2019. február 16., szombat

Kutyamentes este

Kutyamentes estém van.. ezért a kutyáimról írok (plusz közben USB-n töltöm a világítós nyakörveket)...

Mielőtt bárki aggódna, a kutyák teljesen jól vannak, Csanakon csöveznek pár napig, mert holnap Pestre megyek Katihoz, Gábor viszont elutazott és így nem tudnám itthon hagyni őket egész napra.


Már magát a napomat is kutyamentesnek éltem meg, nem tudom miért, amikor hajnalban egy Pannonhalmával indítottunk (elmebeteg rohanások és őrjöngés.. ), aztán Győrben pár óra pihi, majd Do as I do szeminárium utolsó alkalom, megint Csanakon. Valószínűleg már attól furán érzem magam, hogy Csanakon nincsenek bent a házban, mellettem. A hétvégéket mindig intenzíven, együtt töltjük, ez most nem annyira igaz. Napközben, amíg ők pihentek, elmentem vásárolni pár apróságot, meg szülinapi ajándékot Mamának. Hát, esküszöm, olyan furán éreztem magam, sehogy nem értettem, hogy mi van. Viszonylag normális ruházatban, az Árkádot és a Plazat róttam egy örökkévalóságon át (ez persze csak nekem tűnt annyinak, valójában összesen 2,5 óra volt). Esküszöm ideges voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal és alig vártam, hogy vége legyen az egésznek. Időpazarlásnak tűnt és a végén hiányzott már a sáros bakancsom is. Ki nem állhatom a tömeget, meg két kollégámmal is összefutottam - ezért nem szabad nekem ilyen helyeken lennem. Az én helyem az erdőn-mezőn vagy egy kutyasulin vagy a birkák között van :D Kicsit ijesztő, hogy mennyire vártam ezt a pár nyugodt napot, amikor nem kell orbaszájba kutyát sétáltatnom, aztán meg ennyire nem bírok mit kezdeni magammal. Végül szinte bemenekültem a Plaza kisállatfelszerelés-üzletébe és lelki egyensúlyomat helyrebillentendő, vettem 8 db vegyes rágnivalót és két disznófarkat. Ettől kicsit megnyugodtam. 

Most már este van, most meg egyszerre akarok csinálni mindent, amire amúgy nem jut időm. Olvasni - vettem egy kiváló malamutos könyvet (na kinek tűnt fel, hogy ez is kutyás???), amit még alig tudtam elkezdeni. Illetve blogot is szerettem volna írni, meg mosni is kell, ruhát pakolni. Szerintem legalább egy hétnek kellene eltelnie kutyák nélkül, hogy átálljak egy normális emberi gondolkodásmódra és ne pánikoljak, hogy most mit csináljak, mivel töltsem az időt, mimimi? 

Szóval ennyi idő alatt azt sikerült elérnem, hogy örülök a nyugalomnak és a sétafelmentésnek, meg nem értem a helyzetet, aztán túl sok mindent akarok csinálni egyszerre, meg rohadtul hiányoznak a kis görények. Juhúú.


Ma hajnali Pannonhalma




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése