Ismét rámtört a "menjünk-el-végre-egy-normális-túrára"- hiszti érzés, így mára egy 17,6 km-es kört irányoztam elő. Nem akartam messzebb menni, mint az Északi-Bakony, hogy ne az utazás vigye az időt. Így Fenyőfő mellett döntöttem. Tök boldog voltam, hogy az út 2/3-a vadiúj lesz, amerre még nem jártunk, aztán amikor ott voltunk, persze hogy rájöttem, kirándultunk már ott, más kiindulópontról...
Ezt a túrát egyszerű volt megtervezni, kb 5 pontot szúrtam csak le, mert hosszan haladtunk egy-egy jelzésen, amikből nem volt több, mint három. Fenyőfő nyugati végéből, a zöld jelzésen indultunk, útba ejtve a Szentkeresztet és a Hársas-kutat, aztán a zöld+ jelzésre fordultunk, végigmásztuk a Bécsi-árkot (illetve csak majdnem, a végét levágtuk és a műútra érve balra rövidítettünk). Ezután a piros jelzés, aztán jelzetlen bicikliút és végül újra a zöld jelzés kalauzolt minket vissza a faluba.
Térkép (a képminőség nem valami jó, de a Természetjáró nem akart jobbat adni :()
Reggel -6 fokról indítottunk, sok helyen deres volt a táj - én imádok hidegben túrázni. Sokkal jobban szeretem, mint a meleget. Csodálatos a levegő, friss, kicsit tél-illatú. Ha az embernek jó felszerelése van, egyáltalán nem fázik, de a jó cuccok még a mozgásban sem akadályoznak (figyelem, bújtatott Decathlon-reklám! :D).
Szóval igazán csodálatos időnk volt, ami a végére napsütéses plusz 7 fokba fordult.
A túra leghúzósabb része a Bécsi-árok, ami nem drasztikusan, de végig emelkedik és nagyon egyenetlen, köves-faágas-keréknyomos-faleveles az alja. A térdet, bokát megdolgoztatja, az biztos. Itt elvesztettem kicsit a lelkesedésemet (a végén már azzal szórakoztattam magam, hogy számoltam a lépéseimet... 600-nál abbahagytam), azt szeretem, hogy Gábor ilyenkor átveszi a "kitartó társ"-szerepet és nem engedi, hogy csökkenjen a túrakedv :)
 |
| Kedvenc részem, még a zöldön |
 |
| Szentkereszt |
Visszafelé, a piros jelzés meleg tölgyesekben vezet, itt már sokkal jobban lehet haladni is, az időnket ez "mentette meg", így pont 5 órás volt a kör. Most nem is nagyon húztuk az időt megállókkal, kettőt iktattunk csak be, a haladás érdekében.
 |
| A fiúk az utolsó emelkedőn |
Őszintén nagyon jól esett ennyit mozogni, kint lenni a természetben, amúgy ez a táv nekem már az okköszieléglesz-kategória. A 10-12 km kényelmes, a 15 az jó, de a 17-18 az a fáradtsághatár. Amikor már tényleg jólesik visszaérni a kocsihoz :)
A túra végén beiktattunk még egy kellemes, napsütötte pihenőt az autótól 100 m-re, mert csodálatos volt az idő és amúgy is megérdemeltük :)
 |
| Nyúl pihen 2 fa között :D |
 |
| Gábor nyújt a túra végén - mondjuk én is érzem a térdeimet, meg a combjaimat... |
 |
| Sok-sok fagyöngy alatt csücsültünk - nekem már a karácsonyt juttatják eszembe |
Szerintem a kutyáink is boldogok voltak, Asszírka talán el is fáradt, a vége felé sokat ugrált fel ránk, ami alapból nem szokása.
Nem voltak sokan az erdőben, egyszer találkoztunk egy rendkívül elszánt nordic walking-os hölggyel, illetve néhány versenybiciklis rongyolt el mellettünk, mindenki nagyon kedves volt - külön örülök már minden ilyen embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése