Séta alapozás

Amikor tegnap este a töksötétben sétáltam és Newton hirtelen megállt - én ugyan még nem láttam, miért, de hamarosan kiderült, hogy szembe jött egy apuka és kislánya, és Nyúl erre lett tanítva, amit szépen alkalmazott is - bevillant, hogy atyaég, mennyi mindent kell megtanítani egy kutyának, ha kultúrált sétapartnert szeretnénk faragni belőle... merthogy a töksötétben amúgy is felerősödik a védőösztön és ebből tanítás híján simán lehetett volna akár egy ugatva odarohanós jelenet is, háromoldali szívrohammal.

Mindig halljuk ugye, hogy a szocializáció mennyire fontos és ez így is van. Ugyanakkor a szocializáció jelentős részben tanítás is, legalábbis a nekünk tetsző/kívánatos viselkedés megerősítésével sokat nyerhetünk :)

Ami olyan természetesnek és alapból elvártnak tetszik egy nemkutyás külső szemlélő irányából, abban azért igen kemény meló és sok-sok gyakorlás van. A kutya természetes viselkedése, igényei nem minden esetben egyeznek meg az emberekével...

Nyilván a különböző kutyákkal nem egyenlő feladatot kapunk - van akinek egyik, van akinek a másik feladat hoz majd több izzadást. Zsákmányos kutyával a rolleres nem kergetése, zajérzékeny kutyával a visítozó gyerekek melletti elhaladás, pörgős, dekoncentrált kutyával az automatikus megállás, kutyamániás kutyával a "nem-odarohanás-a-többiekhez" lesz a legnehezebb.

Azokat a viselkedéseket listázom most fel, amikre lehet/érdemes klikkelni. Inkább felsorolásnak szánom, kezdő, új/kiskutyásoknak. A tanítás "hogyan"-ját egy jó kutyasuli segíti majd. A kutya a tanítási fázisban nyugodtan lehet hosszúpórázon, később szabadon.

elhaladás emberek mellett, mindenféle kontakt (ránézés, odafutás, szaglászás) nélkül. Ezt gyakoroljuk gyalogos, álló, padon ülő, földön fekvő (!), futó, biciklis, gördeszkás, rolleres, csoportosan szembejövő stb stb emberek mellett is. Kezdetben nyilván segítünk a kutyának megvezetéssel/szemkontaktus kérésével, később ezeket a segítségeket csökkentjük, a helyes viselkedést viszont továbbra is klikkeljük. Végül marad a szóbeli dícséret/eseti jutalmazás.

Másik opció, ami főleg a gyorsabban haladó biciklisek esetén jó megoldás, hogy ha a kutya biciklist lát közeledni, automatikusan álljon meg és nézzen ránk, várja meg, hogy kiengedjük a megállásból. Így a bringásnak könnyebb őt kikerülni. Eleinte kérjük a viselkedést, jutalmazzuk, aztán klikkelés a jó viselkedésre, végül ez is lassan megszokássá válik.

A gyerekek külön téma, ők ugyanis jóval alacsonyabbak, közel vannak a kutya szintjéhez, plusz hirtelen mozdulatokat tesznek és hangosak is, a felnőttekhez képest. Itt is jó megoldás az automatikus megállás tanítása, amiből könnyen be tudjuk hívni magunk mellé a kutyát.

járdaszegély. Itt választhatunk, hogy automatizáljuk a dolgot, vagy kérjük. 100%-os alkalmazást a megszokott útvonalainkon várhatunk el. Érdemes védett helyen jól kigyakorolni, úgy is hogy a kutyát otthagyva lelépünk, átmegyünk, visszamegyünk, labdát gurítunk az útra, futva haladunk és neki így is meg kell állnia, stb.

várakozás. Amikor megállunk beszélgetni valakivel, arra érdemes adott viselkedést tanítani. Álló helyzetben sok kutya elkezdi unni magát (főleg a séta elején, amikor még "tele vannak"), ami a partner szaglászásában, zaklatásában, elkolbászolásban, nyüszítésben, stb nyilvánul meg. Várakozni külön feladat. Érdemes apró lépésekben haladni.. ide tartozik az étteremben, cukrászdában, egyéb helyen történő várakozás is (istenem, mennyi ideig volt minden sütinek virsliszaga...). Utóbbihoz lehet magunkkal vitt plédet használni, amire előzetesen kondícionáljuk a nyugodt fekvést. Sajnos ez mondjuk pocsék időjárási viszonyok-hova terítsem/cipekedés/koszos plédet hová tegyem miatt nem egyszerű. De megpróbálható. A várakozásnál fel szokott merülni az üzletek előtti várakozás is. Ma már nem jellemző és én is amondó vagyok, ne hagyjuk kint a kutyánkat felügyelet nélkül boltok előtt, mégpedig a kutya érdekében. Ellophatják, zaklathatják, megijedhet és sérülést okozhat magának, rosszabb esetben kiszabadul, elmenekül, elveszik, elütik. Kíméljük meg magunkat mindettől.

A fejükre van írva, milyen boldogok várakozás közben (fotó: Soproni Kutyasuli)

"ellenállás". Vagyis amikor emberek jónak látják kutyánkat odacsalogatni/hívni egy kis simogatásra, de velünk semmiféle kontaktust nem vettek fel, akkor jobb, ha nem engedjük oda a kutyát. Én legalábbis büszke vagyok arra, hogy Newton csak külön engedélyre/noszogatásomra megy oda az őt hívó emberekhez. OK, ő amúgy sem nyünyüzésmániás. De ha az első pontot (közömbös elhaladás) elég jól felgyúrjuk, akkor az segít ebben a feladatban is.

kutyákhoz nem odarohanás. Nos, itt tőlem senki ne várjon jótanácsot. Newton-nal ugyanis valami eszméletlen csatákat vívtam állandóan, hogy szokjon le az elmebeteg odarohanásokról. Haladtunk, utcán egész jó, de nyílt terepen máig sem bízom meg benne. Nála a hormonszintje is erősen belejátszik a dologba, meg az, hogy nagyon-nagyon sokáig csak teljesen normális és jól kommunikáló kutyákkal találkozott. Most, hogy már túl van néhány kevésbé barátságos találkozáson, talán ez is segít. De igen messze van a tökéletestől.

le nem pisilés. Kankutyatulajdonosok egyik fontos feladata... viszont jó hír, hogy tényleg tanítható. Ha valamit következetesen nem engedünk (nálunk pl: autók), a kutya felismeri a tiltott tárgyat és képes betartani a szabályt!

nyakörv megfogása. Jöhet olyan helyzet, hogy biztosabbnak érezzük a kutyát stabilizálni és hirtelen meg kell fognunk a nyakörvét. Mondanom sem kell, hogy a kutya felé kapkodás a kutyának nem kedvence, főleg, hogy valószínűleg valamilyen zavaró/veszélyes inger is van a környezetben, hiszen pont ezért próbáljuk őt azonnal fixálni. Érdemes külön szoktatni a kutyát a nyakörv megfogásához, kezdetben természetesen nyugodt és semleges környezetben. Egyszerűen kapcsoljunk hozzá jó ingert, pl jutalomfalat képében. Én "vezényszót" is adtam hozzá: mielőtt hozzáérek a kutyához, elhangzik a "nyakörv" szó. Főleg, hogy náluk a hatalmas szőrben nem mindig fél másodperc megtalálni egy karikát.. A nyakörv levételekor/feladásakor, a póráz fel/lecsatolásakor is lehet gyakorolni. Hamar megszokható és így a kutya is tudja, mi következik. Ha ingermentes környezetben semlegesítettük, később sem lesz "pánikszagú" a dolog a kutya számára.

És ez még csak a séta volt -  és annak is csak a kultúrrésze, a társadalommal való együttélés biztosítása érdekében.