Mikor ne vegyünk kutyát?

Csodálatos, nem, hogy egy kutyás blog 3. bejegyzése ilyen témát feszeget? Úgy érzem, most rögtön el is veszítjük (nem létező) olvasóink felét.

Nem gondolom, hogy akárcsak jogom lenne bárkit is korlátozni bármilyen szándékában, mindössze saját gondolataimat foglalom össze egy - igen rövid - bejegyzésben.

1. tétel: A kutya sok időt igényel...
Ez így van. Főleg az első időszakban, ami nagyon-nagyon-nagyon fontos a későbbiek megalapozásához (és később nagyon nehezen pótolható, ha hiányzik), de később is minden egyes nap minden egyes eseményébe bele kell őt kalkulálnunk a hazavitelt követő naptól kezdve. Mondjuk 10-15 éven át. Persze ki a túró tud ennyi időre előre kalkulálni az életben, de mindenesetre jó ha a gondolatot kicsit megszokjuk. Tehát érdemes nagymamát, barátokat készenlétben tartani a szabadság idejére, amikor esetleg Firenzei utat tervezünk és a lehető legtöbb múzeumba el szeretnénk jutni a rendelkezésre álló néhány nap alatt.
Ha lakásba visszük négylábú barátunkat, akkor innét kezdve a kutya levitele minden nap minimum 3x vita tárgyát fogja képezni a családban.. mondjuk kölyökkorban, ha gyorsan szeretnénk elérni a szobatisztaságot, akkor majdhogynem 2 óránkénti levitellel számoljunk. Ez ugye 1 db éjszakai keléssel kb napi 10 alkalom.
A kertes ház több szabadságot ígér, de mivel - tegyük fel - hogy a kutyát nem kerti dísznek vettük, itt is illik naponta 1-2 órát a foglalkozásra szánni.
A kutya unatkozik, amíg mi dolgozunk, amíg mi alszunk, amíg mi moziban vagyunk, amíg mi tv-t nézünk, facebookozunk, képeket töltünk az instagramra, netezünk... ööööö vagy blogot írunk.

Tehát: ne vegyen kutyát, aki nem tud naponta több órát szánni a gyakorlásra, sétáltatásra, ápolásra. Azt mondtam már, hogy naponta? Igen, ha zuhog az eső, akkor is.

2. tétel: A kutya pénzbe kerül...
Ez így van. De még mennyibe! Newton-nál viccből elkezdtem írni (csak) az állatorvosi költségeket. Nos, nem olyan vicces. Nem is tudom, le merjem-e írni. Na jó, leírom, csak a tájékoztatás kedvéért. A kiskutty 4 hónapos, 2 hónapja van nálunk. És meghaladtuk a 100.000-ret. Mert néhányszor hányt és nem evett. Meg az oltások/féreghajtás/kullancs elleni védekezés.. 
Természetesen jön még a kutyasuli (ovi, tanfolyam, edzések, szemináriumok), játékok, az etetés, jutifalatok, rágnivalók, kakiszedő zacskó, a benzinköltséggel már nem is számolok :) 

Tehát: a költségekből nem sok mindent lehet megúszni.. persze dönthetünk úgy, hogy nem járunk kutyasuliba - mondjuk én ezt élvezem a legjobban - de nem érdemes mindig az anyagiak alapján dönteni, mert lehet hogy utána sokkal több pénzt fizetünk a viselkedészavaros kutyánk terápiájáért vagy az állatorvosi rendelőben a másik gazdi megtépázott négylábújáért (ne következzen be).

3. tétel: A kiskutya szétszedi a kertet/lakást/bepisil/bekakil és nyüszít ha egyedül hagyják.
Ez így van. Persze ezt most nem szó szerint és általánosan kell érteni, de az biztos, hogy egy kiskutyát nem lehet sterilen megúszni.. számolni kell a fentiekkel, legalábbis fel kell készülni agyban, hogy (legalább egy-kettő) biztosan bekövetkezik. Mérlegeljük idegrendszerünk képességeit (és az össze körülöttünk élő idegrendszerét) és legyünk TÜRELMESEK. Nagyon. Ne legyenek túl magas elvárásaink. Vannak élettani dolgok, mint pl a vizelet/székletvisszatartási képesség (egy csecsemőnél sem jut eszünkbe, hogy miért nem jár ki a WC-re az első naptól kezdve) vagy a fogzási időszak rágáskényszere, illetve vannak egyéni nehézségek/jellegzetességek is egy-egy kiskutyánál, ezeket túl kell élni.

Tehát: zárjunk el mindent, amit értékesnek tartunk (a cipőket is!), foglalkozzunk sokat a kiskutyával, vigyük ahova csak tudjuk és legyünk nagyon türelmesek. Majd felnőnek.

4. tétel: A gyerek kutyát szeretne...
Ez így van. Sajnos én is azon - nem szimpatikus okoskák  - táborát támogatom, akik azt vallják, hogy gyereknek (10 éves kor alatt) ne vegyünk kutyát, legalábbis ne gondoljuk komolyan, hogy majd a gyerek ellátja, hiszen ő akarta. Másik szempont, hogy a kölyökkutya felnevelése önmagában is sok energiát igényel, nem biztos, hogy pl csecsemő mellé érdemes bevállalni a család első négylábúját. Aztán: a kölyökkutya pl. ugrál. Ilyen a természete és ez nem bűn. Persze nem erősítjük meg, de akkor is ugrálni fog és a gyerekre is fel fog ugrálni. Ez most viccesen hangzik, de nem egy menhelyi leadás/elajándékozás/örökre kennelbe zárás lett ennek eredménye a közvetlen környezetemben.. pedig a  kutya nem érdemelte meg... 
 Vegyünk kutyát, ha a családnak vesszük és a felnőttek rászánják mindazt, amit a fentiekben összefoglaltunk. Ilyen esetben a gyerekek kivehetik a részüket a kutya gondozásából és ez rengeteg plusz adhat nekik. Megtanulnak felelősséget vállalni, a kutya rendszert, tudatosságot vihet a mindennapjaikba. Sokszor a kutya-gyerek barátságok pótolhatatlan élményt adnak és meghatározzák a gyerekek későbbi hozzáállását a kutyákhoz.

Tehát: a felnőtteknek vegyünk kutyát, akik örömmel segítik a gyerekek közreműködését a kutya gondozásában és így teljessé válik a család.

5. tétel: Menhelyi kutyát szeretnék, hogy megmentsek egyet a szerencsétlenek közül..
Nagyon szép és dícséretes dolog, ha valaki menhelyről szeretne kutyát. Azt hiszem ez teljesen egyértelmű. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy tudatosodjon bennünk: a menhelyi (felnőtt) kutyák előéletét nem ismerjük illetve nem mindig ők a legegyszerűbb esetek. Fel kell készülnünk arra, hogy hozott viselkedésüket valószínűleg alakítanunk kell majd. Nem biztos, hogy egy kezdő kutyatartó egyedül boldogul pl egy mindentől rettegő kutyával. Fontos, hogy alaposan kifaggassuk a gondozókat, ismerkedjünk meg több potenciális jelölttel és ismerjük önmagunkat, a körülményeinket. Sokan úgy gondoljuk, kihozzuk a kutyát a menhelyről, ő hálás lesz, mi nagyon fogjuk szeretni, kárpótoljuk minden rosszért, kényeztetjük, ezért ő még inkább hálás lesz és még jobban fog szeretni minket. Valójában a menhelyi kutyusok ilyen szempontból pont olyanok, mint a többi kutya: a szeretet nagyon fontos, de önmagában nem elég. A tanulás, sport, séta, kirándulás, kutyasuli már valami.

Tehát: igen, ha lehetőségünk van válasszunk a menhelyi kutyák közül, de ugyanúgy, alapos tájékozódást követően, mintha fajtát választanánk. ÉS: tegyünk azért, hogy minél kevesebb kutya kerüljön a menhelyre. Például azzal, hogy kutyavásárlás előtt alaposan végiggondoljuk a fentieket.