Beszámoló pótlás - terelés Vasad

Kati barátnőm cukor módon rám írt, hogy hol vannak már a bejegyzések.. Drágám, annyira aranyos vagy, hogy ennyire érdeklődsz az egyébként elég egyhangú kis életem momentumai iránt, köszönöm Neked, mindenkinek ilyen Barátnőt kívánok ❤

Az az igazság, hogy nem volt időm (na jó, meg energiám) bejegyzést írni - és bár nem történtek nagy dolgok, pótlólagosan lejegyzetelem, hogy ismét voltunk terelni Vasadon.

Gábort kértem, hogy készítsen pár videót, ezekből töltök fel párat.

Newton-nal többek között a bal oldali előrehívást gyakoroltam, mert jobbról már egészen szépen megy, balról meg eddig semmi. Látszik a videón, hogy - mivel most tanuljuk - segítek neki azzal, hogy kicsit balra fordulok, így közelebb kerülök a kutyához a nyáj bal oldalán, s amikor a távolság a legkisebb közöttünk, akkor indítom a hívást. Kétszer csináltuk meg ebben a blokkban, semmit nem érdemes túltolni, mert a kutya megunja. 

Változó egyébként, hogy egy kutyát mennyire nehéz előrehívni, vagyis "kirobbantani" a balanszból. Akinek erős a balansza, az nem szívesen hagyja ott a birkák fenekét, aggódik, mi lesz, ha ő nem felügyeli a nyájat hátul.. azonkívül itt is van egy könnyebb és egy nehezebb oldal általában. Viszont a munkavizsgán, illetve később a versenyen is előrehívással illik megoldani a nyáj megállítását, ezért fontos feladat ez. Szerintem célravezető a balansz és mondjuk a megállítás tanítását követően azonnal elkezdeni az előrehívást, gyorsan tudatosul így a kutyában, hogy a balanszpont nem az egyedüli hely, ahol neki lennie "kell" tereléskor.

Mivel Newton feladatos kutya, neki sokszor teszek be pl máltai keresztet, persze gagyi verzióban, amikor én a nyáj előtt haladok és bemegyek az akadályba (magasabb szinteken a felvezető már csak kívülről irányíthat). A máltai kiváló egyébként az irányok fixálására, illetve a rész-körök tanítására is. Miért? Egyrészt, a kutya a birkáktól messzebb helyezkedik el, így azok nem vonják el annyira a figyelmét, másrészt a máltai egy kerülhető, világos körvonalú objektum, jól értelmezhető targetpontokkal (a bejáratok).

Én is élvezem ezeket a feladatokat, jól váltogatható velük az ösztön- és a feladatállapot.

Hoztam két videót Asszírkáról is. Az elsőben karámból kihajtás első próbálkozásait láthatjuk. Eldöntöttem, hogy vele is nekiállok a feladatoknak, hogy színesítsem kicsit a palettát neki, ne ragadjunk le az ordítozós-kergetőzős résznél.

Írtam már régebben, neki ahhoz is kellett ennyi idő és érés (nemsokára 3 éves kiscsóri), hogy elbírja a balanszot. El se hinném, ha nem az én kutyám lenne :D Nincs amúgy evvel semmi probléma, de akkor is érdekes, mennyit kell érnie egy kutyának agyban is egy-egy feladathoz. Jó, ő sosem lesz terelőbajnok, de ez nem is cél. Van egy hosszabb videó, ezt direkt felteszem vágatlanul.

Először egy kerítésről leválasztást látunk, teljesen meglepődtem, hogy így elbírta a kismajom! Azért ez nem egyszerű feladat, a kerítésre tapadt és onnét elmozdulni nem akaródzó állatokat kimozdítani. A kutyának be kell furakodni a kerítés és a jószág közötti szűk helyre, ami gyengébb kutyának "félelmetes" és nem mellesleg balesetveszélyes is lehet. Asszírkát egyenlőre irányítottam, "rádobtam" a kerítésre, de tényleg szuperul csinálta.

Azért is jó ez az egybevideó, mert tökre látszik benne, hogy

• Asszírka végre képes fenntartani a balanszot (némi kilengésekkel, de kb)

• jobban és magabiztosabban érzi magát a terelésben (lásd gyűrűsfarkúmaki-faroktartás)

• időnként kisüti a feszültséget egy-egy csípésben, de már sokkal kevesebbszer, mint régen

• a nyomás ás a szitu még mindig állandó ordítást vált ki belőle

• nem tudja nyugodtan váltani az ösztön- és feladatállapotot, ami Newton-nak már egész szépen megy

• továbbra is gyenge a birkatudata (zsákmány)

• a munkatudat kicsit erősödött benne, de így is látványosan gyengébb, mint Newton-nál

• szépen tartja a távolságot együtthajtáskor (mondjuk ebben a bizonytalansága is szerepet játszik, de nekem mindegy :D)

Jó kis tréning volt, megint hőség kezdett alakulni közben persze. Várom az őszt...

Ami még élmény volt, láttam egy csodálatos kis sheltie-t dolgozni!!! Azt kell mondjam, ez a kiskutya maga volt a tökély. Minden megvolt benne, ami a tereléshez kell. Itt-ott picit több kakaó még elfért volna, de amikor kellett, ki lehetett hozni belőle az erőt is! Hát alig hittem a szememnek. Elképesztő volt. Higgadt, figyelmes, feladatközpontú, okos, nagyon jól kommunikáló és a gazdájával együttműködni akaró kutya, aki ha kellett, meghajtotta a birkákat rendesen. Még egy érv a sheltie mellett :D Sz*r belátni, hogy a skót még a sheltie-vel szemben is vesztésre áll, mind tehetségben, mind egészségben, mind vonalakban, de még a színek tekintetében is (ők nem hisztiznek azon, hogy pontosan mennyi fehér kell egy kutyába..). Hogy lehetett (és lehet továbbra is, kitartóan) így elb*szni egy fajtát.. na mindegy. Ilyenkor kicsit elszomorodik az ember, pedig aztán nem panaszkodhatok az enyémekre sem, a legjobbak közül valók, a választékból ❤❤