PeKe terelőnap

Utoljára januárban voltunk terelni, egy Subás nyílt tréningnapon, hiszen mi mást is kaphatott volna a Nyúl szülinapjára..? :) Mára pedig a Pest Megyei Kutyások Egyesülete szervezett terelős programot Gabiékhoz, amire egyértelmű volt, hogy megyünk, nekem meg ma van a névnapom, hát én is hadd legyek boldog :D ez mondjuk egyikünk részéről sem kérdés soha.. Gabiéknál csak boldognak lehet lenni :)

Nyunyu az esemény borítóképén, ezért külön köszönet a szervezőknek, nagy örömet okoztatok vele :)

Csodálatos, verőfényes nap köszöntött ránk már kora reggel, igaz, akkor még hűvös volt, a téli dzsekivel indultam, aztán pulcsis nap lett belőle. 8-ra terveztem az indulást, csúsztunk kicsit, mert van most itt két vendégkutty, tesómék leléptek, ezért egy tacsi és egy labi csatlakozott hozzánk 2 és fél hétre. Négy kutyához nincs rutinom, szóval kicsit nehezebb az időzítés :D Utána futottam bele a következő problémába, jelesül, hogy készpénz kéne... az itteni automata pedig úgy gondolta, ma nem ismeri fel a telefon érintést. Úgyhogy útközben álltunk meg, szerencsére egy másik bank ATM-je kedvesebb volt és így megnyugodhattam, hogy ki bírom fizetni a tréninget, nem kell ott maradnom mosogatni, ami ekkora banda esetében komoly szívás lehet (később kiderült, hogy terminálon is lehetett fizetni :D). Mindegy, megérkeztünk negyed 10-re, teljesen időben, aztán némi szabadonrohangálásos ismerkedés és gazdikkal beszélgetés után jött is az első kör.

Szandi és Gabi is segítettek ma minket, egyszerű kis pályát vázoltak fel, ami persze rutin nélkül azért nem annyira egyértelmű :) A kihajtás csodaszép volt, kívülről küldtem a Nyulat, elég is volt, a birkák hiánytalanul, de nyugisan kijöttek. Szerintem a januári, szinte csak kihajtásos meló meghozta a gyümölcsét. Akkor Szandi épített fel nekünk egy kitűnő, különböző szögekben történő kihajtás-tréninget, sok-sok állítással, karámon belüli és kívüli munkával.

Utána egy akadályt csak megkerülve mentünk a hídra, ismét szuperul ment minden, a birkákat szinte stressz nélkül sikerült átvarázsolni rajta. Newtont fektettem, lassan hívtam, előbb a birka ment át, aztán mi együtt. Utána az együtthajtásnál kicsit elvesztettük a fonalat, mert Nyúl nyomta a birkát elég jól, de azért így-úgy megcsináltunk egy védelmet és szlalomot is. Volt kifutás, segítséggel, és újra kísérleteztünk az elhajtással is. Utóbbi szerintem nagyon szépen ment, persze sehol se tartunk vele, de az az elvárás, ami ma támasztódott, az megvolt :)

Nagyon büszke voltam a Nyúlra már akkor :) a körünk után sétálgattunk, megnéztük a többiek tréningjét, bandáztunk és már jött is az ebéd, ami egyszerűen mindig fantasztikus. Gabiéknál minden hús házi, minden étel saját recept, utánozhatatlan.. ma gombás-borjúhúsos pörkölt volt darás tésztával és vörösáfonyalekvárral. Elsőre nekem össze se állt, hogy a tésztát a sűrű húsos alaphoz adják, azt hittem az lesz a második.. háromszor kérdeztem meg Gabit, hogy most a tésztát bele kell rakni a húshoz? Szerintem már hülyének nézett szegény :D nyilván nagyon-nagyon finom volt az összeállítás, a dara bele is olvad a pörkölbe, még különlegesebb ízt adva neki. És természetesen sütit is kaptunk, mint mindig :) Kész szerencse, hogy nem fánk volt, mert olyankor mindig agresszív leszek és mindenki elől felzabálom, amennyit csak bírok, tekintet nélkül a fánkok darabszámára. Egyszer még Anti is beszólt, amikor a 6.-at ettem éppen, de megfenyegettem, hogy kussoljon XD Egyszerűen annyira imádom, ahogyan a Gabi Mamája süti. Még a receptet is elkértem anno, hát persze szegény recept nálam nem számíthat túl nagy esélyekre, az elkészítését illetően.

Ebéd után alig kávéztam meg, már mehettünk is a 2. körre. Asszírkát elraktam itt már a kocsiba, mert olyan hulla volt, azt sem tudta merre van az előre, egy aussie-val is összeugrottak ebéd előtt, egyikük sem volt hibás, fáradtak és kicsit ingerlékenyebbek voltak, semmi komoly.

Arra számítottam, a Nyúl is totál K.O. lesz, de ez a kutya mindig meglep a profizmusával. Mondtam Gabinak, hogy már csak boldogságot szeretnénk, ő pedig mondta hogy nyugodtan, csináljunk amit csak szeretnénk. Mondott néhány tippet is, illetve az elhajtásról egyöntetűen lemondtunk. Végül hasonlóan kihajtás-híd indítással - itt volt egy nagyon szép birkavisszafordításunk is, ezért Gabi megdícsért (engem!) - érkeztünk el a legérdekesebb részhez. A birkákat a kutyára hagyva nekem ki kellett szórni némi abrakot az etetőbe, aztán elvinni mellette a birkákat, anélkül, hogy beleennének. És miután bénáztam egy sort az előrehívással, a birkák rá is fordultak a kajára. Viszont a kutyát odaküldtem és a Nyúl gyönyörűen, több lépésben, de olyan egyértelműen szedte le őket és védte be az etetőt, hogy elállt a szavam... ez a kutya egy zseni.. komolyan. Nem szoktam túlmagasztalni a kutyámat, de ez most egyszerűen varázslatos volt. Newton soha nem véd be semmit (nem is engedtem volna soha eljutni idáig), és ezt elsőre, mesterien csinálta. Értette, hogy mi a lényeg és még Gabi is azt mondta, hogy azt a birkát onnét így leszedni, ez nagyon szép volt. Elolvadtam. Mindkettőnk kapott dícséretet már abban a körben, olyan jól esett :) volt még hosszú kifutás, ez a része szép volt, de Gabiról a Nyúl ekkora távolságban nem tudta leszedni a nyájat. Utána kolbászoltunk még egy kicsit, gyakoroltunk teljes kör futásokat, come by-ban én már nem is kell hogy utánaforduljak, away a gyenge irány, itt folyamatosan forognom kell egy helyben, a kutya mozgását követve. Itt a távolság sem olyan szép, hát ez van, ez a gyengébb irány, gyúrni kell. Így is annyira elégedett voltam, annyit nevettem a tréning közben is, Gabi is olyan kedves volt és örült nekünk, komolyan, sehol nem vagyok boldogabb, mint ott, a Nyúllal..

Nagyon-nagyon-nagyon elégedett és boldog voltam ezzel a mai tréninggel. Newton totális hulla, megálltunk még útközben egy fressnapfban vásárolni, hát ő sem tudta már, merre van arccal előre, csak állt és nézte a padlót :D, meg kizárta magát az üzletből, mert kiment a fotocellás ajtón, amíg fizettem, aztán nem tudott visszajönni XD. Arany kis manóm.

Mit érzek? Azt, hogy sokkal jobb vele most dolgozni. Elég sok idő kimaradt, kiszálltunk a versenyzésből, ami nem baj. Közben csiszoltunk mást, a kapcsolatunk szorosabb lett. Jobban megbecsülünk minden közös munkát. Járunk treibballozni, ami sokat segít az irányíthatóságban és a távmunkában, reményeim szerint. Én is lenyugodtam, már nem akarok vele vitatkozni vagy küzdeni, azt akarom hogy értse amit akarok, aztán ha nem sikerül, na bumm. Majd dolgozunk rajta, ha van kedvünk. Továbbra is imádom az érdekes, nemsablonos feladatokat a terelésben, mert annyira jó megfigyelni, ahogy Newton gondolkozik. Most furán fog hangzani, de picit talán előnyös, hogy a kondija nem olyan jó, mint régen. Talán jobban odafigyel, nem csak megy. Persze agyban is nagyon hamar elfárad, de ehhez is azt tudom mondani, hogy viszont jobban figyel. Nem tudom másként kifejezni, ez a kutya mindig elvarázsol. Csoda vele dolgozni. Ahogy megy előre az időnk, egyre jobban ezt érzem. A terelés mindkettőnknek valami pótolhatatlant ad, valami igazi boldogságot, valódi közös munkát. Mindig fájni fog valahol, hogy senki nem ismerte fel, mekkora kincs ez a kutya a skótjuhász fajtában. Fáj, hogy ha ő elmúlik, vele valami más is elmúlik majd. Ez a képesség.. nem láttam ilyen hosszúszőrű skótjuhászt másikat, sem élőben, sem videón. Van benne akarat, makacsság, kitartás, agy, skótjuhászhoz képest erő és végtelen munkavágy.. a terelés az ő imádott melója :) Köszi Nyunyu, hogy átélhetem veled mindezt.. én tudom, mekkora kincs vagy.. kivételes az életemben.