Instant gondolatok - viselkedés=válaszreakció

Viselkedés*=válaszreakció. Hát ebben most mi a különleges? Valójában semmi - bár néha úgy tűnik, elfelejtkezünk róla.

Szóval: amikor egy adott viselkedést szeretnénk látni, akkor valójában egy megfelelő választ kell kialakítanunk egy adott ingerre, amennyire az  lehetséges.

Azért fontos ezt tudatosítanunk, mert:

- az ingereket általában, a mindennapokban nem tudjuk befolyásolni. Azok a környezetből érkeznek - esetenként váratlanul.

- a kutyának (és minden élőlénynek) a faji és egyéni sajátosságainak megfelelően mindig lesz egy automatikus (értsd: saját maga által kreált - persze lehet örökölt/tanult is) válasza ezekre az ingerekre. Magyarán ha mi nem adunk útmutatást, neki akkor is lesz megoldása, kérdés, hogy milyen (legegyszerűbb és legnépszerűbb válasz kutyatartóktól: "ő ilyen és kész". Ehm.. de miértis? Mire is válasz ez a viselkedés? Egy nem megfelelő szocializációra? A tanítás teljes hiányára? A le nem vezetett energiára? stb. - nem népszerű kérdések, mert rögtön kiderülne, hogy nem a kutya "ilyen". Hanem a gazdája :).)

Miért jó, ha ezt tudatosítjuk:

- pl. egy kiskutya (mint bármely más jövevény) faji és egyéni sajátosságokkal, de prekoncepciók nélkül érkezik, nem fog különbséget tenni jó és rossz viselkedés között - vagyis, ha eleve jó megoldókulcsokat kap, a rossz verzió ki sem alakul - nem kell "küzdenünk".. egyszerűen segítenünk kell, ami mindkét félnek sokkal élvezetesebb.

- már meglévő viselkedéskészlet esetén az ingerválaszokat kell alakítanunk - gyengítenünk/átprogramoznunk. Néha elég egy alternatív viselkedés tanítása, néha éveket kell dolgozni egy beégett reaktív válasz módosításán, néha pedig ez sajnos szinte lehetetlen.

Mi a feladat?

Röviden: az ingerválaszok tudatos alakítása. Ez lehet persze szocializáció, tanítás, viselkedésterápia. Fontos tudatosítanunk magunkban, legyen konkrét elképzelésünk, hogy milyen ingerre milyen választ szeretnénk látni.

Mitől nehéz?

Nagyon-nagyon bonyolult kérdés. A legnehezebb dolog szerintem az egészben, hogy eszméletlen energiát kell beletenni a környezet kontrollálásába a kezdeti fázisban. Meg kell keresni a lehetőségeket, amikor a legtöbb tényezőt (ha úgy tetszik ingert, vagy zavarást) fokozatosan, tudatosan tudjuk bevezetni, úgy, hogy a kutya épülni tudjon. Magyarán kontrollálnunk kell a környezetet, meg kell találnunk a megfelelő helyet/időt/segítőket, minden érettségi fázishoz. És csinálni kell, folyamatosan, kitartóan.

*A bejegyzésben a "viselkedés" általánosítva értendő (a szerk. megj.:)).

A jó szocializáció sosem ér véget :)
Jól kontrollálható szitu, meg két stabil idegrendszer, a harmadik (az enyém) csak limitáltan az :D