Sokan, amikor kutya mellett döntenek, halvány fogalmuk sincs, mibe vágták a fejszét. Ezzel semmi gond nincs, mindenki elkezdi valahol - ami inkább baj, hogy sokan mondjuk ott is ragadnak (nem kritika és nem beszólás, tapasztalat). Azért úgy írom most a bejegyzést, mint ajánlást.
Szóval: szerintem annak való kutya, aki kutya nélkül is kutyamegszállott. Annak való kutya, aki már azelőtt kutyákról olvasott, beszélgetett, ábrándozott, menhelyen/kutyakiállításon/tenyésztőnél/kutyás bandába járt, mielőtt eljutott volna a beszerzésig. Akinek van néhány kedvenc típusa/fajtája, amiről mindent elolvasott és tud (nem biztos, hogy az lesz neki, most nem ez a lényeg). Annak való kutya, aki tudja, hogy az élete meg fog változni és hajlandó erre. Annak való kutya, akinél már volt vendégségben kutya és mondjuk összeszőrözte a kedvenc szőnyegét, kicsit kikaparta a gyepszőnyeget és lepisilte/kiásta legalább 3 különösen kedvenc növényét - és nem akadt ki ezen. Azonkívül nem árt, ha az illető szereti a természetet (ez mondjuk úgyis jön majd). Plusz, annak való kutya, aki hajlandó tanulni és nem mindent jobban tudni. Annak való kutya, aki megérti, hogy ő egy kutya, egy másik faj, saját igényekkel, amik ritkásan fednek át az emberével. És mivel ő akarja a kutyát és nem fordítva, továbbá a kutya életének minden pillanata tőle függ (ha nem adsz neki vizet, szomjan hal 48 órán belül, hiába triviális dolog, fel is kell fogni), azonkívül az emberi környezet nem a kutya természetes közege, de mégis integrálódnia kell ide, hajlandó a kutya szemszögéből ideális életet biztosítani neki. És ez rengeteg energia, idő és pénz. Annak való kutya, aki nem magyaráz, hanem tanul-tanul-tanul - és csinálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése