Hát akkor... a szokásos. 2021.

Itt az ideje az év végi összefoglalónak.. miután magamtól kb. semmire sem emlékeznék, általában a bejegyzésekből idézem vissza, hogyan telt az elmúlt 365 nap, ez az év, 2021.

Lássuk.

Az idei kirándulásmérleg 245 km. Ebben a napi séták, a környéken, Duna-parton, újfalusi tókörön rengetegszer megtett 6-9 km-ek nyilván nincsenek benne, csúcsidőben hetente 50 km körülit megyünk, havi szinten 150-200-at. Tavalyhoz képest ez az érték alacsony, de amint már sokszor írtam, a vadra elrohangálás erőteljesen visszaveti a lelkesedésünket a túrák iránt. Január végén történt, hogy Newton elhúzott őzre és elveszett Bakonyszentlászló és Vinye között, 1 órára. Kivételesen a túrázóknak köszönhettük, hogy meglett, számos emberke adott infót, hogy látta/nem látta, illetve nézte/kereste a kutyát - és mindenki segíteni akart, nem kötözködni. Itt határoztam el, hogy ez többször nem történhet meg. Megrendeltem a GPS-es profi vadászkutya nyomkövető nyakörveket. Eszméletlen pénzbe került, de ma már el nem indulnék nélkülük. Nem is értem, előtte hogy mertem kockáztatni. A probléma persze nem került ezzel megoldásra, de így is hihetetlen segítséget és megnyugvást jelent.

Idén is az agility és a terelés maradt a fő profil, bár kipróbáltunk egy új sportot, erről is írtam év közben.

Összesen 8 agilityversenyen vettünk részt. A COVID miatt viszonylag későn indult a szezon, májusban léptünk először pályára, fél év kihagyás után.

Kirándulás - Vinye

Idén szerintem sokszázadszor megyünk már Vinyére, de a tegnapi szar napom után (csakazértiserőltett vezetői beszámoló december 17-én, én már egy mondatot nem tudtam úgy elmondani, hogy legyen eleje meg vége, olyan fáradt vagyok, de mindegy..) nem volt kedvem megerőltetni magam, viszont tudtam, hogy muszáj erdőbe mennem és kigyalogolnom magamból a nem kevés de kurvasok feszültséget, ami bennem van. Így is csak remélni tudtam, hogy segít majd. Segített.

Szóval szokásos 11,7 km, 3 óra. Kutyák csak egyszer rohantak el, amikor előttünk vágódtak fel az őzek a patakpartról a dombokra. A GPS adóvevő számomra teljesen érthetetlen módon kikapcsolt, a töltöttsége nullára fogyott. Még vissza tudtam kapcsolni annyira, hogy lássam, a kutyák 200 méterre vannak és elindultak vissza, aztán végleg vége volt. Hát, szuperjó érzés. Tegnap a csodálatos beszámoló alatt is teljesen tönkrevolt a net itthon, állandóan megszakadt, pedig két különböző wi-fi-re is megpróbáltam csatlakozni. Ma a túrán emellett a reggel még 27%-on levő telefonom is lemerült, ami a hihetetlen kategória, ugyanis semmit, mégcsak fotókat sem csináltam vele. Azt hiszem a lelkivilágom még az engem körülvevő elektronikai eszközökre is kihat.

Afterhero nap képek

Minden fotó: Zoltán Kovács-Hegedűs

Év végi hulloid állapot

Tegnap megtörtént az utolsó stresszes beszámolóm a munkahelyen, innét úgy veszem, hogy vége az évnek. Magyarán már csak simán dolgozni kell, de nincs olyan nagy nyomás és teljesítménykényszer az emberen. Azt kell mondjam, ideje volt. Annyi, de annyi "ezt még húzzuk meg, ezt még nyomjuk le, gyerünk!" - utolsóenergiaösszeszedős kihívást kapáltunk be az év végére, hogy egy idő után azt éreztem, már nincs honnét erőt gyűjteni, már nincs "miből" stresszelni...

Pár hete ismét Zsanihoz fordultam segítségért, pont, mint egy évvel ezelőtt, de idén legalább nem bőgtem. Kiskutyák 4 napot töltöttek vendégségben a PetMan Kutyapanzióban, Zsani még külön sétálni is vitte az elkényeztetett szőrösseggűeket. Nem tudom eléggé megköszönni. Szívem szerint még egyszer ennyire leadtam volna őket a következő héten is, de akkor már totál béna és tehetetlen gazdinak éreztem volna magam, így átvészeltük szokásos szettingben.

Ezmiez HE?

Arról van szó, hogy a kutyáink elromlottak. De nem kicsit - nagyon!

OK, régebb óta megvan a "felsunnyogok a kanapéra, amikor nem látják"-szitu, amit itt a házban már meg sem kíséreltünk megakadályozni. Nem kerítettük ráccsal a kanapét, nem zártuk ki őket a szobákból, éjszakára, vagy amikor nem vagyunk itthon.

A helyzet tovább alakult. Asszírka szokásos kurvacuki üzemmódjában elkezdett felkéredzkedni, később felfolyni mellénk, amikor sorozatot néztünk. Ez azután már automatizmussá vált, a főcím elhangzása azt jelentette, hogy tutira hárman fekszünk a kanapén. Jó, végülis cuki, szőrös, meleg, dünnyög mint a macskák, hát mi baj lehet..

Na OK, de nyilván egyenlőség/testvériség van, akkor jöjjön a Nyúl is. Ő ezt kegyesen vette tudomásul, mert amúgy nem rajong az összebújásért. Néha feljött, néha nem. Éjszakánként viszont szinte mindig fent alszik. Illetve minden egyes szituációban,a mikor ő szeretne fent lenni, gond és kérdés nélkül feltápászkodik. Legutóbb amikor ledőltem délután pihenni, akkor mászott fel mellém és még be is bújt a takaró alá is. Elképesztő.

Úgy voltunk vele, jó, beáldozzuk az egyik kanapét, még mindig van egy "csakamiénk" kultúrált a másik helyiségben.

Ámde.. egyik reggel a szobából kijőve mit hallok? Két helyről is karomkoppanásokat. Hát mit jelent ez? Mindkét kutya a kanapén aludt, sőt, a két különböző kanapén!!!!

Ma amikor hazajöttünk a 1,5 órás szakadó havas sétából, megtöröltem az állatkákat, hát mit látok 15 perc múlva? Asszírka a kultúrkanapén fekszik összegömbölyödve. Na azért ezt már mégse... leparancsoltam. Parancsoltam.... elég volt annyit mondani, "Asszírka!!" És persze azonnal tudta a kis görény, hogy tilosban parkolt!!!

De ez még semmi. Asszírka két egymást követő napon eljátszotta, hogy amíg én valami másra figyeltem, ő két lábra állva lopott a konyhapultról!!! Egyik este a vacsorájukhoz kikészített túróba zabált bele, másik reggel meg ellopott egy virslit, amit Gábor akart elkészíteni reggelire. Pofám leszakad. Azér ez ám nálunk nem divat!! Le is teremtettem érte, de ez ugye azt jelenti, hogy innét kezdve nem lehet megbízni benne. Pedig olyan büszke voltam rájuk, hogy mellettük ott lehet hagyni dolgokat!!

Naszóval én nem tudom mi történik itt, meg miez a beképzeltség, de úgy érzem akaratomon kívül átcsúsztam egy másik dimenzióba!!!

Természetellenes fotó.

III. Afterhero kenneltalálkozó - és Kraft Kupa, de minek.

Tavaly a vírus miatt sajnos a kenneltalálkozónk elmaradt, így nagyon-nagyon vártam és nagyon-nagyon bíztam benne, hogy idén összejön. Ez sem volt teljesen biztos, mert barátságtalan, csapadékos időt jósoltak aznapra, plusz, előtte 2 napig valóban szakadatlanul ömlött a hideg eső (aminek amúgy örülök, mert iszonyat száraz ez az év, de egész napos, kinti programhoz, novemberben azért én sem kívánom).

Eléggé zavart, hogy fogalmam sem volt egészen szombat reggelig, hogy akkor végülis mi is lesz a programunk, valamiért nehezen viselem az ilyen bizonytalanságot. Emellett persze kimerült is voltam a hét végére, ilyenkor mindenre fokozottan érzékeny vagyok és kiválóan fel tudok nagyítani kisebb problémákat is. Írtam Barbinak, hogy ha a programot lemondják, mi akkor is mennénk tréningezni, de írta, hogy ha esik, nem tudunk menni. :( Végül arra jutottam, hogy "megmentőként" betervezem a tatai tókört, aztán ha reggel lemondják a találkozót, akkor Tatánál lehajtunk a pályáról és mégsem itthon ülünk.

P6L kirándulás és agilityverseny

Hosszabb kihagyás után ismét Nóriékkal és a Programok Hatlábon-nal kirándultunk szombaton, Csillebércen, a Sorrento-szikláknál. Kicsi több, mint egy évvel ezelőtt voltunk ezen az útvonalon és akkor is, most is nagyon tetszett.

Reggel jó hűvös széllel fogadott minket Budapest, ami azért volt érdekes, mert rohadtul alulöltöztünk. Németh Lajos (na jó, az alkalmazás a telefonon) napközbenre 12 fokot ígért és mi hittünk neki. Végül valóban csodálatos, napos, őszi időnk volt, de ez reggel még nem tűnt meggyőzőnek.

Nagyon kellemes 7 km-t tettünk meg, én imádom ezt a programot. Persze ezúttal mindkét kutyánk szerelmes lett, Newton a mopszokat részesíti előnyben, Asszírka pedig ismét egy idősebb, ámde nagyon csinos retriverkeverék hölgyet rajongott körbe. Hála égnek egyikük sem volt annyira tolakodó, hogy zavarta volna a választottat, vagy annak gazdáját. A feladatok ismét szuperek voltak és kiskutyáink tesztoszteronban ázó agyát is sikerült megdolgoztatni.

Mit csinálnak másként a kutyások a hétköznapokban?

Néhány többé-kevésbé hülye szokás, ami a kutyásoknak már fel se tűnik, a többieket pedig nem érdekli addig, amíg maguk is kutyások nem lesznek.

1. Ahová csak lehet, viszik a kutyájukat. Nyilván, hiszen a kutya elemi igénye, hogy a családjával legyen. Szóval amely nagymamák, barátok, üzletek, éttermek szívesen fogadják a négylábúakat, azok kapnak is belőle. Ha nem szívesen, egy próbát akkor is megér.

2. A belátható távolságban levő célállomásokig inkább sétálnak, semmint autóznak, mert sétálni amúgy is KELL, szóval kettő az egyben haszon. Profibbak minden apróságért külön szaladgálnak el, direkt.

3. Emellett persze rengeteget autóznak, mert a napi hosszú sétára elhagyják a zsúfolt helyeket és inkább kocsiba ülnek, csak hogy kiskutyájuk szabadon rohangálhasson, kietlenebb helyeken.

4. Minden programra előbb indulnak el, merthogy előtte sétálni kell (minimum pisi-kaki kör). Ez alól talán a kirándulás kivétel. 

5. Sohasem közlekednek egyenes vonalban. A kutyások számára sok hely (játszótér, sportpálya, kiskert, piac, stb) még kihaltság esetén is tabu, szóval bárhová is mennek, biztosan nincs kilométerhiányuk, mert sohasem haladnak a logikus és legrövidebb úton a célhoz. Ezt később megszokásból már akkor is így csinálják, ha épp nincs is náluk kutya.

6. A baktériumokra másként gondolnak, mint a normális emberek. Egy idő után pl. a kutyás kézzel sültkrumplievés teljesen természetesnek tűnik.

7. Kb 3x annyit takarítanak, mint mások. Kutya mellett mindig van mint csinálni és a higiénia tűnékeny jelenség. Azt, hogy a kutyátlan emberek egyáltalán miért takarítanak pl. autót, sosem fogják megérteni. Szerintük kutya nélkül egy autó 10 évig tiszta.

8. Egyáltalán nem lepődnek meg olyan dolgokon, amin normális emberek kiakadnának, lásd lehányt szőnyeg. Hát istenem, kitakarítják. Ezek után, ha mondjuk kiborul egy csésze tea, fel se emelik a szemöldöküket.

9. Felfedezték, hogy bármikor, bármire kell, a kutyakakiszacskó egy igazi megmentő! A boltban esetleg furcsán néznek az eladók, amikor felteszik a szalagra az ebben vásárolt gyümölcsöt, de legalább nem egyszer használják!

10. A szabadidejüket nem kell megtervezniük, mert megteszik helyettük a kutyák. Séta/játék/etetés/fésülés/tanulás - aztán kezdődik előlről.

Azt hiszem, ennél már csak a gyerekesek bonyolultabbak.

Boldog 4. Szülinapot, Asszírka!!!

 

Kirándulás - Gézaháza

A mai túra alapötletét Gábor adta azzal, hogy Gézaházán szeretett volna megnézni egy romos épületet. Szóval innét indultunk és egy 12 km-es kört tettünk meg a piros, piros+ és a piros négyzet vezetésével. Miután az egészben csak 203 m szint volt, a táv egyáltalán nem volt megterhelő, sőt, én kicsit keveselltem is - 3,5 óra volt az egész. Na mindegy, majd legközelebb meghúzzuk.

A fantasztikus, ködös, ködszitálásos idő ma is folytatódott, az utak, ösvények viszont meglepően sárosak, vizesek-csúszósak voltak, mintha napok óta esne - pedig nem.

Bár csodálatos képeket készítettünk és én amúgy is nagyon-nagyon ritkán mondok ilyet, de a mai túra egyáltalán nem tetszett. Volt néhány szép szakasza, de összességében utáltam az egészet és csak azt vártam, hogy hazaérjünk. Ilyenkor Gábor tartja fent a motivációt, amit ezúton is köszönök - szükségem volt rá.

Kirándulás - Kő-árok

Ezt a 7,2 km-es, Csesznekről-zöld-a László-forrásig-piros+-vissza kis kört olyan sokszor tettük már meg, hogy megszámolni sem tudnám. Szinte nem is számít kirándulásnak.. általában olyankor vetjük be, amikor nincs időnk messze és hosszabbat menni, de mégis erdőben szeretnénk sétálni egy könnyedebbet. Mivel ma rakat vásárolnivalónk volt, ismét erre szavaztunk - bízom benne, hogy holnap bepótoljuk a kilométerhiányt.

A csodálatos őszi erdő - novemberre úgy tűnik összekapta magát ez az évszak is végre - viszont kárpótolt minket a minikirándulásért. Gyönyörű vörösben pompázott a fák nagy része, az avarréteg már süllyedős.. a képek sajnos nem adják vissza mindezt, de végülis csak emlékeztetőként készülnek...

Ezt csak így itthagyom.. a parkolás mestere/mesternője.. XD

Golden hours

A fotósok így nevezik a napfelkelte utáni és napnyugta előtti órákat, amikor a legszebb megvilágításban, lágy-bársonyos-aranyló fényben lehet megörökíteni a pillanatokat.

Ma én is készítettem pár fotót az állatkákról, mert tényleg csodálatos volt a látvány..

TROLL 1

TROLL 2

TROLL 3

MÁSIK TROLL

Navégre.

Varietas delectat

Bár elég sok mindent csinálunk a kutyáinkkal, időnként rám tör az "unalmaaas minden"-"más élményt akarok"-"próbáljuk ki ezt is" stb-stb érzés. Persze mindig egy adott kereten belül gondolkozom, olyan programokban, amik a kuttyoknak is biztosan jó élményt nyújtanak. 

Az Utazz kutyáddal szervezésében voltunk már kirándulni, illetve bakonyi kutyás hétvégén is, most szombatra pedig kiírtak egy esti budai várlátogatást, illetve kutyás hajókázást, amihez mindenképpen csatlakozni szerettem volna. Még készenlétet is kellett cserélnem, ezúton is köszönöm kolléganőmnek, Enikőnek, hogy lehetővé tette számunkra a részvételt :).

Skótjuhászok a pályán! Avagy terelés Katáékkal

Hát visszaemlékezni sem tudok, mióta próbáltunk összehozni egy közös terelést Katáékkal - és tegnap sikerült! Sajnos Gabi nem ér rá most elég sokáig, Vasad Kata szerint november végéig fullon van, így Bodakútra sikerült foglalnunk. Itt én még sohasem voltam, de múltkor a PeKe tréningezett itt, szóval láttam a videókon, hogy a birkák nem is annyira idegbetegek, mint azt elsőre tippeltem volna.

Az út tőlünk baromi hosszú, 2 óra 20 perc... hiába dobott fel, hogy átmegyünk Dunaföldvárnál a Duna-hídon, ahol még sohasem voltam, a végére marhára untam a vezetést... visszafelé, amikor az óraátállításnak hála tök sötétben jöttünk, már Gábor szívott az egésszel, amit ezúton is köszönök, azzal együtt, hogy megint sikerült 5 órát utaznunk egy programomért XD

Katáék utánunk érkeztek, igazán impozáns látvány volt, ahogy a felnyíló csomagtartóból kihömpölygött 5 szépséges skót, név szerint Shiro, Yasha, Eira, Pixie és Rory jöttek ezúttal. Csatlakozott még Árpi és két kutyája, Nio és Nova, őket most ismertem meg, de nagyon kedves és szimpatikus kis falka voltak.

Csehországi képek

Nagyon nehéz volt feldolgozni ezt a versenyt, az a furcsa, hogy úgy gondoltam, hazaértünk, az egész rövid volt, elfelejtem és kész. Ehhez képest másnap reggelre törtem össze, akkor tényleg sírtam. Egész éjjel ezen járt az agyam, rájöttem a hibáimra, amiket felvezetőként elkövettem. Valójában rajtam úszott el ez a verseny. Tény, hogy ha nem zárnak ki rögtön az elején, akkor sem lett volna miénk a legszebb munka, mert a sheltie-k tényleg csodálatosan dolgoztak. De utólag már azt sem értettem, miért úgy csináltam a dolgokat, ahogyan.

Kicsit segített, hogy a szervező, akivel előtte is leveleztem, rám írt 2 nap múlva, hogy mennyire sajnálja, hogy rosszul sikerült az egész, pedig milyen szívesen megnézte volna Newton-t. Plusz, azt hiszem, ő is észlelte, hogy a bíró nem volt teljesen korrekt velünk, mert írta, hogy jövőre külföldi bírót fognak kérni. Pedig én egy szóval sem tettem még csak említést sem arról, hogy szerintem ez nagyon-nagyon nem volt megfelelő viselkedés, amit a bíró ott művelt - és nem a kizárásunk miatt.

Na mindegy. Nehéz volt megbirkózni az egésszel, a megaláztatással, a saját bénaságommal, a tapasztalathiánnyal, a tudásbeli hiányosságokkal, a korlátainkkal. Kicsit a terelés és a versenyek iránti lelkesedésem is csökkent, de persze előbbitől most már 6 ökörrel sem tudnának elvontatni :)

Mindenesetre a rövid szereplésünk ellenére készült rólunk néhány kép, ezeket gyorsan lementettem és felteszem ide is. Mindentől függetlenül nagyon tetszenek :)

❤

A megállításig jutottunk

Elhagyjuk a pályát

Szabizáró PeKe-séta és sánta Nyúl

Rendkívül ritka a kis életünkben, hogy egy programért nem kell órákat utaznunk, de ma valóra vált az az álmunk, hogy mások jönnek ide, a PeKe (Pest Megyei Kutyások Egyesülete) ugyanis hozzánk szervezett egy kirándulást. Szóval mi csak elegánsan lesétáltunk az 5 percre levő taliponthoz, a séta és az ebéd között pedig hazaugrottunk lepakolni/átöltözni.

Összesen 10 km-t toltunk le, 3 és fél óra alatt. Nem túráztunk, inkább sétáltunk, de nagyon kellemes volt, gyönyörű időben, sok-sok kutyával. Ugyan a mieinknek minden ismerős volt, a megszokott sétaútvonalakon haladtunk, de a rengeteg inger persze sokkal jobban kifárasztja őket.

Herding Collie&Sheltie Cup, avagy tartoztunk az ördögnek egy 0 pontos úttal

Csehország elég jól áll kutyás sportokkal, kiválóak agility-ben és terelésben is. Szeretik a sportrendezvényeket, ott nem csak kiállításból áll az élet.

Példának okáért a csőfejű szekcióban is minden évben megrendezik a Herding Collie&Sheltie Cup-ot, amire már tavaly nagyon-nagyon szerettem volna eljutni, de a COVID miatt nyilván elmaradt. Na, gondoltam, majd idén!! Kellemes IHT-2-es osztályban, nem kezdő és nem is a legnehezebb szint, kiváló lesz nekünk. Plusz, nincs is a világ végén, Pohorelice-Zlín tőlünk mindössze 3 órányira van.

Már a gondolattól boldog voltam, hogy látok sok-sok jó ösztönű, jó munkaképességű kutyát - és ezzel talán szerzek néhány tippet is a jövőbeli kiskutyámhoz.

Emellett természetesen nagyon izgultam, már egy hete. Főleg attól rettegtem, hogy nagyon érzékeny, pánikolós birkákat fognak berakni, amivel mi nem nagyon tudunk dűlőre jutni. Érdekes, más félelmem nem volt, bíztam abban, hogy egy 2-es pályát, normális birkával azért csak lenyomunk.

Szóval befizettem a 700 korona nevezési díjat, meg nekiálltam szervezni az utat.

Kirándulás - Németbánya-Csehbánya

Ezt a túrát már régebben kinéztem, sőt, meg is terveztem, aztán rájöttem, hogy a Természetjáró is megszerkesztette, persze sokkal profibban, leírással, képekkel, mindennel, "Az Öreg-Bakony hutái között" címen. 

Szóval ha valaki ismételne, csak a linkre kell kattintania az alábbi térkép alatt és minden információhoz hozzájut :)

Terelés jegyzet

Ma voltunk Gabinál, egy utolsót tréningezni a verseny előtt. Hát igen, hétvégén ismét verseny vár ránk, mégpedig Csehországban.

Azt kell mondjam, már napok óta izgulok, természetesen teljesen feleslegesen, merthogy haszna semmi, viszont rám és a kutyára sem hat túl előnyösen. Mindegy, ezt a szituációt még nem láttam, nem ismerem. Ismeretlen helyszín, ismeretlen birkák és bíró, szituációk, versenytársak...

Ki kell próbálni. Majd utána okos leszek. Azt tudom, hogy 4-en leszünk IHT-2-es osztályban, ebből két kutya a mindennapokban is birkák mellett dolgozik. Hurrá.

Kirándulás - Bakonyszentlászló-Vinye

Igyekszünk kihasználni a szabadságunkat és annyit nem-otthon-lenni, amennyit csak bírunk XD

Ma is kirándulásra szavaztunk, Gábor kicsit rövidebbet szeretett volna a tegnapinál, ezért a már többször megtett, szint nélküli, kellemes Bakonyszentlászló-Vinye útvonal 10 km-es körét választottam.

Eszünkbe jutott ugyan, hogy akár találhatnánk is néhány őzlábgombát, mégis nagyon meglepődtünk - és megboldogultunk - amikor valóban belefutottunk sok-sok szép példányba az út során.

Kirándulás - Ördög-árok

Ismét nagyon vártam a mai túrát, elképesztően feltölt az ősz utánozhatatlan szépsége. Hiába nem éreztem még idén az illatát, a színei már itt vannak.

A mai célunk a bakonyoszlopi Ördög-árok volt. Miután rég nem esett eső (sajnos), így eléggé biztonságosnak és viszonylag könnyebb terepnek ígérkezett ez a - néha igencsak barátságtalan - szurdok (estem én itt már bele a zubogó jeges patakba combig, egy kellemes februári napon). Az útvonal: piros + az Ördög-árokig, piros végig a szurdokban, zöld a László-forrásig, majd a pirossal vissza az azonos szakaszú piros +-ig. A táv 12,4 km.

Vendégségben Graz-ban

Nem találtam még másik olyan embert, akivel a kutyázás bármely területén, bármilyen kérdésben jobban egyet tudnék érteni, mint Canis Ludens, alias NémethÁgi. Nagyon bírom őt szakmai és emberi oldalról is, abszolút felnézek rá, a tudására, a hozzáállására, intelligenciájára, amivel meglátja és megfogalmazza a kristálytiszta lényeget.

Nem sokszor tudtunk élőben találkozni, főleg, hogy 1 évvel ezelőtt kiköltözött Ausztriába. Mondjuk én még így is örülök, mert az eredeti célja Kanada volt XD

Most pedig meghívott minket hozzájuk, Graz-ba, amit azonnal, nagy boldogan el is fogadtam. Az időponton ment egy darabig a lamentálás, végül az október közepe ideálisnak tűnt mindenkinek. A nyarat a buta hőmérséklet, zsúfolt utak és turistahadak miatt hagytuk ki, a szeptember pedig a munkahelyi dolgok miatt úszott.

Terelés hazai és idegen pályán

Még múlt hét elején csináltunk egy duplaterelős hétindítást, hétfőn hazai pályán, Gabinál, kedden pedig Süli Attilánál tréningeztünk.

Röviden foglalom csak össze az eseményeket, hogy megörökítsek magamnak pár gondolatot.

A hétfői tréningen csodálatosan éreztem magam. Rövid, de célzott gyakorlással, ismert feladatokkal töltöttük ezt a pályamunkát, gyakoroltam kerítésről leszedést, U alakba behajtást és kiszedést, néhány kifutást nagyobb ívvel, modellezéssel. Az egyetlen, ami most nem jött össze, az az "elfutásos" erősítése a behozatalnak, itt Newton nem maradt a nyáj mögött, hiába próbáltam többször a dolgot. Köztes pihenésként együtthajtottunk, illetve a végén levezetésként is keringtünk kicsit a fák között. A birkák elég flegmák voltak, a munkakedvük elég alacsonyan járt XD

Kraft Kupa

Az az igazság, hogy agilityversenyre általában 1-1,5 órás körzetben járunk el, mert sajnos az idő, energia és pénz háromszög meglehetősen véges teret tud teremteni, ami az ember életét/hobbiját illeti. A Kraft viszont állandó szereplője a versenynaptárunknak, az őszi/téli 2-3 versenyre ide szoktunk menni. Ezen kívül a közelben lévő Szigetköz és A-Team Kupa játszik még. Igaz, most nyílt a vadiúj Dogflow Aréna, ide is szívesen elnéznék (alig több, mint 1 órányira van), de egyenlőre rendkívül felkapott, a nevezési létszámok seperc alatt betelnek. Nem baj, semmi nem sürget.

Szóval szokásos októberi Kraft Kupa virradt ma ránk, mégpedig meglehetősen korán, mert 5-kor keltem. Ez, annak fényében, hogy tegnap éjjel 11-kor sikerült lefeküdni, még gyilkosabb. Na mindegy, keltem, öltöztem, jutifalatot aprítottam, indultunk fél 6-kor. 3/4 7-kor fent is voltunk, útközben még a nap is kedvesen felkelt - én mondjuk nem annyira. 

Heti visszatekintő

Az ég világon semmi különös nem történt a héten, valamiért mégis vágyom rá, hogy összefoglaljam az eseményeket. Főleg talán azért, mert vasárnapra átlag totál elfelejtem, mi történt a hét elején..

Szóval. Az elmúlt 3 strapás munkahelyi hét hatására hétfőre-keddre szabit vettem ki. Hétfőn reggel gondoltam, akkor menjünk egy hosszabb sétát.. fel is rongyoltunk a Lila-hegyi kilátóhoz - meghúztuk a tempót, 1,5 óra alatt visszaértünk a kocsihoz. Ezután közös Fressnapf bevásárlás és nekem mekis reggeli volt az ajándék.

Dél körül kimentünk itt egy közeli kis füves placcra, hogy el tudjuk kezdeni hoopers-ben a távolságnövelést. Gyakorlás után nyilván sétának kell jönni, szóval toltunk egy szokásos faluvégi 40 perces kört. A séta után gyorsan beugrottam boltba, kiskutyák kaptak 1-1 szép darab csontot, amivel elvoltak délután.

Bevásárlás kutyával - kisvideó

Újabb kutyabarát bevásárlóközpont jelent meg Magyarországon, amihez teljesen korrekt és szuper kis kutyás oktatófilmet hoztak össze. Nagyon szimpatikus, hogy Sándor kifejezetten előtérbe helyezi a kutyát és az ő szempontjait, komfortérzetét - mégiscsak róla szólna a dolog, ha már belerángatjuk egy ilyen, számára egyáltalán nem természetes szituációba.

Nagyon tetszik továbbá, hogy végre nem csak a kutyásoknak osztják a "mit nem szabad neked"-lapokat, hanem a másik oldal, a nemkutyás vásárlóközönség felé is kifejezik óhajukat, a kutyával való megfelelő kommunikáció érdekében.

Íme a kisfilm (külön pluszpont az oltári cuki sheltie-ért! ❤):

Kirándulás - Cuha-völgy, szarvasbőgéssel

A tegnapi csodálatos táj és időjárás elvarázsolt, így mára is kirándulást terveztem. Vagyis nem terveztem, nem is igazán volt rá időm, szóval az egyszerűség kedvéért a Cuha-völgyet választottam - megint. A szokásos Cuha-völgy-Hódos-ér kör lett belőle, pedig egy ponton módosítani akartunk, hogy a sárgán, illetve sárga háromszögön a Zörög-tető felé térünk vissza, érintve a Kőpince-forrást. Amikorra ezt a pihenőhelyen kigondoltam, addigra el is húztunk a letérő mellett, amit persze kicsit későn, a Porva-Csesznek vasútállomásnál észleltem.

Kirándulás - Gerence-völgy, Tönkölös

Mátéékkal voltunk utoljára kirándulni, egy hónappal ezelőtt, így rettenetesen hiányzott már az erdőjárás. Az elmúlt hetek a munkában és a magánéletben is a kihívásokról szóltak, annyira elfáradtam idegileg, hogy tudtam, csak valami végtelenül nyugodt és kikapcsoló program fogja helyrerázni a világomat. Ha ez még mozgással, pici fizikai kihívással is párosul (magamhoz képest mostanában szinte semmit nem mozogtam), az pedig maga a tökély. Szóval egyértelmű volt: kirándulás.

Tegnap este ki is néztem az útvonalat, megtervezni természetjáróban nem volt energiám. Gondoltam, elég jól jelölt utak lesznek, nem kell a navigáció támogatása sem. Így is lett. Csak utólag rajzoltam meg az utat, 9,4 km lett:

Versenyhétvége - vasárnap, Farm Trial

Nem sokat tudtam a farm trial-okról, mert ez nem hivatalos, FCI versenyforma. Az IHT-ben az ember végigolvassa a szabályzatot és legalább körvonalazni tudja, miről lesz szó a pályán :D

A farm trial-nak viszont pont az a vonzereje, hogy itt az életből vett feladatokat adnak, amiknek csak a bíró fantáziája szabhat határt (na jó, meg állatvédelmi és egyéb szempontok, de ez nem is kérdés).

Csak két kategória van, starter és profi. Az első kb a HWT, illetve IHT-1-es szintnek felel meg, a másik az IHT-2 és IHT-3 osztályoknak.

Ami még érdekes, hogy itt együtt versenyez a CS (gyűjtő, vagyis collecting) és a TS (tradícionális stílus), magyarán a borderek és az összes többi juhászkutya. A feladatok ennek megfelelően vegyesen vannak felépítve, az egyik a tradícionális fajtáknak, a másik a bordereknek kedvez.

Mivel ez nem FCI verseny, a kutyának nem kell törzskönyvesnek lennie, illetve indulhatnak fiatalabb kutyák is, mint a hivatalos versenyszabályzatban rögzített (HWT - 12 hónap).

Versenyhétvége - szombat, IHT-2

Az elmúlt hétvégén 2 versenyen vettünk részt, Székesfehérváron: szombaton IHT, vasárnap Farm Trial várt ránk. Két külön beszámolót írok, különben túl hosszú lenne a bejegyzés :D

Mindkét nap délre érkeztünk (kaptunk csodálatos ebédet!), picit beszélgettünk, szocializálódtunk - találkoztam például ismét Gerlinde-vel, aki a korábbiakhoz hasonlóan tök cuki volt velünk.

Szombaton volt egy kis csúszás, így fél 1 helyett fél 2 körül kezdődött a pályabejárás.

Ketten lettünk volna 2-es osztályban, de a későbbi kezdés miatt a versenytársunk visszamondta az indulást, időre haza kellett mennie. Igazából nem bántam, hogy egyedül maradtam, így jóval kisebb a nyomás, teljesen gondtalanul mehetek fel a pályára, inkább versenyszituációs gyakorlásnak felfogva az egészet. Persze ettől még ugyanúgy izgulok, főleg a minket néző közönség miatt. Ez azért mégsem 40 másodperc, mint az agility, ahol 140-en futnak egymás után és a 2. után már úgysem néz senki, vagy ha igen, akkor is látnak még 139 másikat és nem vagy túl feltűnő :D

Terelőtábor hegyek-völgyek

Le vagyok maradva a terelési élménybeszámolókkal, de 2 nagyon durva munkahelyi hét van mögöttem, meg mondjuk még egy előttem, de már javul a helyzet.

Szóval. 3-4-5-én terelőtáborban voltunk. Alapvetően nagyon szeretem a többnapos tréningeket, ez most valamiért mégsem töltött el elégedettséggel. Már pénteken nagyon későn tudtam csak indulni (munka miatt), vacilláltam erősen, hogy egyáltalán lemenjek-e, vagy pihenjek inkább és engedjem el azt a napot. Végül összeszedtem magam és a kutyát, ráálltunk a 81-esre és lehúztuk a csíkot.

Most ennek mi értelme??!

 Mutatom, kutyás rendezvény kiírás facebook-on:

 

OK, első pont teljesen rendben van, bár alapvető lenne, de inkább írjuk ki.

És a többi?? Ez hol kutyás rendezvény? Ez egy embereknek szóló rendezvény, ahova ki lehet rángatni a családi Fifit, kizárólag pórázon, szigorúan szeparálva mindentől, aminek számára élvezeti értéke lenne. Semmi kutyafuttató, semmi szabadság-buli-ismerkedés-játék, semmi cuki-érdekes-egyszerű-hobbi-fifi-verseny.

Egyrészről értem. Az ilyen rendezvényeket olyanok szervezik, akik beengednek mindenkit, a népszerűség és a teltház érdekében. Nem válogatnak a kutyás rétegekben és pontosan ezért nem is mernek felelősséget vállani a kihozott kutyák viselkedéséért.

De szerintem ennek pont ez a veszélye. Válogatás nélkül beengedni mindenkit és a pórázra meg hámra/nyakörvre/szájkosárra bízni a rendezvényt. Mert akkor ide pont olyan emberek fognak menni, akik amúgy is a pórázra bíznak mindent és 0 egyéb kommunikációval rendelkeznek a kutyájuk felé és fordítva. És ha Tájszonka a láncpóráz ellenére sem fogja tolerálni masnis Tüncikét aki megpróbálja a flexi végéről lemorogni őt? 

Én soha nem vinném a kutyáimat ilyen helyre. Mert ha csak jól szocialitált, nem agresszív, kezelhető kutyák lesznek kint (lásd első pont), akkor miért nem szabad számukra ez az esemény???

Szigetköz Kupa képek

Kaptam gyönyörű képeket Mátétól a mai versenyről, felteszem őket ide is (naná)!!! Nagyon szépen köszönjük!!

Elmebeteg hét

Nem tudom lesz-e olyan nekünk valaha, hogy nem-elmebeteg-hét, szerintem rám nem jellemző. Majd amikor a srácok már 10 felett lesznek, talán.. akkor majd megyünk pórázon várost nézni, meg ilyesmi...

Szóval. A SuBa csapat, amelynek már büszke tagjai vagyunk, csapattréninget írt ki kedd-szerdára, utóbbira szabit vettem ki (amúgy is rengeteg elintéznivalóm akadt). Kedd délután ezért lehajóztam a kis falkámat Székesfehérvárra (Gábornak adtam egy szabad estét, hogy ne kelljen hazajönnie Pestről). Asszírkának ilyenkor csak falkabandázás a program, Newton pedig edz. Ezúttal is Szandrával mentünk be, és szuper kis gyakorlást toltunk le, kifutást (továbbra is tereptárggyal segítve az ívet, széép) gyakoroltunk, illetve Szandra mutatott egy új technikát a kifutás utáni behozatal-problémánkra. Newton ugyanis sokszor lefutja a nyájat kifutáskor, túlságosan feljön jobb oldalon és visszafordítja a nyájat - ezen dolgozunk, nagyon viccesen XD Megforgatom a nyájat, aztán hirtelen elfutok XD Newton amúgy nagyon ügyes, szépen a nyáj mögött maradt, csak hisztizik, hogy én meg hova rohanok már. Csináltuk a hodályból kihajtást is, mert az szétesett. Ehhez is jó tanácsokat kaptunk, igyekszem mindent fejben tartani.

Tökéletes augusztus 20. - és A2

Csodálatos hosszú hétvégénk volt!

Elég hirtelen ötlettől vezérelve 19-én elhatároztuk, hogy csatlakozunk a PeKe (Pest Megyei Kutyások Egyesülete) által szervezett augusztus 20-i szépalmapusztai kiránduláshoz. Az szervező igen cuki pár, Barbi és Tamás a Hotel Szépalmában töltötték a hosszú hétvégét, nagyon vicces, hogy két évvel ezelőtt, karácsonykor, ugyanitt ismertük meg őket, az Utazzkutyáddal szervezésében.

Könnyű, rövid kis kirándulást írtak ki, Gábort készítettem is lélekben, hogy sokan leszünk, nem, ez nem túrázós alkalom, lassan fogunk haladni, nyugi-nyugi.

Aztán amikor megérkeztünk, kiderült, hogy csak Barbiék meg Mátéék lesznek, plusz Vera, akit személyesen ugyan még nem ismertünk, de tudtuk, hogy Mátéék túracsapatának oszlopos tagja. Máté azonnal felvetette, hogy ha már így alakult és ilyen dinamikus kis csapat gyűlt össze, akkor akár lehetne hosszabb is a tervezett útvonal és felmehetnénk a Kőris-hegyre. Lelkesen bólogattunk és neki is vágtunk az útnak.

Furcsa irányzatok a kutyázásban

Annyira érdekes, hogy a kutyázásnak, kutyatartásnak ma már annyiféle irányzatával találkozni, hogy az ember néha nem tudja, vajon ő hülyült-e meg, vagy mindenki más.

Néhány élményből próbálok hozni egy-egy példát, hogy át tudjam adni, mire gondolok.

Az egyik a "nyugati" kutyatartás. Oly sokszor nézünk ebbe az irányba vágyakozva, hogy ott biztosan minden szebb és jobb és tökéletesebb - de ez a kutyázásra speciel nem igaz (szerintem). Egyik élményem ezzel kapcsolatban az ausztriai terelőtréning volt.

Csendes-boldog-birkás délelőtt

Gabi ma végtelenül cukor módon elvállalt minket egyéni tréningre, amiért nagyon hálás vagyok. A kizárólag haldoklásra alkalmas időjárást figyelembe véve reggel 7-re mentünk, szóval 3/4 6-kor indultunk. Elég álmosan kormányoztam le a hajót Fehérvárig, szerencsére alig van valaki ilyenkor az utakon.

Miután Gabinak ki kellett vinnie a nyájat a legelőre, gyorsan leválogatott nekünk egy kis csapatot - akiken mondjuk látszott hogy nem a szokásos banda.. kissé hisztisen indultak neki a tréningnek :D - aztán magunkra is hagyott minket. Igazából ennek a kihívásnak is örültem, végülis most nem tanultunk új dolgokat, hanem csak gyakoroltunk - érdekes és nagyon tanulságos az is, amikor saját kútfőből kell megoldanunk egy tréninget.

Kutyatartási "kultúra"

Annyi mindenről szeretnék írni, de mostanában lejjebb adtam a "közérdekű" témákból, több okból. Az egyik az elég nagy energiaráfordítási igény (egy jól összeszedett bejegyzés többórás mutatvány), a másik, hogy fogalmam sincs, van-e értő olvasás a másik oldalon - bár nagyon reménykedek, hogy igen. Főleg, mert ez is egy értő olvasónak szánt poszt lesz.

Némi gondolatfuttatást írnék a kutyatartási kultúráról, saját szemszögből nézve... mi másért, merthogy hosszú, nyugalmas időszak után itt helyben futottunk bele ismét egy kötözködő idiótába.

A probléma: miért sétáltatunk kutyát este, minden k*rva kutya miattunk üvölt és nem tud aludni a gyerek. Természetesen nulla intelligens megnyilvánulás, szó szerint ordított az a paraszt és semmiféle értelmes kommunikációra nem volt hajlandó. Mit tettünk? Előrébb hoztuk az esti sétát 1-1,5 órával. Ez így is elég sok szervezést igényel, tekintettel arra, hogy sokszor későn érünk haza, aztán vacsora, majd szigorúan 1 óra pihenő következik a kutyáknak (elkerülendő a gyomorcsavarodást), végül utolsó kiskör. Azonkívül bármerre - ismétlem bármerre - indulunk itthonról, minden utcában van néhány kutya, amelyik - mi mást csinálna - üvölt. Továbbmegyek. Az egyik kutya számára a mi kapunk kulcsának elfordítása kulcsingerré vált, tehát már erre a hangra is bekapcsol és anélkül is ordít, hogy látna minket. Na ezt oldd meg.

Kutyasétáltatási mérleg

Nemrégóta van okosórám, szóval most egzakt képet kaphatok arról, mennyi az annyi, kutyasétáltatás tekintetében. Ahogy nézem, a napi átlag ~6,5, a heti pedig ~55 km lesz, ez pl. az elmúlt hét:

Az elmúlt hónap így néz ki, nos, még én is meglepődtem (egy kicsit), mennyit trappolok az állatkákkal:

Ezek tényleg a kutyákkal megtett távok, a napközbeni mozgás elhanyagolható mértékű belőle, illetve itthon általában le is veszem az órát. Mondjuk nekem óriási szükségem is van a sétákra, főleg a reggeliekre, ezek adják a napom fénypontját. 30 perc alatt szenvedek, az nem is minősül sétának, inkább csak eü körnek. Azt szeretem, amikor legalább 1, de inkább 1,5 órát tudunk menni. Ilyenkor érzem kellemesnek a távot, amiért megéri elindulni. A reggelekben a nyugalmat szeretem, a hűvös, csendes időt, azt, hogy egyedül vagyok a kutyákkal, nyugodtan, a gondolataimba süllyedve, vagy csak a környezetet csodálva... 

Az is nyilvánvaló, hogy a séta csak a programjaink egy része, viszont szerintem rendkívül fontos része. Itt a kutyák "kinyújtóztathatják" magukat, a saját, kényelmes tempójukban, szaglászva haladhatnak, az agyuk pihen, az izmaik kellemesen vannak terhelve. Azt gondolom, hogy a kondíciójuk, mentális egészségük érdekében is szükséges a napi mozgatás. Néha több, néha sajnos csak kevesebb sikerül. Nyáron, nagy melegben, délután max. 45 percre viszem őket, akkor ez is épp elég... nem ilyenkor kell csúcsot dönteni. 

A fenti statisztikában elég szomorúnak tűnik, hogy a sikeres napok száma a hónapban mindössze 1 volt, de mondjuk napi limitnek a 20 000 lépést állítottam be, én nagyonügyes XD Sebaj, most már így marad, legalább van motiváció XD

Terelőtábor - avagy 3 nap standard boldogság

Ausztriai idegenpályás vendégedzésünk óta nem voltunk terelni, de az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk, leginkább vízpartra, árnyas erdőbe vágytunk... azon kívül, amint már sokszor írtam, a kutyának néha kifejezetten jó tesz a szünet egy-egy tevékenységben, sportban. Rápihen, a tudása elmélyül, a motivációja ismét megnő.

Amúgy is rengeteg gondolatot vetett fel bennem ez a külföldi tréning, amik régóta motoszkáltak bennem, de talán eljutok végre a komoly elhatározásig. Ezek pedig a határaink, illetve a fejlesztésre (és itt kifejezetten tanításra gondolok) szoruló háttér. Szóval. Ha versenyezni akarok, akár itthon, akár külföldön, akkor erősíteni, biztosabbá kell tenni a tudásunkat. Van mit dolgozni az értésen és az önkontrollon is. Felmerül azért bennem, hogy nincs-e túl késő ehhez ebben a sportban, de bízom Newton-ban - és a képességeiben.

Csodálatos, fantasztikus fotók!!!

Úgy gondolom, Newton életének legjobb formájában van. Csodaszép, izmos, aktív... gyönyörű, fényes a szőre - és azt hiszem, teljesen kiegyensúlyozott és boldog is.

Egész életében azon fogok dolgozni, hogy a lehető legegészségesebben, fittebben tartsam, fizikailag és lelkileg is.

Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok Petinek, hogy elkészítette ezeket a képeket nekem.

És a végére egy ultracuki, amin pont olyan, mint egy mérges denevér :D