Elmélkedés a terelésről II. - avagy az elv egyszerű..

Mert hogy is kellene kinéznie a terelésnek?

Kezdjük az elején.

Az egész alapvetően arról szólna, hogy az ember a birkákat szeretné irányítani, de ezt - bizonyos képességek hiányában - nem közvetlenül, hanem "indirekt" módon, a kutyán keresztül teszi meg.


A kutyát így egyfajta "eszközként" használja a birkák irányításához, mozgatásához - hiszen a birka, mint prédaállat, ösztönösen tart a ragadozótól és attól elfelé mozog. 

A kutya tehát mindig az a pont, ahonnét a nyomás érkezik a birkára, nekünk pedig - az állatok megfelelő irányú mozgatása érdekében folyamatosan át kell helyeznünk ezt a "nyomáspontot". Ezt a kutya irányba küldésével, megállításával, nyáj körüli köröztetésével, helyben marasztalásával, közelre vagy pl. a nyáj elé hívásával / nyáj közeléből történő kiküldésével érjük el. Valójában tök egyszerű :D

Az egész történetben a birka egészsége, "jóléte" MINDIG előnyt élvez. Ez már egy fontos momentum, amikor meg akarjuk érteni a lényeget és az esetleges nehézségeinket.. Tehát a jószág épsége a legfontosabb. Az összes feladatot az éppencsak szükséges, minimális ráhatással, a birkák legkisebb mértékű stresszelésével, kíméletesen (de persze hatékonyan) kell végezni. Ez a ráhatás (milyen messze legyen a kutya a birkától, mennyire legyen "erőszakos" a nyájjal, mekkora nyomás helyezzen az állatokra) teljes mértékben nyájfüggő. Tehát nincs abszolút érték. Minden relatív. A birkát kell figyelni, hiszen, amint írtam, az ő épsége a lényeg.

Na és ezért kell a kontroll. A kutya ugyanis hihetetlen módon rá tud pörögni a feladatra és legjobban a rohanós-üvöltős-kergetős (urambocsá csipkedős) részt szereti, illetve lehetőség szerint szeret a birkákhoz jó közel helyezkedni, nehogy "meglógjanak". 

Szóval az ilyen birkaüldözős képek nagyon látványosak:

Forrás: http://www.burlywood.com/collies/herding.htm

De semmi közük a munkához (ez egy ösztönpróba fotó, aminek szintén köze sincs a munkához, az ösztön meglétét vizsgálja, semmi többet).


A terelésben éppen ez a legnehezebb - a kutyát kontroll (nyomás) alatt tartani. Folyamatosan és állandóan. Kivéve, amikor önálló döntést kell hoznia /problémát kell megoldania. Lásd "legeltetés" feladat vagy a birkanyáj hirtelen "meglógása".

Tehát a furcsa "kettősség" ebben a munkában az, hogy kell

• egy ösztönerős kutya

(Néha azt gondolom, hogy mennyivel egyszerűbb lehet egy alacsonyabb ösztönszintű kutyával.. bár a szakemberek az ellenkezőjét állítják: könnyebb "elvenni" egy ösztönerős kutyából, mint "beletenni" a nemlétező kraftot egy másikba. Hát, így legyen.)

• önálló problémamegoldó képességgel
• kordában tartott ösztönökkel

És számomra tényleg ez a legnehezebb pont - talán mindennek az alfája és omegája. Több okból is. A következő bejegyzésben erről fogok írni.