Hajnal a Budai Várban és mentőkutyák

Sűrű szombat várt ránk, tudtuk előre :D .. de hát mit csináljak, ha egy napra szerveznek több olyan programot is, amit semmiképpen nem akarok kihagyni??

Már nem is tudom, mire regisztráltam előbb, az Utazz Kutyáddal csoport hajnali kirándulására, vagy a Mentőkutyás workshopra... mindenesetre befértek, a kirándulás 04:30-tól 08:00-ig, a WS pedig 09:00-től volt kiírva - mondjuk, plusz izgalmat hozott a rendszerbe, hogy a város két végére. Gábor megnyugtatott, hogy menni fog, ezért nagyon hálás voltam neki :) Budapesten sohasem vezetek, nem tudom, mikor mire lehet számítani, forgalom, járható útvonalak és egyéb tekintetben. Itt teljesen rá hagyatkozom.

A "Napfelkelte kutyákkal a Budai Várban" programot az érdekessége, különlegessége miatt választottam. Régebben egy-egy nyári reggelen direkt hajnalban keltem, hogy lássam a napfelkeltét. Gondoltam, újra itt az idő :) Aztán: a kirándulások mellett a városi kutyás tömörülés új elemként hatott a repertoárban. Élveztem, hogy különleges kultúrkörnyezetben kutyázhatunk (és felvehetek egy kicsit normálisabb ruhát is - egy virágmintás leggings-et). Kb 5 éve nem jártam a Budai Várban, pedig tényleg egyedülállóan csodálatos hely. Hajnalban pedig végtelenül nyugodt is.

Az éjjel 3-as indulás itthonról erős lett volna (így is kaptam az ívet a kollégáktól, amikor meséltem nekik a hétvégi terveimről..), ezért már péntek este felutaztunk Pestre. A kutyákat még itthon, a szokottnál kicsit korábban megetettem, ennyivel is kevesebb cuccot kellett cipelnünk.

Úgy voltam vele, hogy egy 3/4 4-es ébresztés nem fog megviselni, végülis majd kipihenjük; de azért amikor jelzett a telefon, elátkoztam magamat és a hülye ötleteimet néhányszor... Hiába viszem most már a saját kispárnámat mindenhova, meg alszom füldugóval, nehezen tudtam elaludni, eleve nagyon későn jutottunk el az ágyba, plusz az "idegen helyen" alvás azért nem ugyanaz, mint otthon... szóval tulajdonképpen néhány óra után már kelhettünk is!

Kicsit idegeskedtem, nehogy elkéssünk, de Gábor megnyugtatott, hogy nagyon közel vagyunk - valóban, mindössze 8 perc volt az út. Gyorsan regisztráltam, aztán indultunk is. Alig mentünk felfelé, amikor az első megállónál megvártuk a napfelkeltét. Itt Noémiék meséltek a Lánchídról, az alagútról, a 0-ás kilométerkőről. Viszonylag sokat álldogáltunk itt, ami nem volt szerencsés, a túra elején. A kutyák felhúzva, nem volt túl nagy a tér sem. Newton-t meg is kötöttem, mert nagyon rápörgette magát Pezsgőre ismét (aki egy ivartalanított kankutya... no komment. Tényleg a búsba küldeném, aki kitalálta a korai ivartalanítást, de ezt mindig elmondom, biztos uncsi már..). A napfelkelte amúgy nagyon szép volt, szerencsénkre az ég alján kóborolt csak pár felhő, ennyit"késett" a Nap :)

Az ünnepélyes pillanatot követően pedig elindultunk sétálni. Kutyáink belevetették magukat a buliba, ahogy szokták: rohangáltak-szaglásztak-ismerkedtek - és: pisiltek.

Newton-gerillaszobor a Várban!

Fent a Várban voltak rendőrök, aggódtam, beszólnak-e vajon, de hála égnek semmi. Megszokták szerintem az összes fajta hülye turistát... 

Végigsétáltunk a Váron, az Aranyhordó vendéglő mellett el a Mátyás-templomhoz, majd fel a Halászbástyára és el a Hilton mellett. Közben egy-egy megállónál Noémiék meséltek nekünk minden látványosságról, ez külön nagyon tetszett. Az épületek pedig igazán gyönyörűek voltak a felkelő napfényben.

Ez a kedvenc képem...

Még szelfizni is megpróbáltunk :D

Visszafelé a Tóth Árpád-sétányon sétáltunk, csodálatosan szép kilátás mellett. Tettünk egy kitérőt a Hadik András szoborhoz, itt csoportkép is készült.

A budapesti történeti múzeum mögött

A következő programunk miatt lassan indulnunk kellett vissza a kocsihoz, így elköszöntünk és leváltunk a csapatról (ők megnézték még a bástyát is). Egy oldalsó csigalépcsőn másztunk le, ami vashálóból volt, így teljesen átlátszott - és amitől Newton kissé hisztis lett. Végül hero volt és lejött rajta :)

Útban a kocsihoz

Én nagyon jól éreztem magam ezen a kiránduláson. Tény, hogy kutyákkal jóval nehezebb mondjuk odafigyelni az idegenvezetésre, vagy a látnivalókra, miután gazdiként folyamatosan az állatoddal kell foglalkoznod. Hol van, mit csinál, mit pisil le, ne menjen ki az útra stb. Ennek ellenére igyekeztem és tényleg élveztem. Gábor néha behisztizik a lassú tempó vagy sok fotózás miatt, de alapvetően neki is nagyon tetszett. Ismét kipróbáltunk valami újat - és olyan jól sikerült!

A kutyák agyilag teljesen lefáradtak, talán kicsit fizikailag is. Ledobtuk őket a lakásban és már indultunk is tovább, a Mentőkutyás workshop-ra, Pécelre.

Erre az eseményre már korábban is el szerettem volna menni, de akkor más program húzta keresztül. Mivel ismételték, azonnal regisztráltam. Egyrészt, Leczki Sarolta nevét - bár csak kétszer találkoztam vele élőben - gyerekkorom óta ismerem. A kutyás újságaim felében olvastam róla. Fantasztikus példaképnek tartom, a magyar, de akár a nemzetközi kutyázás, kiképzés területén is kiemelkedő személyiség. Elképesztő tapasztalattal rendelkezik, a saját, mentőkutyás, speciális szakterületén kívül is, akár a vadászkutyás, akár a terelés világában.

Miután az idei év legfőbb kutyás célkitűzése számomra a saját fejlődésem, kapva-kapok minden alkalmon, amikor ilyen embereket hallhatok, tanulhatok tőlük. Minden mondatuk értéket hordoz számomra.

A workshopra végül némi elkeveredést követően, de teljesen időben, sikeresen befutottunk. Lehetett volna saját kutyát is vinni, kipróbálni őket "romkutatásban", de én nem akartam, nem az enyémeknek való, nem lenne komfortos számukra és nem is kiemelkedőek pl. mantrailingben.

Az előadás eleje rögtön nagyon érdekes témával kezdődött: a kutyaválasztással. Nem mindegy, hogy van-e egy kutyánk, akivel elkezdünk dolgozni, vagy van egy sportunk, amihez kutyát választunk. Szó esett a hobbikutya-sportkutya-munkakutya különbségről is, külön kitérve a munkaretrieverek, bordercollie-k, németjuhászok, terrierek, mali-k "világára". Saci mesélt a mentőkutyázás magyarországi kezdeteiről, az ő személyes kutyás útjáról, saját kutyáiról és képzési helyzetekről.

Bemutatta mind az 5 mentőkutyás területet, a romkutatást, területkutatást, nyomkövetést/mantrailinget, lavinakutatást, vízimentést. Mesélt ezekhez kapcsolódó történeteket, szó esett az eltűnt személyek, vagy az öngyilkosság pszichológiájáról, a személykeresési munka oldaláról bemutatva - rendkívül érdekes volt!! Vetített képeket földrengés utáni romkereső munkából, beszélt a kihívásokról, a nyomásról, ami ebben a helyzetben ér embert/kutyát.

Az kell mondanom, fantasztikus volt. Elképesztő. Az agyam megint nem tudta feldolgozni azt a rengeteg információt, amit kaptunk. El kell még telnie pár napnak, amíg rendeződnek a fejemben a gondolatok..

A délutáni, gyakorlati szekción sajnos nem tudtunk már részt venni, nagyon elhúzódott volna a nap, a saját kutyáink pedig vártak minket vissza a lakásban. Elköszöntünk itt is.

A nagy meleg miatt Budapestről csak később indultunk haza, este 9 előtt érkeztünk. Hosszú nap volt, de igazán fantasztikus... minden másodperce megérte. Köszönjük!!