Említettem, hogy amikor Nyúl beteg volt, egyszercsak úgy döntött, ebben a helyzetben mindenképpen megérdemli a kanapén pihenést.. OK, legyen, gondoltam én. Kivételesen. Szerintem. Mostantól ez default. Szerinte.
Legalábbis megkísérelte párszor a feljövetelt, amikor itt ültem, de leküldtem.
Gábortól viszont pénteken az alábbi képet és e-mailt kaptam:
"Ezt csinálja, a hátam mögött, miközben dolgozom. És előtte már leüvöltöttem a másik rekamiéról! Sürgős intézkedéseket követelek! A helyzet hovatovább tarthatatlan!"
Annyira röhögtem, alig bírtam abbahagyni.... szóval a rohadék felsunnyogott a kanapéra, tök csöndben, Gábor háta mögött... írtam Gábornak, hogy hát ez kvanagy.. és ❤ Nyunyu. Azt írta, nem vicces. De szerintem ő is röhögött, csak nem akarta bevallani.
Nos, azóta a helyzet romlott.
Tegnap este ezt kaptam Gábortól sms-ben:
"Csak szólok, hogy Newton az ágyon alszik. Édesdeden."
És még reggel is ott volt. Akkor Gábor felszólította a távozásra, amit meglehetősen sértődötten vett tudomásul.
A kis görény rájött, hogy éjjel nem látjuk, hol alszik. Persze elárulja a homokréteg, amit a kanapén hagy.
Félig röhögök, félig megtépném. Még nem döntöttem el, hogyan küzdök a kanapé-hadművelet ellen. Kell egy terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése