Egyszeri etetés van nálunk, este, az időpont kb 1/2 8-8, csúszások lehetnek. Minden a "vacsi?!" felkiáltással kezdődik, de hozzáteszem, az időpont közeledtével már olyan erőteljes a bámulás, valamint egy mélyebb levegővétel is azonnali felpattanással jár, hogy ez inkább megszokás, de hát legyenek rituálék, meg fix pontok az életben :)
Mi a lényeg? Az önkontroll és a kritérium.
Aztán jön a kajaadagolás, először táp, aztán a többi. Csak a tápig ez így néz ki - és ezt akartam megmutatni:
Mi a lényeg? Az önkontroll és a kritérium.
Önkontroll: nem kell őriznem a tálakat, nem kell tiltanom/vitatkoznom (ezért hagytam meg a hangot kivételesen a videón), hogy ne egyenek bele, amíg nem végzek. Összevissza mászkálhatok, átmehetek másik helyiségbe, biztos lehetek benne, hogy nem lesz önkiszolgálás. Miért jó? Nem azért, mert bármit bizonygatni akarok. Egyszerűen szeretem, ha nyugiban tudom elvégezni ezt a műveletet és pont hogy semmi kedvem vitatkozni, meg kontrollálni. Tegyék meg ők, hogy leszabályozzák a saját viselkedésüket. Kb néhány alkalommal belőhető viselkedés, főleg ha rávezető gyakorlatokkal, kisebb ingerrel kezdjük, pl itt, bemutatja Morzsi:
Illetve picit nehezebb verzióban Asszírka, 2 régi videóban:
Kritérium: gondolom rögtön feltűnt, mi az. Igen: a tál mellé eső tápszemek szabad préda! A videón persze rohadtul látszik hogy a felvétel kedvéért direkt szórtam mellé is, amúgy tényleg véletlenszerű, ahogy sikerül. Mondjuk volt olyan amikor kis híján eltaknyoltam a saját lábamban, aznap volt nagy vidámság, kb a fél lakásból tudtak gyűjtögetni.. no komment. Szóval: mi a szép itt? Az, hogy a kutyák pontosan értik a kritériumot. És ez tényleg hoz egy kis érdekességet is az egész szituációba nekik - lehet lesni, tisztára mint a szerencsejáték-automata :)
Szóval egy anarchista, vagy lekontrollált szitu helyett egy mini nyerőautomatás kultúrbuli az esti etetés. Szeretem, mondtam már? (Ja, és a kutyák is. De erről majd másik impresszióban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése