Mindig is szerettem volna, ha a kutyám velem élhet, tényleg velem, tehát egy légtérben, persze korlátokkal - nálam az ágy, kanapé tabu, a fürdőszobában sem szeretem ha kutya tartózkodik... legideálisabbnak a kinti-benti kutyát tartom, lehetőleg kutyaajtóval, hogy ne kelljen folyton ki/beeregetni.
Jelenleg lakásban élünk, ami remélhetőleg átmeneti megoldás, bár anyagi okokból el fog még tartani egy darabig, ahogy nézem... ezzel ki tudok békülni, és bár sejtettem, nem tudtam, hogy ez valóban csomó áldozattal (is) jár. Mert a kutyát tényleg le kell vinni, ha van kedvünk, ha nincs, ha fáradtak vagyunk, ha nem. Reggel ezért korábban kell kelni és este tovább fennmaradni (sosem alszom már ki magam??). Reggel az ember kimászik az ágyból, még ki se lát a fején, már nyakörv/póráz/jutifalat/kakiszacskó.. hát, szuper :) Nincs olyan hogy kiengedem a kertbe aztán hajrá, hadd csináljon amit akar - milyen egyszerű kis életem volt a kerti kutyáimmal! :D De még ez is hagyján.
Városban kutyát tartani viszont utálok. Ha őszinte lehetek. Muszáj elfogadnom, hogy most ez van, meg szocializáció szempontjából biztosan ideális is. Jobb, ha most megszokja a várossal járó összes hülyeséget, aztán ebből később könnyen el lehet felejteni dolgokat, mint fordítva, egy vidéki kutyából városit faragni.
A városban ugyanis eszméletlen, hogy mennyi mindent tilos vagy nem illik csinálni kutyásként... és rengeteg konfrontációt is el kell viselni, amiben én pl. nagyon-nagyon rossz vagyok. Mindent a szívemre veszek és minden borzasztóan bánt. Na mindegy, ezt most hagyjuk.
Tehát: alapvetően tilos lenne elengedni a kutyát. Szuper. 1,5 méteren élje az életét. Így aztán biztosan le lehet vezetni azt a rengeteg energiát, amivel egy kutya rendelkezik. Mondják, menj kutyafuttatóba. Bármelyik kutyás megmondhatja, hogy az egy városrészben élő kutyák számához képest mennyi és mekkora futtató áll rendelkezésre... plusz ezeket sokszor maguk a kutyások teszik használhatatlanná.. mi legutóbb 2-nél is megpróbálkoztunk: az elsőnél egy boxer és egy yorkie voltak bent. Épp odaértünk, köszönök a gazdiknak, jelezve, hogy bejönnénk, amikor a boxeres gazdi azt kiabálja nekem: "Nem kéne bejönni, mert verekedés lenne!"
Először is, szép szóhasználat (nem ám "ne haragudj, most nem tudtok bejönni, mert a kutyám nem kompatibilis ismeretlen kutyákkal, stb stb"), másodszor: mindig meglepődök, hogy hány olyan kutyatartó van, aki a saját kutyáját sem ismeri, nem tudja/akarja kontrollálni, illetve nem tesz meg érte semmit.. a viselkedésprobléma jön valahonnét, nem?
A második futtatónál pedig én döntöttem úgy, hogy Nyulat aztán oda be nem engedem... 2 pitbull 2 gazdával volt bent, láncpórázon, és odabent is majd kiszakították a gazdáik karját, ahogy odahúzták őket mindenhová. Amikor a kerítés közelében megláttak minket, már látszott a nem túl barátságos megmerevedés a testtartásukon.
Szóval, így menjünk futtatóba.
Aztán: a kutyakakit összeszedem. Ez nyilvánvaló. Sokan persze nem. Kb állandóan a lábam alá kell néznem a parkokban, ha nem szeretnék aknára lépni. Ami még szebb, hogy a zöldterületek bokrai alatt a kutyakaki mellett jelentős mennyiségű ugyanilyen akad embertársainktól..
A parkokat az emberiség ezenkívül egyszerűen hulladéklerakóként kezeli. Persze az én kutyám (is) imádja összeszedni az ételmaradékokat, szó szerint kb 2 másodpercenként talál valamit, ha nem figyelek. Rengetegszer macskakaját. Imádom a macskákat, de amit a városban "állatszeretet" címén művelnek, az gusztustalan. A nejlonzacskóban kitett pörköltmaradéktól kezdve. Az, hogy a macskák így elszaporodtak, az emberek hibája!!! Ivartalanítás.... nem tudom mikor fog beégni az emberek agyába. Mert igen, tartsunk macskát (én is szeretnék még a jövőben is), de könyörgöm, ivartalanítsunk! Mentsük meg úgy az állatokat, hogy nem hozatunk létre velük rengeteg felesleges, eleve halálra/kidobásra ítélt utódot.... a mieinknek pedig adjunk meg mindent, ami a méltó élethez szükséges.
Mindezek ellenére is, már örülünk, ha találunk zöldfelületet a városban, ahová vihetjük a kutyánkat, pláne ha olyat, ami akár elég biztonságos ahhoz, hogy el is engedjük (szabályellenesen, ugye.... no comment). Mert persze nem engedjük virágoskertbe, logikus. Nem engedjük játszótérre, logikus. Nem engedjük szép füves területre ahol tábla van, logikus. Nem engedjük el forgalmas utak mellett, biciklisávval ellátott járdán, stb stb.. (tényleg amúgy hova lehet menni kutyával szabadon???? - az erdőben kilövik, de egyik barátnőmnek múltkor már a mezőőr is beszólt a szántóföldek között vezető földes úton is, hogy kösse meg a kutyáját, mert a nyulak.... nem számít hogy a kutyája egyáltalán nem kergetett meg egyetlen nyulat sem, el sem távolodott tőle).
Aztán persze rengeteg dolgot kell még betartani a városban: járdaszabály, szájkosár, nem állunk keresztbe senki előtt, nem megyünk oda emberekhez/másik kutyához csak úgy, főként nem ugrálunk fel senkire, nem pisiljük le a tiltott dolgokat (autó, virágok), nem ugatunk a lakásban, türelmesen várunk az étteremben/cukrászdában egy helyben fekve, stb stb... mindig csodálom a kutyák alkalmazkodó képességét - és készségét. De cserébe kellene adnunk nekik valamit, nem? Mozgáslehetőséget, normális (ember- és kutya)társasági életet, lehetőséget a szellemi munkára, izgalmas kihívásokra, amire olyan nagy szükségük van...
Az emberek egyre türelmetlenebbek egymással, a kutyások pedig általában közutálatnak örvendenek a nemkutyások, kisgyerekesek, stb körében (tegyük hozzá, néha teljes joggal, de nem feltétlenül kell minden esetben őket hibáztatni..). Akkor szoktam igencsak elkeseredni, amikor a Fressnapfban vásárolunk Nyúllal és ott is csak közönyös, sőt türelmetlenkedő arcokkal találkozom, ha véletlenül ki kell kerülni a kutyámat.... pedig oda állatbarátok járnak, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése