Kirándulás - Vöröstó

A mai kirándulás a vázsonyi kapufestés melléktermékeként született. Terveztük már vagy 2 hete, hogy lemegyünk Vázsonyba, mert az új fakapuk még nyersen állva várták a telet, ami nem szerencsés. Az időjárás miatt halasztanunk kellett a programot, végül ma került rá sor.

Nem volt túl sok kedvem az egészhez - elég nagy kapukról van szó - de az ilyen nemszeretem dolgokra van egy taktikám, ami bevált: mindig teszek mellé olyan dolgot, ami viszont örömet okoz. Miután bízhattam benne, hogy ketten azért végzünk néhány óra alatt, gondoltam megajándékozzuk magunkat egy idei utolsó, szépséges, őszi, Balaton-felvidéki kirándulással. Néztem néhány útvonalat előre, de végül a festést követően, egy zsemlét majszolva találtam ki az útvonalat (egy tök újat), a fennmaradó világos órák számához igazítva. Vöröstó kocsival kb 5 perc alatt elérhető tőlünk, így nem utazgatással töltöttük el az időt.

11 km lett végül az út, Vöröstóról a piros/zöld jelzésen átsétáltunk Vászolyra, a Szent Jakab-forráshoz, majd félig jelölt, félig jelöletlen utakon tértünk vissza.

Érdekes, hogy sohasem jártuk még ezt az utat (Vászolyban már rengetegszer voltunk), pedig igazán csodaszép és nagyon kellemes, igazi, tipikus balaton-felvidéki száraz-meleg erdőkön át vezet, különösebben megerőltető szakaszok nélkül. Rengeteg idős tölgyet láttunk, ezek valószínűleg azokból az időkből maradtak, amikor még legeltettek a tájon. Később, amikor a szabad állattartás megszűnt, a legelők becserjésedtek, záródott az erdő, így az idős fákat körbevette az újulat.

Meséljenek inkább a képek.

Muszáj eldicsekedni a lefestett kapukkal.... végül persze nagyon boldog voltam, hogy megcsináltuk, tényleg szépek lettek - és meg is menekültek a tél viszontagságaitól

Megérkeztünk Vászolyba

Vászolyi sajtmanufaktúra a falu északi határában

Végül nem a Szent Jakab-forrásnál pihentünk, mert ott többen voltak, hanem feljebb, a réten

Ők is pihennek, látszik

Csodálatos hely a Hideg-hegyen (kék jelzés)

Egyszerűen csodálatos a kilátás Pécselyre és Tihanyra

Vöröstó határában, visszatérve

Vöröstó, Kálvária

Mint később kiderült, a csodálatos vöröstói határ, ahová visszaértünk az erdőből, a kálvária felé, az magánterület volt. Nem találkoztunk senkivel és semmivel, de a kálvária felől szerepelt a kiírás. Meg néha elvileg lovak vannak a területen. A kálváriához is kétoldali villanypásztor között lehet felmenni. Ez nekem mindig olyan furcsa... hogy egyszercsak így eladják a fél határt, magánkézbe... a turisták meg néznek hülyén, amikor belefutnak a kerítésekbe, villanypásztorokba, hogy izé erre megy az út. Ment. De már nem. Mindegy.

Összességében imádtam ezt a kirándulást. Nagyon jót tett a lelkemnek, úgy érzem, kezd feltölteni az ősz, az elmúlt napok sok szép színével, illatával.