a kutyában :( Ezt is kiműtöttük-megnyomkodtuk-vérzett-kutya ismét lyukas lett.. hát, nem voltunk boldogok. Továbbra is nagyon viszketett szegénynek, gondolom a nyomkodás sem tett jót a bőrének. Egy régebbi sztoriból volt még otthon Flucinar kenőcs, ezzel kentem be neki - aztán, mivel neki is állt lenyalogatni, fogtunk 2 csomag gézt és deréktájt bekötöztük a kiskutyát. Úgy nézett ki aranyom mint valami hadisérült :D A kötés látszólag nem zavarta és nem is próbálta leszedni. Este és reggel átkötöttem még, meg újfent alaposan bekrémeztem. A krém nagyon szuperul és gyorsan hatott. Másnap reggelre teljesen lement a gyulladás a bőréről és már nem is piszkálta a sebeket. Huh. Ettől függetlenül a héten elviszem a rendelőbe, megnézetni, nem marad-e bent még valami. Vakarni azóta sem vakarja hála égnek.

Tegnap este pedig Gábor vitte őket a szokásos sétára, én pakoltam-tettem-vettem, aztán hallom, hogy 10 perc után visszajöttek. Gábor mondta, hogy vissza kellett jönniük, mert Newton teljesen meggárgyult, össze-vissza fetreng, meg állandóan leül és nem akar menni. Szokott ilyet, amikor valami beakad a szőrébe valahol (tök tipikus a magatartása ilyenkor, fej lent, farok alacsonyan seprűcsóválva, púpos hát és bakugrásszerű futás, fetrengés, dörgölőzés), szóval gondoltam, hogy megint erről lesz szó. Azért megnéztem a fenekét is, minden OK-e - tisztára mint valami anyuka.. Elkezdtem kurkászni, nos, elképesztő módon volt tele toklásszal. Megint. Pedig délután csak egy aligfüves/betonos pisikör volt, plusz az esti séta elején berohantak egy gazos, üres telekre. Ennyi.

Gábor egyazon időben nekiállt Asszírkának, szóval vasárnap este 10 órakor, a földön görnyedve kurkásztuk a kiskutyáinkat, 3/4 órán keresztül. Rendkívül örültem a programnak, annak tükrében, hogy 1. mindketten hullafáradtak voltunk, 2. alig fél nappal ezelőtt már mindezt végigcsináltam. Annyi toklászt szedtünk ki belőlük, hogy a szemetes alját teljesen beborították. Természetesen ezt követően a sétát le kellett még tudni, Gábor 11 órakor ismét elindult tehát...

Newton viszont úgy tűnt, valóban ezért szenvedett, legalábbis befejezte a cirkuszolást és hajlandó volt sétálni, hagyva, hogy végre mi is elmehessünk aludni, ha már másnap hétfő - és hajnali kelés van.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése