Newton és a lelkivilága - avagy kiesés a rutinból.. és a visszatalálás egymáshoz

Hát mit mondjak... nem egyszerű kutya ez a Newton.

Már régebben is megfigyeltem, de most megint előjött, hogy Newton-t borzasztóan "megviseli", ha pár napig nincs köztünk kapcsolat. Megintcsak igyekszem nem antropomorfizálni, de valahogy próbálom leírni, mire gondolok.


A héten több körülmény közrejátszása miatt szinte végig Csanakon aludtam. Itt a kutyák nem jöhetnek be a házba, csak az előszobáig. Rengeteg dolgom volt, délutánonként sem igazán értem rá, némiképp ki is használtam, hogy a kertben voltak, nem kell hazarohannom pisiltetni.

Ennek köszönhetően a kapcsolatom a kutyákkal 4-5 napig csak arra korlátozódott, hogy reggel kienged-este etet-utána beenged. Meg reggelenként kicsit megsimogattam őket, mielőtt kitettem őket az előszobából. 

Na most ez elég volt ahhoz, hogy eszméletlen módon bepörögjenek a le nem vezetett energiájuknak köszönhetően. Plusz ők ilyenkor még pisilni/kakálni sem hajlandóak normálisan. Sohasem tudom, hogy csak a kevesebb mozgás miatt, vagy egyszerűen nem hajlandóak az udvarban csinálni ilyesmit, ha nem nagyon muszáj. A területjelölésre ugye nincs nagy ingerenciájuk, hiszen nem olyan jelentőségű, mint a városi séták alatt - ahol jó sok másik kutya is ezt teszi - körbepisilni minden tereptárgyat, amit csak lehet..

Egyik délután átmentünk Évihez, imádok ott lenni, nagyon szeretek Évivel beszélgetni, a kutyák pedig kirohanhatják magukat a nagy udvarban, nekünk pedig - ha épp nem akarunk gyakorolni - meg sem kell mozdulnunk.

Szóval a két skót is kirohanta magát, ahogy bírta, meg telepisilték/egyebezték Évi kertjét, pedig előtte direkt kiengedtem őket a szántóföldre kicsit, hogy az első adagot ott tegyék le... ezúton is bocsi Évi!

Tehát összesen ez történt velük a héten, meg nem is a megszokott helyükön aludtak.

Mindez tökéletesen visszaköszönt a mai túra első felében. Newton ilyenkor "meg van sértve" rám, de olyan szinten, hogy

1. nem néz rám
2. süketet játszik
3. általában utál

Az a vicces, hogy tényleg nem csak a le nem vezetett mozgásigény miatt rohan és tesz rá, hogy szólok, hanem meg van sértve és teljesen frusztrált. Nem fogadja el a simogatást sem, semmit. Elképesztő. Meglepődve már egyáltalán nem vagyok, mert minden alkalommal eljátssza ezt, pl ha panzióba voltak pár napig, vagy Csanakon, mert én nem vagyok itthon.

Amikor ilyen, akkor persze én is rögtön frusztrált leszek attól, hogy tesz rám és ez így senkinek sem jó. Próbálom lenyugtatni magam és ultrakedves lenni hozzá, de a kutyákat nem lehet becsapni. Pontosan tudja, hogy még mindig frusztrált vagy, csak tetteted a kedvességet és a világért sem lesz normálisabb.

Amikorra kicsit mindketten elfáradtunk a melegtől a mai gánti túrán, akkorra őszintén elengedtem a dolgot és végtelenül cukin odahívtam. Odajött, megsimogattam, leguggoltam, többször végigdörgölőzött a kezem alatt - ezt imádja - és onnét kezdve béke volt :) Itthon még kézből etettem (elég éhesek voltak, tegnap kimaradt a kaja mert későn értünk haza Csanakról), társasjátékoztunk kicsit és mostanra helyreállt a világ rendje. Megint végtelenül cukin néz (és néz!), ragaszkodik és általában olyan, amilyen lenni szokott :)

Meg lehet még figyelni, hogy most mindkét kutya érzékenyebb a kinti zajokra, jobban figyelnek, felpattannak, akár kicsit buffognak is ezekre, ez is a néhány napos kerti tartózkodás hozadéka - itt ugyanis minden apró ingerre azonnal reagálnak, főleg Newton. A lakásban ezzel szemben teljesen nyugodtan elfekszenek, pihennek, tudják, hogy itt semmi sem történhet, lehet pihenni.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy más is tapasztal-e ilyet a kutyájánál. Eni mesélte a csoportnak múltkor a sulin, hogy van ilyen, amikor az ember a megszokottnál hosszabb távollét után hazamegy és a kutyákkal való kapcsolat már néhány nap után is tud változni. Ez nem jelent semmi végleges és komoly változást, de icipicit újra lendíteni kell rajta, hogy visszaálljon a megszokás.

Végülis nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a kutya nem tudhatja, hogy amikor ott hagyjuk valahol, mikor fogunk visszatérni, illetve visszatérünk-e valaha. Persze náluk is kialakul a napi rutin, de amikor valami ettől eltérő körülmény áll be, akkor ők ahhoz is kell, hogy alkalmazkodjanak. Vissza kell tehát állniuk, akár pár nap után is, a megszokott kerékvágásba.