Mivel nincs semmi erőm bejegyzést írni, csak gyorsan lejegyzem, hogy húsvét hétfőn végre ismét eljutottunk terelni, ráadásul Petrához Portelekre, ami nekem mindig egy élmény.
Kicsit aggódtam, mert nagyon régen, hónapokkal ezelőtt voltunk utoljára és a legutolsó alkalom nekem nagyon elszomorító volt (ezzel a bejegyzéssel még tartozom, az elmélkedés a terelésről 3. résszel). Gondoltam, hogy Newton nagyon fog pörögni és kb semmit nem fogunk tudni megcsinálni. Mondtam is Gábornak, hogy szerintem ennek az alkalomnak nem sok értelme lesz, arconpörgés agy nélkül, aztán hazamegyünk.
Azt hiszem a Jóisten ilyenkor kicsit megszán engem, mert ilyen jól szerintem kevésszer éreztem magam terelés közben :)
Petra elképesztően profi. Azzal kezdte, hogy korrigált a mozgásomon: haladjak gyorsabban, és folyamatosan! Amikor esetleg gátolom a kutyát, akkor se álljak meg, egy pillanatra sem, legyen a haladás folyamatos. Aztán kézen fogott és mutatta, hogy ha Newton nagyon belehúzta és tolná a nyájat, inkább mozogjak ki oldalra és forogjunk.
Utána feladatokat kért tőlünk, ami szlalomozásból és kerülésekből állt. Eddigre Newton kicsit higgadt és felvettük a fonalat :)
Petra mondta, hogy ez most nagyon szép volt, legyen szünet :) Közben elmondta, hogy a második kört már kint fogjuk csinálni, a nagy pályán - hűha, ettől nagyon feldobódtam, még sohasem voltunk nagypályán!! Kiemelte, hogy ebben a kutyában simán megvan a munkavizsga (igen, nekem kéne fejlődni még mindig.. eee), sőt akár a versenyzés is :) Azt mondta, megfogtam az isten lábát ezzel a kutyával :) Olyan boldog voltam!!
Közben Asszírka jött - ő csak egy körre. Petra szerint ő is sokat ért az elmúlt fél évben, ár sokkal jobban bírja, sokkal összeszedettebb. Továbbra is a gyűjtőmunkát gyakoroljuk, tulajdonképpen a balance-ot.
Ezután pihenő jött (főleg miattam, ugye).
A második kör azért durvább volt :) Megnéztük a kihajtás/behajtást külön, illetve Petra egy kihajtás-tárgykerülés-szlalom-behajtás pályát rakott össze nekünk.
Mit mondjak.. Newton a megállítást elfelejtette. Egészen szándékosan. Szóval repült utána a bot, igaz, csak egyszer, de ahogy nézem többször is fog. Sajnálom, hogy ez szétesett, mert kezdetben tökéletes volt :( Az okot nem tudom, de a fejlődésnek vannak fázisai, talán nem végleg és visszafordíthatatlanul rontottam el valamit.
Így-úgy megcsináltuk a pályát, a szlalomban a birkák kissé már rámjöttek (vajon ki miatt??), a ki/behajtás sem volt túl szép, valahogy megvolt.
Elmondhatatlanul boldog voltam viszont, a terelés nekem óriási élmény. Ha Newton-nal szépen fel tudnánk építeni a munkát, az csodálatos lenne. Semmihez sem hasonlítható ez a dolog. Egyszerűen érzed, hogy a kutyádat erre "teremtették" és amikor sikerül összedolgoznotok, úgy gondolod, ketten kifordítjátok a világot a sarkaiból, ha kell :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése