Az első és legjelentősebb, hogy icipicit részt vettünk a PetMan Kutyapanzió és a Soproni Kutyasuli közös, 30 napos karantén-játékán. Főleg azért tetszett nekem nagyon, mert pl. nem csak különböző kutyás trükkök tanítása volt a cél, hanem kaptunk sok gondolkodtatós/elmélkedős, kutya nélküli feladatot is, a kutyával való kapcsolatról, tanításról, mindennapokról - így mindenki kedvet érezhetett egy-egy megoldás beküldésére. Az egyes feladatokra ráadásul különféle (szöveges, videó, fotó) választ kellett adni, ez is nagyon motiváló :) Bekerültünk a végső sorsolásba is, ahol 3 napos kutyapanziót nyertünk!!!!! És egy Naturavetal próbacsomagot is :) Sohasem szoktam nyerni semmit, eddig egyszer nyertem tombolán (a Soproni Kutyasulin :)) egy összecsukható itatótálat, meg gyerekkoromban egy szelet csokival 400 Forintot :D Szóval elmondhatatlanul örültem!! Főleg, hogy a kutyapanzió számomra a legjobb dolog, amit nyerni lehet!! Mondtam is Gábornak, be is adhatnánk őket pár napra, csak úgy, l'art pour l'art, meg a nyugi kedvéért :D
Más. Nem bírtam tovább, ismét nyakörv-póráz szetteket rendeltem :) Gyönyörű szép, tavaszi, virágos-akvarelleseket, a Puszipacsi-tól, vagyis Gabitól. Minden nap hordjuk őket, minden nap örülök nekik.
 |
| Persze megint csak a fotó kedvéért raktam rájuk, amúgy a pórázokat én hordom :D |
Aztán: május végén volt 3 éve, hogy írom a blogot. Annyira repül az idő, hihetetlen - mintha csak tegnap írtam volna a 2. éves bejegyzést.. vissza szoktam olvasni, hogy mit csináltunk éppen 1-2-3 évvel ezelőtt. Te jó ég, mennyi mindenen vagyunk túl :D Nem biztos, hogy elölről kezdeném, jó helyen vagyunk most, úgy érzem :D Ha össze akarom foglalni, laktunk 4 különböző helyen, jártunk két kutyasuliba, kipróbáltuk a treibball-t, mantrailinget, agility-t, terelést, fizioterápiát, kutyás SUP-olást, elvégeztük a sportalapozót.. rengeteget kirándultunk, akár az Utazz Kutyáddal (pl. éjszaka :D) és a Programok Hatlábon-nal, vagy csak magunkban.. stb stb. Ezért írom ezt a blogot. Hogy ne vesszenek el az emlékek...
A karantén után újraindult az élet. Ez abból is látszik, hogy ismét tele a naptár :) Megint csatlakozunk a közösségi kirándulásokhoz, meg igyekszünk tovább fejlődni, tréningezni.
A kutyákról:
Asszírka fura fázisában van: szétesett :D Nagyon hamar kifárad agyban és feladja a dolgokat. Neki nincs kötelesség- és munkatudata, elszántsága, mint Newton-nak, ha nem akar valamit, esetleg nem találta ki azonnal a feladatot és/vagy elmegy a kedve tőle, akkor aztán fejen állhatsz, hogy meggyőzd, hogy jajdemekkoraparty is az... a másik, hogy extrém hamar szétesik erősebb ingerkörnyezetben. Mondjuk úgy, hogy azonnal szétesik. Pl. a Hatlábas Kirándulásokon. Sok-sok kutya, sok-sok inger - Asszírka kiütve. Csak rohangál, szimatol-pisil-kutyázik felváltva. A kaját is alig-alig veszi el - a feladatokkal meg hagyják őt lógva.. becsekkolás kb nuku. Na most nekem senki ne jöjjön a kapcsolattal :D Mondjuk türelmes vagyok - az a tapasztalatom, hogy vannak ilyen életkorok (a kutyáknak nem csak kamaszkora van, bármennyire is ezt az egyet szokták kiemelni) - túl kell élni. Nem tudom megmondani, hogy meddig tart. Változni fog, az biztos. Hogy merre, azt sem tudom. Meglátjuk. Ha a mai példát veszem, nincs ok aggodalomra. Van a közelünkben egy faléc padlójú kilátóösvény - Asszírka fél évvel ezelőtt simán felsétált rá. Aztán egyszer csúnyán beszorult a jobb hátsó lába két léc közé, azóta egyszer sem mert feljönni, lent futkározott alatta, amíg Newton-nal végigsétáltuk. Ma reggel pedig gond és tétovázás nélkül, nyugisan végigsétált rajta, hónapok óta először, kvázi átmenet nélkül... nos, Newton-nal is emlékszem hasonló szitukra - szóval nyugodt vagyok.
Newton pedig olyan, mint mindig :) Nagyon hálás vagyok ezért a kutyáért..
Kicsit beljebb húztuk a féket az elmúlt időszakban, egy napra csak egy kutyás programunk van. Nem lelkesedem mostanában az idegen helyen alvásért, szeretem ha itthon hajthatom álomra a fejem :) Nem vagyok olyan elszánt, hogy mindenért halálra hajtsam magam. Igen, kicsit lassultunk, talán lelkileg is. Jól esik. Newton lassan eléri a teljes felnőttkort, Asszírkának még van addig egy-két éve. De az alapozásokon túl vagyunk - ennek örülök. Már csak a fenntartáson vagyunk rajta, meg azon, hogy jól érezzük magunkat. Úgy érzem, most elsősorban én szeretnék fejlődni, választ kapni (ha lehet) néhány kérdésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése