Alapfok: vége..

Tegnap túlestünk életünk első vizsgáján :) Valóban mindketten, mert nekem is ez volt az első kutyás vizsgám életemben - érdekes módon ez utólag csapódott le bennem. Már mielőtt Nyúl megérkezett volna úgy terveztem, hogy ővele sok-sok vizsgát szeretnék majd csinálni. Leginkább a K99 ügyességi ágazata érdekel, majd meglátjuk, neki mennyire jön ez be, illetve mennyire tudjuk összerakni / élvezzük ezeket a típusú feladatokat. Érdekes módon a versenyeket nem szeretem, a vizsgák viszont az idegeskedés mellett kíváncsisággal töltenek el :) K99-es, 1-3-as bíróként sok vizsgát láttam és értékeltem, de persze teljesen más érzés vizsgázóként a pályán állni.

Na nézzük, hogy is sikerült az alapfokú engedelmes.

Pénteken még dolgoztam, úgyhogy addig nem izgultam annyira, szombat reggel már eléggé sokszor eszembe jutott, vajon hogy fog sikerülni a vizsga, mire számítsak.. A próbavizsgánk elég érdekes volt, Nyúl persze oda akart rohanni a zavarókutyához és a letett kajacsapdába is beleevett, szóval az nem sikerült volna.. azon filóztam, hogy nem kellett-e volna - már csak szakmai büszkeségből is -  kicsit többet készülni, jobban rágyúrni a feladatokra. Ha őszinte vagyok, gyakorolgattunk, de az engedelmes feladatokat is inkább apró részleteiben, alkalmanként pár másodpercig gyakoroltuk, illetve véletlenszerűen megerősítgettem, ha Nyúl pl. magától lábnál jött és szemkontaktot tartott. Persze ezen már gondolkodhattam a vizsga előtt egy nappal... :) Végül úgy döntöttem, hogy nem stresszelek, mi ilyen páros vagyunk.. lesz ahogy lesz. Persze nem mondom, hogy nem aggódtam, de inkább azért, mert ebben a vizsgában minden benne volt, el tudtam képzelni egy nagyon szép munkát és egy vidám megbukást is. És persze kicsit égőnek éreztem volna a bukást, ha már bíróként többször osztottam az észt a soproni pályán is :D

Enikőék 10:40-re írták ki a mi csapatunkat, mi kicsit megcsúszva indultunk Győrből és 10:15 körül érkeztünk a sulihoz. Muszáj volt lefárasztani a Kisnyulat a vizsga előtt, nyugtalan is voltam hogy nincs túl sok időnk. Kicsit messzebb parkoltunk le, ahonnét ugyan még ráláttunk a pályára, de nem zavartuk a vizsgázókat és Nyunyu sem kapcsolt be a többi kutyára (ezt mindenképpen el akartam kerülni, mert akkor tuti szétesik..).

Végül majd egy órával később kezdtünk. Én addig teljes erőbedobással futkároztam,  játszottam Newtonnal, folyamatosan mozogtunk, nem hagytam egy helyben állni és behisztizni. Szabadon mozoghatott és szaglászhatott is, de ahányszor rám nézett vagy mellém szegődött, jutalmaztam. Elég sok jutifalatot feletettem vele, mert a pályán kaját úgysem lehet használni, a kajacsapdánál pedig nem túl előnyös, ha éhes... Adtam neki inni is, hogy még vizsga előtt pisiljen (az engedelmes blokk alatt nem pisilhet), szóval mindent elkövettem.. a mozgás nekem is nagyon jót tett, muszáj volt ledolgozni az adrenalint :)

Nyunyu szépen lefáradt, én pedig egészen megnyugodtam. A pályáig gyalog mentünk, gondoltam ez jó lehetőség a laza pórázos séta tisztázására.

Végül első vizsgázók voltunk, ennek nagyon örültem, nincs is rosszabb mint az idegtépő várakozás.

A bírónk nagyon szimpatikus és kedves volt. A köszönőszöveget sikerült értelmesen elmondanom, gondoltam nekem egy jó pont saját magamtól :)

Az autóból kiszállás szuperul ment, gond nélkül el lehet fordulni, Nyúl csak engedéllyel száll ki. Életében kétszer vágtam vissza nagyon csúnyán az autóba, egyszer még egészen kicsi korában - ez nekem sokkal jobban fájt lelkileg, mint neki bárhogyan - de tudtam, ez életmentő lehet később.

A laza pórázos séta szépen indult, a futóval semmi gondunk nem volt. A zavarókutya Enikő Juno-ja volt, aki Nyúl fejét már elrendezte párszor, így szerencsémre Nyúl nemhogy nem akart odamenni hozzá, de inkább átment a túloldalamra, onnét próbáltam visszaigazgatni a bal oldalra. Az elhaladás után még visszatekintgetett Juno-ra, aztán onnét szépen ment a dolog.

A simogatás rendben volt, Nyunyunak nincs gondja az idegenekkel, bárki megsimogathatja.

A kajacsapdáknál minden rendben volt, elsétálgattunk felettük anélkül, hogy Nyúl akárcsak ránézett volna a kajakupacokra. Amikor indultunk át a másik pályára bevárni a többieket, akkor irányította a kicsi orrát kaja felé, itt rögtön tiltottam, elég is volt, azonnal szépen lefordult és jött velem hátra.

A hátsó pályán bevártuk a többieket (itt már teljesen nyugodt voltam, tudtam hogy a vizsga már biztosan megvan :)), majd következett az engedelmes blokk. Elengedés és behívás gond nélkül ment, az alapállást is gyorsan, bár kissé unottan vette fel. A lábnál követésben az első méteren eltávolodott oldalra, utána viszont gyönyörűen visszajött mellém és csodálatosan csinálta a dolgot. Ültetés szépen ment, fektetésnél elég nagy testjelet használtam, biztosra mentem :) Nem sikerült szépen irányba fektetni, az eltávolodásra merőlegesen feküdt. Ennek ellenére a helyben maradás is tökéletesen sikerült, a végén sem pattant fel, amikor visszaértem hozzá.

Gyors örömködés és lefutás a pályáról :)

A bíró kiemelte, hogy szép munkát látott tőlünk, a gyenge pont a laza pórázos rész volt, illetve hogy a fektetésnél a testjelet csökkenthetem a jövőben. Jól megfelelt minősítést kaptunk :))

Büszkeség :)

Enikő is megdícsért minket, azt mondta, kíváncsi, mi lesz még a mi párosunkból :) Hát, én is az vagyok...

Fél 1 körül fejeződött be a vizsga, 1-kor pedig máris kezdődött a középfok első órája - merthogy Enikőék tanácsára belevágtunk.. eredetileg tavasszal szerettük volna folytatni a tanfolyamozást (főleg az időjárási- és várható útviszonyok miatt), de abszolút egyet tudok érteni azzal, hogy most van nagy szükségünk ezekre a dolgokra, mert Nyúl épp egy érzékeny fejlődési periódusban van és a most következő fél év markáns változásokat hozhat, jó és rossz irányba is.. most kell rálépni a gázpedálra. 

Új csapat, új emberek és kutyák, illetve rögtön az első új feladatok...

Mire 3 óra körül a soproni szállásra értünk, Nyunyu olyan fáradt volt, hogy alig látott ki a fejéből, pár percen belül elaludt és egész este csak kóválygott :)

Ezt az állapotot öt percen belül elérte...

.. és még késő este is ilyen feje volt... :D :D :D