Életjel

Az az érzésem, hogy elég régen írtam bármit is és már hiányzott... ráadásul hogy lesznek úgy emlékek, ha nem jegyzem le őket?

Nézzük, mik is történtek az elmúlt pár hétben?

Először is, kiraktak minket oviról. Nem volt velünk semmi baj, de hát Nyunyu elérte a felső korhatárt (7 hónap) és bár nagyon szépen és cukin viselkedett (tehát nem volt beképzelt kamasz a kicsik között), illetve hiába kunyeráltam hogy hadd maradjunk még egy kicsit, a kérelmünket elutasították... :D ...erről ennyit. Viktor javasolta, hogy ha maradni akarunk, vegyek új kölyökkutyát XD

Ha már itt tartunk.... ez meg is fordult a fejemben (persze semmi köze az ovis kirúgáshoz...).. Viszont: Katánál lesz nemsokára egy GYÖNYÖRŰ alom, egy csodálatos kantól (Skabona Oriental Style - alias Stigu) illetve az egyik saját tenyésztésű szukájától (Afterhero Adorable Valentine - Rory).

Természetesen mindenki óva int ettől a fantasztikus ötlettől, merthogy Nyúlra sincs mindig annyi időm, amennyit szeretnék - bár kétségkívül igyekszem beleadni a maximumot, néha ez is kevésnek bizonyul, azt hiszem. Az járt a fejemben, hogy egyrészt ez a kan nem nagyon fog felénk járni a közeljövőben ismét, másrészt Katától kiváló idegrendszerű kiskutyát kaptam, illetve hogy két kutya jobban lefárasztja majd egymást mondjuk a sétáltatások alatt. Illetve Nyúl nem lenne egyedül napközben. Természetesen én is rendkívül tisztában vagyok azzal, hogy

• két kutya is ugyanúgy tud unatkozni mint egy, hiszen egy idő után megunják egymást is,
• két kutya költsége lehet hogy tényleg kicsit durva (persze bőven lehetne lefaragni, ugye, illetve a kicsi örökölhetne egy csomó mindent Nyúltól)
• a kicsivel ugyanúgy ki kell építeni a kutya-gazda kapcsolatot, méghozzá Nyúlmentesen is
• újra mehetek le kétóránként, illetve éjszaka, ami a Kisnyúl esetében is enyhén hullává varázsolt engem mintegy másfél hét után...

Namármost ezek után a dolog átgondolandó. Biztos, ami biztos, jeleztem Katának az érdeklődésemet... azonkívül a kismutty nemét, színét és nevét is kitaláltam. De azért ettől még messze vagyunk. 

Aztán: barátnőmmel, Cintivel már régóta terveztük, hogy a Nyúl szocializálásának következő lépcsőjeként megismertetjük őt Különc-cel (egész pontosan Különcxx-szel, mert mint megtudtam, angol telivérek esetében így dívik írni a nevet, előkelően, két x-szel), aki -  mint kiderült a telivérből - Cinti lova. Végre sikerült összehozni a nagy találkozót! Cinti száron vezette a lovat. Nyúl természetesen - mint rendes, kissé dinnye juhászkutya - Különcxx megugatásával indított, de a közös séta feloldotta a feszültséget és nagyon szépen jött velünk, a lóval egy vonalban, de nem közvetlenül mellette. Cintit kértem, hogy mondja, mit csinálhatunk és mit nem, mégiscsak ő ismeri Különcxx reakcióit. Amúgy teljesen le voltam nyűgözve, Különcxx olyan gyönyörűen viselkedik, száron szebben megy mint Nyunyu pórázon, egyáltalán nem ideges, kedves volt és nyitott. A Kisnyúlra sem panaszkodhatok, mert bár én féltem egy kicsit a találkozótól, szinte végig kifogástalanul viselkedett. Nem félt a lótól, nem akarta megtámadni, rám figyelt és a jutifalatokra. Amíg Cinti futószárazott, mi kicsit messzebb játszottunk néhány kukoricacsutkával :) Később ismét közelebb mentünk, ekkor Nyunyu megpróbálta játékra hívni Különcxx-öt, eközben elkezdett ugrálni, így kicsit visszavettem. Végig pórázon, felügyelet alatt tartottam, elengedni azért nem mertem volna. Összefoglalva, szuperul sikerült a séta. Persze nem feltételezem, hogy ez az 1 alkalom örökre elég lesz, de kezdetnek tényleg nagyon jó volt. Igyekszünk majd összehozni még hasonló alkalmakat.

A kommunikáció nem mindig egyszerű XD

 

Csapat iiindulj!

Szinte minden hétvégét Nagyvázsonyban töltöttünk, itt Nyúlnak nagyon jó dolga van.. sok-sok kirándulás, egész nap együtt kuksolunk valahol (házban, kertben) és az itthoni szabályokon lazítva, mindig kap enni (szinte) mindenből.. az egyetlen, amit nélkülöznie kell, a kutyatársaság. De csak látványban - ugyanis a falusi kutyák közül legalább egy mindig ordít és kiválóan lehet válaszolgatni nekik.... Nyúl ezt egész magas szintre fejlesztette, ami viszont az én hallássérültségemet fejleszti, szóval ha nagyon agyramenő, becsukódik a házba, mert ott nem érzi a késztetést az üvöltésre. Illetve le lett beszélve róla. Remélem nem lesz belőle túlságosan ugatós felnőtt - ezért még imádkozok kicsit.

Az ivarérés továbbra is porondon van, nemsokára 8 hónapos lesz! És elkezdett érdeklődni a lányok iránt... eddig nagyrészt csak ivartalanított szukákkal hozta össze a sors (felelős állattartás, büszke vagyok minden ilyen gazdira!!!), de legutóbb találkozott néhány ivarossal, ami megmozgatta a kis fantáziáját. Hurrá.

Aztán: tanfolyam után néztünk, ősszel újra indul a suli a kutyáknak is :) És találtunk is, Sopronban... éljen az én eszem, most aztán 7 héten át járunk majd szombat-vasárnap is Sopronba, ami laza 90 km. Viszont úgy érzem, Enikőéktől (Soproni Kutyasuli) rengeteget tanulhatok majd, tehát megéri. Nem tudom, fogom-e bírni ezt az ingázást, energiával meg anyagilag - elkezdjük, aztán meglátjuk.

A kitartásról jut eszembe, amint az kiderült,  a 30 nap 30 trükk egyenlőre 60 nap 5 trükk felé mozdult el és nem is várható nagyon más eredmény. Tanítottam még pár trükköt neki azóta, de ezeket nem vettem fel, tehát nem érvényesek.. majd egyszer újra nekiugrunk... vagy vállalunk egy 300 nap 5 trükköt.

Röviden (:)) most ennyi, élvezzétek a gyönyörű őszi időt, menjetek sokat kirándulni, javaslom például a Halom-hegyi Vulkán-tanösvényt, nem megerőltető és csodálatos!!