Hát, a kutyások ilyenkor nem boldogok. És nem maga a vadász, mint tényező. Hanem a stílus, mint tényező (pedig végül ő még tényleg nagyon kedves és kultúrált volt, amikor felszólított minket, hogy azonnal forduljunk vissza a faluba).
Mostanában azért ránk járt a rúd, nem voltunk szerencsések - mindig belefutottunk valakibe, akinek nem tetszett valami... volt aki farúddal akart nekimenni a kutyáinknak, mert a felesége a gyerekkel a zárt (!) udvarukban elkezdett sikítani, amikor a kutyák odarohantak a kerítéshez (nem volt szerencsés eset, az tény, hogy odafutottak megnézni, mi van bent, de csessze meg előfordul... nem láttuk, hogy kint vannak valakik az udvaron) és megfenyegetett minket, nem túl finom modorban.. aztán volt idősebb nő agresszív, pórázon tartott kutyával a földeken/hétvégikertes részen, aki kiabált, hogy (egyikünk sétált ott egyedül éppen) miért nincs a kutya pórázon és miért követik (?) őket? Mert az ő kutyája olyan agresszív, hogy ha a másik 100 méternél közelebb megy, akkor elrántja őt és megtámadja a másik kutyát... (???) Ja, szájkosár nem volt a kutyáján...
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én, ha kutyával megyek és valaki ismeretlen odajön hozzám, már mindig a legrosszabbra készülök... főleg, amikor esetleg szabadon közlekedő kutyával vagyok. Vannak jobb időszakok, amikor semmi nincsen, van amikor egyszerre dől a sok sz*r... erősnek kell lenni, főleg lelkileg. Hát, én erre amúgy alkalmatlan vagyok, engem minden ilyen nagyon bánt. Mondjuk Évi is mesélte, hogy volt olyan sztorija ami után még 2 napig telesírta a párnát...
Tény, hogy kutyásként nem egyszerű az élet. Alapvetően aki be akarja tartani a rengeteg korlátozást - és pont erről beszélgettünk a Lányokkal - az kb sehova nem mehet a kutyájával. Értem ezt úgy, hogy számunkra a pórázos séta nem program...
- Nem mehetsz az erdőbe (főleg most, tilalom van), mert kilövik, vagy csak belecsöppensz a hajtóvadászatba..
- Nem mehetsz szántóföldön (múltkor egyikünket a mezőőr fenyegette meg, hogy a kutya felzavarja a nyulakat)
- Nem mehetsz póráz nélkül közterületen
... szóval város vagy vidék, egyre megy. És ha még mindent be is tartasz, akkor is mindig lesz legalább egy bunkó, akinek nem tetszik valami...
Mi marad a mindennapokban???
A kutyasuli... meg a kijelölt futtatók. Bár utóbbit meg hagyjuk is. A méretük, darabszámuk és a benne levő érdekesen kommunikáló kutyák / gazdáik miatt... ami talán még jó, az a nem körbekerített kutyasétáltató terület.
Nem élhetsz 0-24-ben a kutyasulin.. több suli létrehozott már ezért felügyelt futtatót, aminek a lényege, hogy a sulira járt kutyák számára 1-1,5 óra kultúrált, felügyelt játéklehetőséget biztosítanak, a (normális, illetve jólnevelt) többi kutyával. Az oktatók is szemmel tartják a társaságot, beavatkoznak ha kell, bár, mint egy normális futtató esetén, ez a gazdi elsődleges feladata.
Én amúgy, ha tehetném, folyton suliba járnék :)
Érlelődik bennem a gondolat, hogy el kellene menni más sulikba is tanulni (persze csak olyanba amiben megbízom, tehát semmi esetre se szöges-nyakörves idiótákhoz). A Tükör-módszer számomra tökéletes, úgy gondolom igazi megoldásokat ad a problémákra. Viszont kíváncsiságból szeretnék megnézni másokat is. Vagy elmenni szemináriumokra, számomra ismeretlen, teljesen más kutyás tématerületben és módszertanban, pl nyomkövetés. Utóbbi azért is jó, mert itt nem teszem ki a kutyát "veszélynek", ha mégse jön be a stílus :) Főleg ugyanis a tanítási módszertan érdekel. És itt most tényleg az általam nem ismert dolgokon van a hangsúly, tehát nem azon, hogy jövő nyáron elmegyek végre a FROG alapozó tanfolyamra, mert az tuti, de tudom, hogy ők hogyan dolgoznak és tudom, hogy hihetetlenül profik, a tanítási módszerük egy-az -egyben olyan, amit én szeretek és szeretnék sokkal-sokkal jobban megtanulni. Hanem azokra, akik más módszerrel (de nem állatkínzással) tanítanak.
Igazából az egész idő kérdése - remélem lesz ilyenre is. Kíváncsi vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése