Hiszen nem akarom megismételni az elérhető információkat, nem akarok reagálni a kommentekre/néphiedelmekre/valós és valótlan információkra (meg hát milyen alapon is tenném, OK, nyilván nem vagyok teljesen analfabéta a kutyás világban, meg zoológusként végeztem az állatorvosi egyetemen, de azért nem gondolnám, hogy bármelyik is feljogosít bármire).
Azt hiszem, valóban az egyetlen lehetőségem, ha leírom a saját hozzáállásomat/gondolataimat, amik mentén én csinálom a dolgaimat. Hátha valakinek pont ezek hiányoznak, vagy valamelyik nézőpont neki még nem jutott eszébe, stb stb. Én is nagyon sokat tanulok másoktól, illetve nagyon tudok örülni, ha másoknál is olvasok az enyémekhez hasonló problémákat (mert az ember úgy érzi, nincs egyedül) és lehetséges megoldókulcsokat.
Szóval ez után a kis kitérő után kanyarodjunk vissza a címben szereplő témára.
Ivartalanítás. A modern világban, urbanizált környezetben és a felelős állattartásért vívott harcban ez a kérdés nagyon fontossá vált. Úgy gondolom, hogy az ivartalanítás témaköre talán még sohasem volt ennyire fontos - úgy értem, a társállatok kapcsán, hiszen a haszonállatoknál régóta működő intézmény ez, minden (főként hím) egyednél, amit nem kívántak tenyésztésbe vonni. Nem is volt kérdés, hogy a méneket, bikákat, kandisznókat herélik, a könnyebb tartás érdekében. Ivaros hím háziállattal egyszerűen nem is lett volna biztonságos a mindennapi együttélés (próbáljunk csak közel menni egy szürkemarha-bikához..).
A kutyáknál ez kicsit másként alakul, egyéb tényezők is felmerülhetnek az ivartalanításhoz kapcsolódó kérdésekben, illetve a döntéshozásban.
Én is úgy gondolom, hogy a kutyákat összevissza szaporítani (illetve szaporodásukat "hagyni") óriási felelőtlenség. Így is hihetetlen túlkínálat van belőlük, az egész világon. Az emberek egyik fele nagy ívben tesz az egészre, a másik fele meg erőn felül próbálja menteni/gyógyítani/rehabilitálni a kidobott/egyszerűen otthagyott/leadott/szaporítótelepről kikerült kutyák tízezreit.
Azt régóta tudjuk, hogy az ivartalanításnak (a szaporítószervek eltávolításának és a hormontermelés kiesésének) hatása van többek között:
- Különböző (jellemzően rákos, gyulladásos) elváltozások, betegségek megelőzésére
- A szőrminőségre
- A testsúlyra
- A viselkedésre
(Nemrégiben került fel egy nagyon jó összefoglaló cikk a témában a Tierärztehaus Darmstadt facebook-oldalára, Allana Kasperczyk doktornő tollából. Érdemes rákeresni, sok szempontot megvilágít.)
Ezen kívül más, hétköznapi érvek is sokat számítanak a döntéshozásban: egyszerűen elég nehéz együtt élni a lakásban/városban pl. egy tüzelő szukával. Évente kétszer több héten keresztül vérfoltok mindenhol (vagy tüzelőbugyi), saját érdekünkben a forgalmas kutyás helyek elkerülése, pórázon sétáltatás - így se fogjuk megúszni a kanokkal való találkozást ilyen egyedsűrűség mellett... :) Kan kutyáknál elsősorban az agresszív, domináns viselkedés, szökősség "kezelésére" szokták használni az ivartalanítást, mint megoldást (ez persze azért nem mindig ilyen egyszerű, de ezt is hagyjuk most). Tehát annak ellenére, hogy sok kutya lakásban él (vagyis nem kell félni a kertbe "bemászó" kanoktól, véletlen befedezéstől), mégis egyszerűbbé teszi az életünket az ivartalanítás. Örömmel tapasztalom, hogy nagyon sokan választják már ezt a megoldást, a városi kutyák többsége (persze a szukák vezetnek) steril.
A következő fontos kérdés a Mikor? Mennyi idős legyen a kutya az ivartalanításkor? Elterjedt (főleg az USA-ban), hogy a kutyákat nagyon korán, már ivarérésük előtt ivartalanítják. Ezek a kutyák nagyon "kölykös" viselkedésűek maradnak, a kanok sokszor egész életükben négy lábon pisilnek.. Szerintem ez nagyon nem jó gyakorlat.. a kutyának egyszerűen szüksége van a hormonjaira a teljes testi-lelki kifejlődéshez. Úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kellene várni, hogy a kutya amúgy "kész" legyen. Tehát - fajtájának/testméretének/viselkedésének megfelelően érjen meg. Szuka kutyánál az első ivarzási ciklus lefutását is megvárnám (vagyis meg is vártam, a leonbergimnél - talán várhattam volna tovább is, tekintettel arra, hogy ők kb 3 éves korukra fejlődnek ki teljesen - viszont nála nem volt egyszerű a kérdés, mert kerti kutya volt, ami felügyelhetőség szempontjából azért elég kérdéses).
Nyilvánvalóan személyes gondolatok miatt is írom ezt a bejegyzést - hiszen én is folyamatosan agyalok, hogy mi legyen a srácokkal. Volt már ivaros kan kutyám (goldie), volt ivartalanított szuka kutyám (leonbergi), ivartalanított kan még sosem..
Beszéltem több olyan állatorvossal, aki személyesen és alaposan ismeri a kutyáimat - első körben még csak Newton-ról - de náluk sincs egységes álláspont. Egyikük azt mondja, hogy mivel Newtonnal alapvetően nincs semmiféle agresszivitási/dominancia/szökési/erős túlfűtöttségi probléma, szerinte felesleges. A másikuk azt mondja, hogy ha úgysem szeretném tenyésztésbe vonni, akkor a kutya életét is megkönnyítem, ha nem hajtja őt állandóan a tesztoszteron. Mert az van benne azért.. megpróbálom leírni, mire gondolok, mert ugye nem a fentiekre (agresszió stb).
Newton nagyon aktív, vékony (egyszerűen nem lehet "hizlalni"), sok energiával rendelkező kutya, aki nagyon igényli a mozgást, foglalkozást, munkát.
Szereti "mutogatni magát", teljesen ártatlanul (mert nagyon "puha" kan), de azért mindenkihez magát annyira kihúzva kell odamenni, amennyire csak lehet. Értem ezalatt a kerítés mögött levő kutyákat, amiről persze letiltom, de azért minden egyes alkalommal bepróbálkozik, néha sikeresen.
Ugyanez igaz a legnagyobb problémámra, a kutyákhoz történő odarohanásra... ha meglát a távolban egy kutyát és fel van húzva, vagy nem közvetlenül mellettem van (ahol lehet tiltani), akkor mint a nyíl... nem csinál aztán semmit, sőt, legtöbbször utána azt az adott kutyát is halálra unja és miután visszajött - mert vissza is jön magától, többször el sem akar rohanni hozzá, , de elrohanni, azt muszáj.. mintha mindenáron tudnia kellene, hogy az ott kicsoda, plusz, meg kellene mutogatnia magát annak is..
A szukákért sokszor teljesen odavan, néha még az ivartalanítottakért is. Érdekes viszont, hogy nem mindegyikért - van sok, akit konkrétan halálra un (pl. az összes, a bandához tartozó szukát) és ebben is vannak periódusok.
Azért is írom most ezt a bejegyzést, mert néhány napja ismét tombolnak a hormonok... most megint nagyon fel van húzva, több szukára is megpróbált felugrani, otthon este megpróbált többször rámászni a fekhelyére, Asszírkára, sőt, amikor felpörgött gyakorlás és jackpot után, akkor még rám is. Mindig ezen gondolkozom... hogy ezekben mennyi a hormon és mennyi a szimpla "neveletlenség" - magyarán, hogy megteszi, mert megteheti. Utóbbihoz gyorsan hozzá is fűzném, hogy nyilván mindig letiltom az összes fenti viselkedést. Tényleg. Nem hagyom, hogy zaklassa a szukákat, a kicsit, nem szeretem ha a fekhelyen vezeti le a feszültséget, azt meg főleg nem, ha rám próbál meg felmászni. És sokszor elég is a tiltás, a hangomat sem kell felemelnem, viszont többször kell tiltanom. Szóval nem tudom, hogy csak több határozottságra van szükség és keményebb akaratérvényesítésre részemről, vagy tényleg jobb lenne neki, ha nem a hormonjai diktálnának..
Nem tudom, hogy mennyire lesz ez periodikus, lehet hogy most tüzelési időszak van megint és azért tört elő? Fiatal korában is voltak korszakok, amikor erősebb volt a "hormonzúdulás", de hát ez normális, az egyedfejlődéshez tartozik. És persze akkor is eszembe jutott már a téma, de egyértelmű volt, hogy legalábbis megvárom a teljes kifejlődését. Most nemsokára 2 éves. Szívem szerint amúgy szeretném őt megtartani "teljes értékűnek". Mert Newton amúgy tényleg semmiféle szociális problémát nem okoz. Azt viszont nem szeretném, ha a hormonjai felesleges "szenvedést" okoznának neki.. tartózkodom attól, hogy antropomorfizáljam a kérdést, valahogy azonban mégiscsak meg kell fogalmaznom, na.
A másik tényező, amiért nagyon kérdéses nekem ez az ivartalanítás, az pont hogy a többi kan kutya.. a kanok ugye végtelenül egyszerűek :D. Ahogy mondani szokás, vagy 1 vagy 0. Szóval szerintük ha nem kan, akkor szuka. Sokszor láttam már, hogy ivaros kanok ugyanúgy zaklatnak ivartalanított kanokat, mintha szukák lennének. És ezt sem kívánom a kutyámnak. Figyelembe véve, hogy a gazdik 95%-ának fogalma sincs arról sem, hogy egyáltalán be kellene avatkozni néha a kutyák kommunikációjába... nem is értik, amikor Newton-t kifordítom egy-egy szituációból, amin látszik, hogy ki kell... na mindegy. Szóval nem akarom kitenni az - egyébként mint említettem gyenge - kan kutyámat a fentieknek... nagyon nem.
Vannak persze "nem végleges" megoldások is, hormonkezelés, hormonchip-beültetés, stb. Magyarországon a fentiekről nincs nagyon tapasztalat, az állatorvosok, akiket kérdeztem, nem tudtak egyértelműen nyilatkozni ezek hatékonyságáról (vagy egyenesen azt mondták, értelmetlen).
Nem könnyű. Miután nem tudom, hogy a viselkedésének hány %-áért felelősek a hormonjai, mi változna és mi nem, számomra nehéz a kérdés. Mert egyébként szeretem a kutyát olyannak, amilyen. Még ha az ivartalanítás mellett döntök is, mindenképpen várok még. Illetve persze egyeztetek Katával, Nyúl tenyésztőjével is. Azt tudom, hogy Nyúl nem kerülne tenyésztésbe, hiszen fehér faktoros, ami itt nem elfogadott. Pedig amúgy igazán kér érte (na, itt jön be a saját kutya iránti rajongás, gondolhatnánk.. és ez részben igaz is, teljesen egyetértek, viszont engedjétek meg, hogy pár mondatban megvilágítsam azt is, mire alapozom a dolgot - azonkívül mentségemre legyen mondva, hogy a másik 3 kutyámnak életemben sem akartam volna kölyköt, pedig értük is rajongtam/rajongok!).
És itt behozom Asszírkát is a képbe. Ha úgy vesszük, ő egy sokkal "dizájnosabb" collie, mint Nyúl. Finn apja van, igazán magas minőségűek a szülei és persze gyönyörű. Örökké vidám, játékos, pont olyan, amilyet szerettem volna ❤️. Sokkal könnyebb vele élni, mert sokkal kevésbé ösztönerős, sokkal kevésbé "hormonvezérelt". Viszont: jóval bizonytalanabb kutya. És innét persze definíció kérdése, hogy kinek mi a fontos.
Egy bizonytalanabb, alacsonyabb ösztönszintű kutyával (ahogy fent is írtam) jóval egyszerűbbek a mindennapok. Nem kell aggódni, hogy fél másodperc alatt lesz 0-ról 100-on ha feléled a zsákmányösztöne, könnyebben behívható, tiltható, kezelhető. Ahhoz, hogy a kertben éljen és a család simogassa, jobb is, ha nem akar a kutya semmit: ne ássa fel a kertet, ne kelljen állandóan mozgatni, fárasztani, sétáltatni, tanítani, foglalkoztatni. Szépen álljon meg ha fésülik aztán ennyi. Hát (amellett, hogy néha azt kívánom, bár én is így élhetnék, amikor Newton megint csinál valami intelligenset :D), számomra ez egészen elszomorító. Az a kutya, amelyik nem akar semmit. Az olyan.. élettelen. De amint írtam, teljesen megértem azokat, akiknek ez kell. De ne felejtsük el a másik oldalt!! Attól még, hogy a collie szép, nem kellene egy bábunak/plüssállatnak lennie... és a másik oldal sem szabad, hogy "értéktelen" legyen csak azért, mert nincs rajta agyonkefélt 80 kg szőr... ja, mert azt egyébként lehet rá varázsolni! Kondícionáló, speciális ápolás, táplálékkiegészítő, állandó kozmetika, stb stb.
Úgy gondolom, hogy én nem véletlenül választottam Katát anno. Mert szép collie az övéin kívül is sok van (mármint persze itt megint szubjektív, kinek mi a szép... nekem pl. a mai szőrpuffancsok nem azok, kövezzenek meg érte, de akkor sem..). De ezeknek a kutyáknak nem sok köze van már a collie-hoz. A terelőösztön a collie-k 95%-ában nincs meg (el sem akartam hinni, de hiteles forrásból származik az info)! Konkrétan ismerek olyan tenyésztőt, aki azt mondta, az ő első kutyája agilityzni sem nagyon akart. Egyszerűen egyáltalán nem volt motivált (és nem a gazda hibájából!) - szóval alig várta, hogy felnőjön a fiatalabb, akivel már szuper párost alkotnak a pályán, versenyeznek, stb.
Kutyasulis oktató is kérdezte már, hogy honnét valók a mieink, mert annyira agilis felépítésűek, már fiatalon teljesen harmonikus és összeszedett mozgással, hogy az ritkaság. Plusz hogy ő nem is gondolta, hogy ilyen nagy különbségek vannak collie-n belül is a típusokban. Ez nekünk nagyon nagy elismerés és öröm volt (még vagy százszor felidéztem magamban :)), mert nekem EZ a fontos. Hogy a kutyáim felépítése ÍGY tökéletes - FUNKCIONÁLISAN. Nem dizájnosan.
Aztán: Gabi a terelésnél azt emelte ki Newtonban (a kivételes terelőösztöne mellett), hogy milyen kitartó AGYBAN. Nem esik szét 10 perc után. ALKALMAS a munkára. Csodálatosan tud dolgozni, bármi is a feladat (nem feltétlenül csak a terelésre gondolok). Megvan benne a KÉPESSÉG és a MOTIVÁCIÓ arra, hogy dolgozzon.
Szóval összefoglalva: biztosan van még rajtam kívül, akinek a funkcionális skót juhász hiányzik.. és ehhez az kell, hogy a Newton-féle kutyák (és ezzel nem azt mondom, hogy ő, mert neki nyilván soha nem lesz kölyke!) is tenyésztésbe kerüljenek!!! Nem igazán látok a kínálatban olyan fedezőkanokat/tenyészszukákat, akik munkavizsgával, terelőverseny vagy más vizsgaeredményekkel, bármiféle fizikai vagy agymunkával dicsekedhetnének... mint mindenhol, itt is van kivétel. De az összlétszámhoz képest nem sok.. ez miért nem fontos? Most akkor a skót juhászt akarjuk megőrizni vagy egy plüssállatot kreáltunk az ágy szélére és ez így jó is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése