Igazából megy minden a maga útján és - látszik hogy öregszem - azt szoktam mondani, hogy a legjobb, ha nem történik semmi különös...
Arra gondoltam, hogy van azért néhány téma a fejemben, amiről szívesen írnék néhány gondolatot.
Az első ilyen a pórázok témaköre. A pórázon sétáltatás és a megfelelő póráztípus kiválasztása szerintem olyan dolgok, amik a gazdikat az első naptól kezdve foglalkoztatják.
Kezdjük ott, hogy a kutyának alapvetően nem természetes állapota, hogy pórázon sétál. A mozgásterét, kommunikációs lehetőségeit, kíváncsiságát, döntéshozatali "jogát" (mint tudjuk, az állatoknak nincsenek jogai - ugyanis a jogszabályi megfogalmazás szerint annak vannak jogai, aki képes azokat megvédeni) a megkötött lét erősen korlátozza.
Az ember számára a póráz ezzel szemben (sajnos) megoldást jelent mindenre. Mégpedig egyszerű és gyors megoldást. Ha a kutya pórázon van, a póráz nem szakad el és nem csúszik ki a kézből, az ember fizikai ereje pedig elég a kutya megfékezéséhez, akkor nagy gond nem lehet. Ez az elképzelés - és a valóságban részben igaz is. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy a jogszabályok megkövetelik a kutya pórázon tartását közterületen. Ezen gondolatok kielemzésére most ki sem térek, mert akkor 20 oldalas értekezést tudnék írni, hogy mennyire hibás a fenti nézet nagyon sok helyzetben - és ezt amúgy is megtették már sokan, nálam sokkal-sokkal okosabb, profi trénerek is.
Szóval alapvetően leszögezhetjük, hogy a kutyának meg kell tanulnia pórázon sétálni, nekünk meg pórázt kell vennünk mindehhez, nincs mese.
Az előbbi kijelentés fontos mozzanata, hogy a pórázon sétát (és ezzel a korlátozás elfogadását, a normális, közös haladást, irányítást és kommunikációt a kutya-gazda között) meg kell tanulni. Mindkét félnek.
(Komolyan, elkezdtem youtube-os videókat nézegetni, amik csodálatos sikereket ígérnek a húzásmentes sétát tekintve. Hát, ööö... )
Nem akarok kutyatanítós blogbejegyzést írni, nem is ez a cél - szóval néhány gondolatot foglalok össze arról, hogy én hogyan csináltam (persze nem ám saját kútfőből kitalálva - hanem sulin tanultakon, olvasott könyveken és tapasztalaton keresztül), illetve összekapcsolom a kínálatban fellelhető póráztípusokkal.
Az első az, hogy ha babakutyánk van, akkor lehetőség szerint póráz nélkül kezdjük a pórázos séta tanítását :) A fejecskébe azt kell beégetnünk, hogy mellettünk közlekedni nagyon jó! Lehet érte kapni dícséretet, finom falatokat, játékot, élményeket, esetenként simit-dögönyözést (ha a kutya számára ez jutalom és szereti..!). Amikor a kiskutya "mellénk szegődik", azt sokszor-sokszor meg kell erősítenünk. Nyilván nem várhatjuk el a folyamatos figyelmet/fegyelmet, de a szép pillanatokat mindig díjazzuk! A parkban, zsákutcában, alacsony forgalmú helyeken, töltésen, mezőn, erdőn, semmi közepén ez szuperul működik is, nyilván városi környezetben, veszélyes szakaszokon a pórázmentesség kb. lehetetlen.
Itt jön képbe a hosszúpóráz csodálatos intézménye :) Hosszúpóráznak az 5-10-15 méteres, földre ledobható húzópórázt (a német "Schleppleine" szó szépen kifejezi) hívom. Le lehet dobni a földre, vagy necces helyzetben/tanítási szituációban lehet fogni a végét, a biztosabb kontroll (és saját lúzerségünk csökkentése) érdekében. Azért szeretem kifejezetten a hosszúpórázt, mert megakadályozza a kutyát az esetleges öngyilkos merényleteiben (:)), plusz megtanítja - a gazdának - hogy kommunikáljon a kutyájával (és erre ne a póráz legyen az egyetlen eszköze, amit összevissza rángat)! Leginkább az 5 méterest javaslom, városi környezetben a hosszabb már veszélyes lehet. Azért jó alkalmazni, mert nem várja el rögtön a teljesen tökéletes viselkedést - mindenki számára egyértelmű, hogy minél rövidebb a póráz, annál nehezebb a "szép séta"-feladat.. nagyobb a mozgástér, lehet gyakorolni, sok megerősítésre ad lehetőséget, kevesebb bosszúság/elégedetlenség mellett. A kutya ugyanakkor nem tud "palira venni" minket, ha valamit kértünk, azt végre tudjuk hajtatni - mert azt is tudjuk ugye, hogy a kutya sokkal gyorsabb az embernél... Engem az állatorvos csak "hosszúpórázos lány"-nak hívott, amikor Nyúl még majdnem egy évesen is ezzel közlekedett többnyire :D Azt szokták mondani, hogy a hosszúpórázzal egyetlen hibát követhetünk el: ha túl korán elhagyjuk...
Hosszúpórázon a feladatok: gazdi a póráz VÉGÉT fogja VAGY a póráz le van dobva és a kutya a földön húzza (helyzetfüggő)! Laza pórázra megerősítés, mellettünk haladásra megerősítés, megfeszüléskor (kutya részéről elvárt) lelazítás, visszanézésre, szép "elhaladásra" tárgyak, emberek, kutyák mellett megerősítés. Váltogassuk az irányokat, sebességet, akár váratlanul, és dícsérjük, ha követ minket. Lehet azt is gyakorolni, hogy picit néha haladási irányba, magunk felé húzzuk (nem rántjuk!) a kutyát, amikor kint van a póráz végén és azonnal ráerősítünk, ha felénk indul és lelazítja a feszülést- ezzel azt tanítjuk, hogy a póráz feszülésére van megoldás - mégpedig ő is meg tudja oldani, azzal, hogy felénk mozdul el. Mindez persze sok idő, ugyanakkor tényleg célravezető, tanít és kompromisszumkészséget épít.
Ha ezek szépen mennek, a következő lépés a (normál, 1-15, méteres) rövidpóráz. Ennek a szoktatását ténylegesen "gyakorlóblokkokba" kezdjük! Váltogassuk a hosszúpórázzal, kezdetben rövidebb, majd hosszabb időre és lehetőleg kezdetben a kutya legyen már fáradtabb - inkább a séta utolsó harmadában gyakoroljunk. A feladatok a fentiek, a nehézséget a csökkent mozgástér jelenti. Az ember azt gondolhatja, hogy ez a póráz túl rövid. Viszont: belvárosban, vagy más tömegnyomoros helyen nagyon hasznos. A kutyának úgyis mellettünk kell haladnia. Ebbe a hosszba nem tud "belelépni", beleakadni. Nyilván amikor ezen sétáltatjuk, szükség lesz türelemre. Döntsük el, hogy mikor van "haladás" és mikor lehet szaglászni. Nyilvánvaló, hogy ha rövid pórázzal indulunk sétálni, akkor a kutyának szüksége van pisilésre, kakálásra, az egész napos unalom után egy kis információgyűjtésre. Mindenki jobban jár, ha a séta elején kalkulálunk ezzel. Aki szerencsés és meg tudja tenni, sokat nyer, ha legalább az első 10 percet a kutya szabadon rohangálással töltheti :) A rövid póráz egyébként nem jelenti azt, hogy a kutya csak az 1-1,5 méteres sugarú körben haladhat. Odamehet messzebbi tárgyakhoz, kutyákhoz, bármihez, ha "engedélyt kér" és mi ezt jóváhagyjuk. Igen, tudnak engedélyt kérni!! Általában ez egy szemkontaktus a még laza póráz végéről, az áhított tárgyra nézéssel váltogatva :) Ha a kutya szépen csinálja, lehetőségünkhöz mérten bátran erősítsük meg ezt a viselkedést azzal, hogy odaengedjük (odasétálunk vele) a vágyott dologhoz. A sok megerősítés mellett (főleg megrögzött vontatóknál) itt azért bevethetünk már erősebb célzásokat is, lefordulást, szabályokat, stb.
NAGYON FONTOS: a kutya pórázon SOHA nem érheti el a célját HÚZÁSSAL. A sok-sok, tőlünk jövő pozitív megerősítés mellett ne hagyjuk, hogy ő saját maga megerősítse a húzást, mint számára sikeres viselkedést! A SOHA alatt tényleg a SOHÁ-t értem. Ha épp beszélgetünk, telefonálunk, félig alszunk, bármi mást csinálunk és nem tudunk odafigyelni, akkor inkább engedjük el a kutyát, vagy álljunk azonnal, meg ha megfeszül a póráz (ezt azért érezzük, talán félálomban is :)). Ugyanis: ha a kutya - akár csak néha - de eléri a célját (az érdekes szagot, a másik kutyát, a futtatót) a húzással, az véletlenszerű megerősítésként fog hatni, ami, mint tudjuk, a lehető legjobban bebetonozza a viselkedést :D
A hosszú pórázt a tanítás végén se dobjuk el! Nyilván nem cél, hogy a kutya azontúl csak rövid pórázon sétáljon, ahogy az sem, hogy örökre rajta kelljen lennie a hosszú póráznak. De újabb tanítási, vagy picit bizonytalanabb helyzetben jól jöhet, ha visszatesszük.
Most jön a kutyasuli és az elmélet után a következő: a gyakorlat. Mindennapi séta. Úgy gondolom, hogy a fenti lépések minden környezetben bevethetőek és bárki által felépíthetőek/elérhetőek. A kulcs a türelem és az energia rááldozása, valamint nem árt a tudatosság. A mindennapokban (a fentieket követően, tehát sikeres tanítás és a kommunikáció felépítése után) azonban valószínű, hogy - kényelmi okokból - az ember már nem akar folyamatosan a pórázzal foglalkozni.
Városi környezetben ilyenkor - és csakis ilyenkor!! - megváltás lehet a közkedvelt flexipóráz. A kutya már tud pórázon közlekedni, nem húz, nem rángat, a gazdi felépítette a kommunikáció eszközeit, a póráz pedig nem a mindenre-megoldás a kezében, hanem a jogszabályi megfelelés!!!
Szóval ha össze akarom foglalni, akkor az egész TANÍTÁS / GYAKORLÁS így néz ki:
Veszélytelen hely / veszélyes, forgalmas hely, közterület
- Szabadon követés / hosszúpóráz kézben
- Hosszúpóráz ledobva, majd kézben / hosszúpóráz kézben
- Hosszúpóráz és rövidpóráz váltogatva / hosszúpóráz kézben
- Rövidpóráz / hosszúpóráz kézben és rövidpóráz váltogatva
- Rövidpóráz / Rövidpóráz
A mindennapokban pedig, amikor a tanítási fázis befejeződött:
- Szabadon, ahol csak lehet / Flexipóráz vagy rövidpóráz
A póráz anyaga sokféle lehet. Manapság a legdivatosabb - és praktikus is - a textil. Nagyon jók, mert könnyűek, könnyen moshatóak, kis helyen elférnek és a strapabíróságuk is jó.
A bőrpórázok csodálatosak, hétköznapi használatra ugyanakkor nem túl előnyösek - nem bírják a vizet, vizes tisztítást (néha a strapabíróságuk sem az igazi), ápolni kell őket. Néhány kutya szereti a bőrt rágcsálni, ha kint hagyod a lakásban, búcsút inthetsz neki..
A láncpóráz nekem sohasem tetszett, kicsit "erőszakos" és a rugalmassága nulla. Szóval ha ezzel megránt a kiskutyád, annak a kezed és a csuklód nagyon nem fog örülni.
A flexik gyenge pontja a rugó. Akár egy erősebb rántásnál is azonnal tönkremehet.. nagy öröm :D Illetve a koszolódásuk... belemegy a szerkezetbe a por, sár, a visszacsévélés egyre lassabb lesz, vagy el is romlik. Van belőle zsinóros és szalagos is, én az utóbbit jobban kedvelem. Ma már olyan halkan és könnyen tekerik a szalagot, kész élmény :D
Létezik még retriever póráz, felvezetőpóráz, nyomkövető és mantrailingpóráz, övpóráz... ezek azonban már nagyon speciálisak és a hétköznapokban kevéssé használatosak.
Hát, nem tudom, hogy ez most vajon hasznos bejegyzés volt, vagy sem, mindenesetre megírtam, mert ehhez volt kedvem :D
Kellemes sétát Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése